Talán már te is hallottál róla, hogy mekkora jelentősége van egy kisgyermek életében az első ezer napnak. Ez a várandósság idejét, valamint az első két évet öleli fel. Egy ember ebben az időszakban fejlődik a legdinamikusabban, testsúlyát megötszörözi, testhosszát pedig megkétszerezi. Szervezetének alapkövei ilyenkor kerülnek lerakásra, immunrendszere ekkor alakul ki, fejlődéséért ilyenkor tehetünk a legtöbbet. Ennek megfelelően megkerülhetetlen téma ez, ha a hozzátáplálásról beszélünk. Nagyobbik gyermekemmel ugyan már véget ért az első ezer napunk, kisfiammal még az időszak harmadrésze előttünk áll. Nézzük tehát mi is ez és melyek a legfőbb szabályok, amelyeket érdemes ismernünk és betartanunk.

Az első 1000 nap egy nemzetközi program, melynek célja hogy ráirányítsa a szülők és az orvostársadalom figyelmét a fogantatástól 3 éves korig tartó időszakra és a kisgyermekkori helyes táplálkozás fontosságára.

Először röviden bemutatom az 5 aranyszabályt, majd – napló révén – kicsit arról szeretnék írni, hogyan valósult meg nálunk ez a gyakorlatban

Az 5 aranyszabály

1. Nem a génjeinkben hordozzuk a végzetünket: A fogantatástól számított első 1000 nap környezeti tényezői (ezen belül is az étkezés) kiemelt jelentőséggel bírnak a későbbi egészség szempontjából.
2. A baba fejlődése függ az anya étrendjétől is: Ezért nem mindegy várandósan hogyan táplálkozunk.
3. A baba legjobb tápláléka az anyatej: Az első hat hónapban a legtökéletesebb tápanyagforrás, mindent tartalmaz, amire a kisbabának szüksége van.
4. A hozzátáplálás nem verseny, fokozatosan, életkorának és emésztőrendszeri érettségének megfelelően kell hozzátáplálni a gyermeket.
5. 1 éves kor felett sem „mini felnőtt”: Tápanyagszükséglete még különbözik a felnőttekétől, illetve a túlzott cukros vagy fűszeres ételek megterhelik a szervezetét.

Én mindkét várandósságomra tudatosan készültem, így már elkezdtem a várandós vitamint szedni már a fogantatás előtt. Igyekeztem odafigyelni az étkezésemre is, bár be kell vallanom, nem vagyok nagy táplálkozási tudós, és számolgatni sem számolgattam semmit. A táplálkozási piramist, mint alapot hívtam segítségül, és igyekeztem a napi ötszöri étkezésre odafigyelni, kerülni a zugcsokizást, valamint figyeltem a folyadékbevitelemre is. Nem volt semmilyen problémám a várandósság során, a babáim pedig normál méretekkel születtek természetes úton.

A szoptatásra viszont nagy izgalommal készültem. Mielőtt egyáltalán felmerült volna a babázás gondolata, én úgy hittem, hogy a szoptatás valami kihalóban lévő, ősi dolog, és a tápszerek a modern megfelelői a csecsemőtáplálásnak. Ám ahogy egyre inkább tájékozottabbá váltam a témában, már azzal a magabiztossággal álltam a dolgok elé, hogy ez mindenképpen sikerülni fog! Mivel azonban a szülés utáni 4. napon sem volt mérhető mennyiségű tejem, így beleegyeztem, hogy tápszert kapjon a kórházban a kicsi. Ekkor fogadtam el, hogy ha nem megy máshogy, akkor így is fel tud nőni a gyermek. Más alternatívában nem is gondolkoztam: ha nincs elég anyatej, akkor anyatej helyettesítő tápszerre van szüksége a gyermeknek, nem pedig forralt tehéntejre vagy keményebb eledelekre…

Aztán elkezdtünk férjemmel imádkozni a tejért, és csodás módon a 4. nap estéjére belövellt a tejem, kislányomat pedig 1,5 éves koráig képes voltam szoptatni!

Kisfiammal már hamarabb beindultak a folyamatok, és most 1 évesen is szoptatom még őt. Mivel az anyatej révén megkapja azt a tápanyagot, amelyet én veszek magamhoz, igyekszem odafigyelni a saját egészséges étkezésemre is, valamint a megfelelő vitaminpótlásra. Ebben jelenleg a Lactamil nyújt segítséget, melynek jótékony hatásairól korábban már ITT írtam.

A hozzátáplálás kapcsán ebben a sorozatban vezettem végig, hogy milyen ételeket és hogyan adtam a gyermekemnek. Nagyon konkrét útmutatások, ajánlások és táblázatok találhatóak meg az interneten, nagyszerű könyvek íródtak a témában, valamint a védőnők is segítik az édesanyákat ezen az úton. (Pl. ITT  egy szuper táblázat) Ennek ellenére megdöbbent, amit sok anyukától hallok, vagy olvasok a közösségi médián keresztül: túl korán adnak ugyanis olyan ételeket, amelyek még nem alkalmasak a pici számára.

Nem azt mondom, hogy a széltől is óvjuk a gyermeket, és külön főzzünk neki a legbiobb alapanyagokból 2 éves koráig. Csupán azt, hogy ismerjük meg az egészséges táplálkozás, ezen belül is az első 1000 nap időszakára javasolt tudnivalókat és lehetőségeinkhez mérten alkalmazzuk is azokat. Nem történik szerintem tragédia, ha a dédimama egy sós pufit ad 10 hónapos csöppségünk kezébe, amikor életében másodjára látja a kicsit. Egy harapás piskótaszeletbe sem hal bele a gyerek, amit a nagy tesó ad egy óvatlan pillanatban neki. De figyeljünk oda, hogy az egészségtelen vagy épp csak az életkorában nem javallott ételek fogyasztása ne váljon mindennapossá, ne ütemezzük be ezeket menetrendszerűen az étrendjébe.

A témában bővebben ITT olvashatsz.

* A bejegyzést a Milumil forgalmazója támogatta a pépek biztosításával és a Nutriklub tartalmakkal.

Hozzátáplálási napló sorozatban megjelent:

Hozzátáplálási napló #1 – Bevezető

Hozzátáplálási napló #2 – Amikor még szopik a baba

Hozzátáplálási napló #3 – A kezdés időzítése