Anya egyensúlyban
Lélek
Mi van akkor, ha a rend iránti igény nemcsak a fizikai valóságunkban, hanem az elménkben is megjelenik? Mit tegyek előbb rendbe: a környezetemet, vagy az elmémet? Esetleg a kettő együtt jár? Tapasztalatok szerint igen. Ahogy átgondolod mit kellene helyre tenned, kiselejtezned, élhető környezetet szervezned, úgy tudsz cselekedni fizikai szinten is. Illetve amikor elkezdesz egy területet rendbe tenni, az elmédben is elkezd kitisztulni a kép. Bővebben… 
Gyermeknevelés – Feleségszerep – Karrier – Háztartás: Amennyire fontosnak tartom az egyensúly megvalósítását annyira nem sikerült ez az utóbbi időszakban. Csalódtam magamban. A karantén időszaka teljesen kibillentett az egyensúlyomból és bár irigykedve néztem azokat, akik gyorsan alkalmazkodtak, tartalékenergiákat mozgósítottak, én úgy érzetem magam, mint akinek lefagyott a rendszere, lemerült az aksija, vagy legalább átment rajta egy úthenger. Akkor miért is írok róla? Mert ma már úgy látom, szolgált ez az időszak annyi tanulsággal, amelyről érdemes számot adnom.
Milliónyi gondolat és érzés cikázik bennem napról napra. Olykor hajlamos vagyok azt hinni, hogy megtaláltam a saját lelki egyensúlyomat ebben a nyugtalanul nyugodt kényszerállapotban, máskor meg azon csodálkozom, hogy feltételezhettem egyáltalán ilyet. Információk, érzések, bizonytalanság, gyerekzsivaj. Hálás vagyok a nyakunkba szakadt lehetőségnek, amikor a bolygó is fellélegezhet, és az ember is lelassíthat. Nem mulasztom el minden percben figyelmeztetni magam, hogy pozitívan lássam a helyzetet. De azért erősen hullámzóan érzem magam. Bővebben… 
Most mindenki ott segít, ahol tud ebben a kialakult helyzetben. Én magánemberként a mindenkire vonatkozó általános szabályok betartásával, bloggerként, coachingot tanulóként pedig elsősorban coaching eszközökkel szeretnék segíteni a járvány kapcsán kialakult félelmek és a bizonytalanság csökkentésében. A tegnapi facebook élőben többek között arról volt szó, hogy érdemes a járvánnyal kapcsolatos félelmeinknek nevet adni, verbalizálni, hogy tulajdonképpen milyen módon foglalkoztat minket ez. Amikor már nevet adsz neki, tudsz rajta dolgozni, lépéseket tenni a megoldás felé. Vagy legalább helyén kezelni a dolgot. Bővebben… 
Az utóbbi időben csendesebb voltam a megszokottnál: kevesebb poszt született a blogra, facebookon és instán sem voltam túl aktív. Hallgattam, mert nem tudom megfogalmazni, amit szeretnék mondani, és vártam azt a pillanatot, amikor képes leszek rá. Bővebben… 
Hogy találom meg a munka-magánélet egyensúlyt? Egyáltalán létezik ilyen? Szerintem ez az egész inkább egy mérleghintához hasonlít, ahol egyszer az egyik, máskor a másik oldal kerekedik felül… Bővebben… 
Azt figyeltem meg, hogy egy új helyzetbe csöppenve kétségbeesve próbáljuk megkeresni a megfelelő megoldásokat, igyekszünk új rutinokat felállítani, vagy bármilyen kapaszkodót keresni a megváltozott hétköznapokban. Vagy próbáljuk hozni a korábbi színvonalat, a megszokott eredményeket, aktivitást, és türelmetlenek vagyunk, ha nem megy ugyanúgy minden, mint régen. Jön egy új helyzet, megszületik egy kisbaba, ledönt egy betegség, elköltöztök vagy új munkába kezdesz. És a többi területen sem akarsz elmaradni, de az újban is jól akarsz szerepelni. Aztán lehet, hogy egyik sem megy. Egyáltalán nem. A régit már nem tudod úgy csinálni, az újhoz meg még nem értesz annyira, nem vagy olyan gyakorlott vagy rengeteg információhiánnyal küzdesz.
Anyu tervez blog és coaching 