Gyakran hallani, hogy a gyermeknevelésben bizony az első év a legnehezebb. Ismeretlen, új helyzet jön létre egy kisbaba érkezésével, az első év során pedig szinte csak a változás állandó. Mivel ebben az időszakban fejlődik a kisgyermek a legdinamikusabban, így érthető, hogy hónapról hónapra, sőt szinte hétről hétre változik a mozgása, fejlődnek a képességei, változik az étrendje, az alvásigénye. Egy kistestvér születésekor pedig ehhez a változáshoz kell még a nagyobb gyermek igényeit (és változását is!) bekombinálni. Ráadásul ők egymással is interakcióba kerülnek és bizony a testvéri kapcsolat kialakulása sem minden esetben zökkenőmentes (például amikor a nagyobb már épít, a kicsi viszont csak rombol). Nos, ez a bizonyos első év ért véget számunka: tele csodával, nehézséggel, de összességében a megelégedés és az öröm érzésével.
Reklámok
Mivel a 3-4 évesek már viszonylagos önállósággal rendelkeznek, könnyen megeshet, hogy egy tömegrendezvényen, vagy egy bevásárlóközpontban elsodródnak mellőlünk. Minden érdekes, és a nézelődés közben előfordulhat, hogy gyermekünk már csak arra eszmél, hogy nem a szülei mellett van… Mit tehetünk ilyenkor?
Tudtam, hogy nehéz lesz. Hogy két kicsi gyermek rengeteg gonddal, nehézséggel jár. Tudtam, hogy az elején sok lesz a betegség: a nagy hazahozza a kicsire, aztán oda-vissza fertőződnek, nekem meg majd betegen kell helyt állnom mindkettő mellett. Éjszaka is. Sőt, tudtam, hogy betegségek nélkül is nehezek lesznek a hétköznapok: az éjszakázások, a nappali nehéz altatások, a nyűgösködés. Nehéz lesz összehangolni két gyermek bioritmusát, és mindkettő igényeire jól reagálni: nemcsak testi, de lelki szükségleteiket is kielégíteni.
Az óvodától sok anya tart, pedig szerintem nincs ok az aggodalomra! Léna már 3 éves nagylány lett, így most elmesélem hogyan lett óvodás az én gyermekem és hogyan sikerült könnyek nélkül, boldogan beszoktatni őt a kiscsoportba!
Írhatnám, hogy azért nem jelentkeztem az utóbbi 2 hónapban új bejegyzéssel, mert kiélveztem a babázást, vagy mert „ismerkedtünk” a picúrral. Elrejthetném mézes-mázas szavak mögé az elmúlt időszakot, de ehelyett leírom, mi történt valójában a szüléstől mostanáig.
Örömmel mutatom be nektek Pál Júda Benjámint, aki 2017. augusztus 11-én, 7óra 54 perckor, Cegléden látta meg a napvilágot. Mindketten nagyon jól vagyunk, már itthon ismerkedünk, erősödünk.
Legyen az idő akár túl hideg, akár túl meleg a kinti játékhoz, az alkotást elősegítő ötletek mindig jól jönnek egy édesanya tárházában. Kismamaként pedig még inkább szükségem van az ücsörgős elfoglaltságokhoz, hacsak nem szeretném, hogy kislányom kismotorra pattanva világgá menjen a negyven fokos hőségben.