Az utóbbi időben csendesebb voltam a megszokottnál: kevesebb poszt született a blogra, facebookon és instán sem voltam túl aktív. Hallgattam, mert nem tudom megfogalmazni, amit szeretnék mondani, és vártam azt a pillanatot, amikor képes leszek rá. Bővebben… 
Azt figyeltem meg, hogy egy új helyzetbe csöppenve kétségbeesve próbáljuk megkeresni a megfelelő megoldásokat, igyekszünk új rutinokat felállítani, vagy bármilyen kapaszkodót keresni a megváltozott hétköznapokban. Vagy próbáljuk hozni a korábbi színvonalat, a megszokott eredményeket, aktivitást, és türelmetlenek vagyunk, ha nem megy ugyanúgy minden, mint régen. Jön egy új helyzet, megszületik egy kisbaba, ledönt egy betegség, elköltöztök vagy új munkába kezdesz. És a többi területen sem akarsz elmaradni, de az újban is jól akarsz szerepelni. Aztán lehet, hogy egyik sem megy. Egyáltalán nem. A régit már nem tudod úgy csinálni, az újhoz meg még nem értesz annyira, nem vagy olyan gyakorlott vagy rengeteg információhiánnyal küzdesz.
Az ünnepeket korábban valami kötelező rossznak tartottam: felesleges felhajtás, ami csak bonyolítja a sokszor amúgy sem túl egyszerű hétköznapokat. Mára lehetőségként tekintek ezekre az alkalmakra: nem nehézségként látom, hanem még nagyobb oknak az örömre és hálára. A hétköznapok sűrűjéből történő kiszakadásra, sőt mi több, az emlékezetes nagy pillanatok megélésére. Bővebben… 
Amióta ideköltöztünk, nem győzök hálás lenni. Meg is van rá minden okom: azon túl, hogy Poroszló egy gyönyörű hely a Tisza-tó partján, már első perctől kezdve azt érzem, hogy otthonra leltem. Kissé bizonytalankodtam, hogy mit és hogyan osszak meg veletek az elmúlt időszakból, de 1,5 hónappal a költözés után úgy érzem, készen állok rá, hogy beszámoljak a legfontosabbakról. Bővebben… 
Érezted már úgy, hogy egyszerűen csak hallgatnod kell? Behúzódnod a csigaházba és ott maradni, amíg képes leszel óvatos mozdulatokkal ismét előbújni? Ahogy látom a környezetemben élőket, teljesen természetes, hogy vannak ilyen időszakai az embernek. Ahogyan a természet is regenerálódik télen, valahogy én is érzetem legbelül, hogy számomra is ennek van itt az ideje. Bővebben… 
Önmagunkkal jóban lenni nem is annyira egyszerű feladat. Vélemények innen, elvárások onnan, rosszabb esetben pedig kritika befolyásolja mindennapi cselekedeteinket, életvitelünket. Kimondott vagy kimondatlan normáknak igyekszünk megfelelni tudatalatt is, amely teljesen természetes: egy közösséghez tartozás korokon átívelő viselkedésmintája ez. Ugyanahhoz a mintához, normához alkalmazkodni, ezáltal (is) egy csoporthoz tartozni az alaptermészetünk része. Ám fennáll a veszély, hogy a saját magunk számára működőképes megoldások nem kerülnek felszínre, kimaradnak az életünkből, miközben a mások által diktált életmódba igyekszünk belesimulni. A ma 3 éves Anyu tervez blog az életem meghatározó részévé vált: véleményt nyilvánítok és ezáltal formálok, melyhez elengedhetetlen az önazonos élet. Bővebben… 
A Bullet Journal tökéletes eszköz arra, hogy nyomon kövessük a jelent, emlékezzünk a múltra és tervet készítsünk a jövőre vonatkozóan. Személyre szabhatósága miatt nincsenek határok: annyit és úgy használjuk, ahogyan számunkra a legkényelmesebb és leghatékonyabb. Mivel az egyedi feljegyzések, naplószerű írások is helyt kaphatnak benne, változatosan alkalmazhatjuk a múlt lejegyzésére, majd tanulságok levonására. Én az utóbbi időszakban rengeteget tanultam, úgy érzem sokféle életbölcsességre tettem szert, és következtetéseimet szívesen jegyeztem le a BuJo aktuális napjaihoz. Ám rájöttem, hogy kézenfekvőbb volna erre egy külön füzetet nyitnom, amelybe csakis ezeket a megtapasztalásokat, tanulságokat jegyzem le. Így született meg a Tanulságok könyve. Bővebben… 
Egy újabb hónapot tudhatunk magunk mögött, ezúttal pedig a nyarat is búcsúztatjuk az augusztus végeztével. Persze, még vár ránk az indián nyár, de már visszafordíthatatlanul az ősz felé veszi majd útját az időjárás. Iskola, ovi, bölcsi kezdődik, megannyi kihívás, mi pedig félig felkészületlenül állunk a változások előtt. De most még búcsúztassuk el az augusztust! Bővebben… 
2016 nyarán belevágtam egy kihívásba, melynek keretében 101 dolgot írtam össze magamnak, amelyet 1001 nap alatt szeretnék teljesíteni. Aztán elkezdtem szorgalmasan pipálgatni a listám feladatait, hiszen az a saját vágyaimat tartalmazta, majd teljesen elmaradtam vele. Mondhatjuk úgy is, hogy “közbeszólt az élet”, de lássuk akkor, hol tartok most. Bővebben… 
Írhatnám, hogy azért nem jelentkeztem az utóbbi 2 hónapban új bejegyzéssel, mert kiélveztem a babázást, vagy mert „ismerkedtünk” a picúrral. Elrejthetném mézes-mázas szavak mögé az elmúlt időszakot, de ehelyett leírom, mi történt valójában a szüléstől mostanáig.
Anyu tervez blog és coaching 