Mára kezdem megtanulni, hogy a dolgok általában nem mennek simán és sokszor borulnak a tervek, főleg két kisgyermek mellett. Nem azt mondom, hogy ezt egyből könnyen elfogadom és nem mérgelődök először. De aztán továbblépek, megnézem mim van, miért lehetek hálás és mit tudok kihozni a helyzetből. A férjemmel betervezett program ugrott a szülinapomon, mert az immár 5 hónapja betegségmentes kisfiamnak pont ma lett hőemelkedése. Férjem elment, én itthon a beteg gyerkőccel. A hosszú délutáni alvását viszont máris a javamra fordítottam: az egyik presbiterünk kisfiának pont tegnap volt a szülinapja, és reggel kaptunk pár szelet tortát, úgyhogy kihasználtam az ajándékba kapott lehetőséget az elcsendesedésre, elmélkedésre, a jövőmön való gondolkodásra. Közben hálát adtam, hogy nincs nagyobb probléma a kisfiammal, tortaszeletem is van, mert nagyszerű emberek vesznek körbe és mivel időben kiderült a betegség, férjem el tudott menni a rendezvényre, nem a kellős közepéről kellett hazarohannunk. Számomra ugyan a program ugrott, de kaptam másikat, mert észrevettem a lehetőséget a krízis helyén. Rájöttem már, hogy nem a hiányt akarom többé látni. Azt akarom látni ami ott van, és azt, ami ott lesz, ha én megteszem, amit kell és nem csüggedek sosem.
Kérte, hogy fotózzam le: hozott virágot, kedvenc plüsst, megkereste a megfelelõ beàllítást. Neki ez most fontos volt. Erre idõt szánt és engem is erre kért. Apróság és szántam is rá idõt. De van, amikor nincs elég idõ. Olyankor valóban az idõ okoz problémát, vagy nem lehet, hogy csak nem olyan fontos az adott dolog?! Szerintem az idõ eltöltése döntéseken alapszik. Szerintem van elég idõ. Errõl írtam a www.anyutervez.com blogomon is. Láttad már? Neked mi a véleményed?
.
.
.
#kislanyomfotoja #mydaughter lányom #mygirl #mydaughter #littlegirlwithbigdreams #lovemykid #anyablog #anyutervez #anyablogger #mik #magyarinsta
Lazításképp ebédszünetben 😃
Én általában este szeretek olvasni, de Nóri könyve az, ami biztos kiveri az álmot a szemembõl, nap közben viszont tökéletesen felráz. Páratlan humor, önirónia és hihetetlen bátorság jellemzi a könyv történeteit. Néhol azért pukkadok a röhögéstôl egy-egy sztorin, mert tökéletesen ráismerek a saját kínlódásaimra az anyasággal kapcsolatban, míg máshol az a megkönnyebbülés szól belôlem, hogy huhh ezt eddig megúsztam 😁
Ti mit olvastok lazítàsképp?
Nóri könyve megvásárolható:
https://teakiado.hu/felnotteknek/gyerunk-anyukam/
.
.
.
#gyerunkanyukam #olvasnijó #énidő #bookworm #mombook #anyablog #mik #magyarinsta
Léna saját fejlesztésű kártyajátékának bemutatója 😃
Nem én tanítottam rá, még csak nem is világítottam rá, hogy ilyet készíthetne. Én úgy tekintek a gyermekemben lévô kreativitásra, mint egy tölgyfa makkjára. Minden szükséges információ, ami ahhoz kell, hogy nagy és erôs tölgyfává váljon, megvan ebben a makkban. Nekem pedig az a feladatom, hogy minden szüksêges körülményt megteremtsek a növekedéshez és elhárítsam az akadályozó tényezôket. Így lehetséges, hogy a kistesója alvásidejében, a saját asztalánál, minden eszköz rendelkezére állása mellett ô kártyajátékot alkot.
Megyek is, kipróbálom vele 😊
.
.
.
#kislányom #alkotás #kreativgyerek #tölgyfamakk #gyereknevelés #gyerekkelazélet #myparenthood #anyablog #magyarblogger #magyarinsta #mik k
Tanulom magam. Élvezem, hogy egyre közelebb kerülök a saját személyiségemhez, és ezzel párhuzamosan egyre jobban tudok kapcsolódni másokhoz is. A coaching képzés számomra máris több, mint szimplán valami új szakmát tanulni. Egy önismereti utazás is, mely alatt formálódom, önmagam jobbik kiadàsàvá válok, miközben elkezdem fokozatosan a többi embert is jobban megérteni, elfogadni. Számítottam rá, hogy ez nemegy egyszerű suli lesz, de az, ahogyan napról napra formâlódom általa, még engem is meglepett. Hálás vagyok mindezért!
.
.
.
#coaching #coachképzés #anyutervez #nokazuton #motivacio #motiváltvagyok #myhappylife #momlife #igenmagamrais #magyarblogger #anyablog #mik #magyarinsta
A másoknak való megfelelés, a tökéletessêg hajszolàsával együtt egyre inkább kezd kikopni a szótáramból, így a karácsonyunkat is ennek megfelelôen terveztem. Nemcsak hogy elenegedtem, de nem is törekedtem rá, hogy "tökéletes legyen". Számomra a legfontosabb, hogy a karácsonyban ne csak egymâsra találjunk rà, hanem az ünnepeltre, Jézus Krisztusra is. És mikor megtaláltam ezt az örömöt, már tudtam: megvan mindenem. Együtt a kis családommal, a csodás gyülekezetemmel. A gyermekeim szereplése szenteste a templomban, az úrvacsora, a szeretetteljes találkozások, az együtt töltött idõ újra megmutattâk milyen értêkes èletem van, és ezért napról napra hálás vagyok. 😊
.
.
.
#myfamily #család #családommal #tökéleteskarácsony #tökéletlenkarácsony #hála #anyablog
Ahogy beköszöntött az ősz, máris elkezdtem azon gondolkodni, hogyan leszek képes a munkám miatt kiesett mennyiségi időt minőségivel pótolni a gyermekeim számára. Bevallom, én alapjáraton hajlamos vagyok egy-egy dologra ráfeszülni, ami eredmények és megoldások helyett csupán frusztrációt és stresszt szül. Folyton ígérgettem magamnak, hogy majd készítek egy tervet napi bontásban, hogy milyen közös játékokkal fogjuk tölteni a délutánokat. Egy olyan pontos beosztásra gondoltam, amely azokat a játékokat tartalmazza, amelyeket egy 2 és egy 5 éves is élvez. Mivel azonban délutánonként nagyszerűen megvoltunk együtt mindenféle betáblázott dolog nélkül is, így egyre csak halogattam a játékterv elkészülését. Viszont most, mire sikerült a témát elengednem, meg is találtam a megoldást a még tartalmasabb közös időtöltésre. Bővebben… 
Manapság gyakran biztatják azzal az édesanyákat, hogy foglalkozzanak nyugodtan a gyermekkel, és ennek fejében elhanyagolhatják az otthonukat. Mintha a kettő kizárná egymást. Persze jóindulatból kapjuk ezeket a tanácsokat, és valahol tudjuk, érezzük, hogy leginkább az áll ezek mögött, hogy a nagycsaládok felbomlásával magukra maradt anyukák válláról levegyék a terhet és fizikai segítség helyett a nézőponton csavarjanak egyet. Mit is mondhatnék: Működik is meg nem is. Bővebben… 
Aki régebb óta követi a blogomat, jól tudja, hogy a gyermekeim alvása mindig is sarkalatos pont volt az életünkben. Léna nehezen elalvó, éjjel sokat kelő baba volt, így kisfiam érkezésekor már igyekeztem mindent megtenni, hogy ezúttal jobb alváshoz segítsem hozzá őt és az egész családot. Második gyermekem azonban szintén érzékeny a környezetére, legfőképp a hőmérsékletre. Így megfigyelésem szerint, nála a megmagyarázhatatlannak tűnő ébredések 90%-át a nem megfelelő hőérzet okozza. Ennek javítása nem egyszerű feladat, de mivel az okot jól ismerem, nem adom fel a segítségre irányuló kísérletemet. A Cseppke jóvoltából most egy különleges hálózsákot próbálhattunk ki, amely úgy néz ki, működik!
Gyakran hallani, hogy a gyermeknevelésben bizony az első év a legnehezebb. Ismeretlen, új helyzet jön létre egy kisbaba érkezésével, az első év során pedig szinte csak a változás állandó. Mivel ebben az időszakban fejlődik a kisgyermek a legdinamikusabban, így érthető, hogy hónapról hónapra, sőt szinte hétről hétre változik a mozgása, fejlődnek a képességei, változik az étrendje, az alvásigénye. Egy kistestvér születésekor pedig ehhez a változáshoz kell még a nagyobb gyermek igényeit (és változását is!) bekombinálni. Ráadásul ők egymással is interakcióba kerülnek és bizony a testvéri kapcsolat kialakulása sem minden esetben zökkenőmentes (például amikor a nagyobb már épít, a kicsi viszont csak rombol). Nos, ez a bizonyos első év ért véget számunka: tele csodával, nehézséggel, de összességében a megelégedés és az öröm érzésével.
Mivel a 3-4 évesek már viszonylagos önállósággal rendelkeznek, könnyen megeshet, hogy egy tömegrendezvényen, vagy egy bevásárlóközpontban elsodródnak mellőlünk. Minden érdekes, és a nézelődés közben előfordulhat, hogy gyermekünk már csak arra eszmél, hogy nem a szülei mellett van… Mit tehetünk ilyenkor?
Tudtam, hogy nehéz lesz. Hogy két kicsi gyermek rengeteg gonddal, nehézséggel jár. Tudtam, hogy az elején sok lesz a betegség: a nagy hazahozza a kicsire, aztán oda-vissza fertőződnek, nekem meg majd betegen kell helyt állnom mindkettő mellett. Éjszaka is. Sőt, tudtam, hogy betegségek nélkül is nehezek lesznek a hétköznapok: az éjszakázások, a nappali nehéz altatások, a nyűgösködés. Nehéz lesz összehangolni két gyermek bioritmusát, és mindkettő igényeire jól reagálni: nemcsak testi, de lelki szükségleteiket is kielégíteni.
Az óvodától sok anya tart, pedig szerintem nincs ok az aggodalomra! Léna már 3 éves nagylány lett, így most elmesélem hogyan lett óvodás az én gyermekem és hogyan sikerült könnyek nélkül, boldogan beszoktatni őt a kiscsoportba!