Egy újabb hónapot tudhatunk magunk mögött, ezúttal pedig a nyarat is búcsúztatjuk az augusztus végeztével. Persze, még vár ránk az indián nyár, de már visszafordíthatatlanul az ősz felé veszi majd útját az időjárás. Iskola, ovi, bölcsi kezdődik, megannyi kihívás, mi pedig félig felkészületlenül állunk a változások előtt. De most még búcsúztassuk el az augusztust!

Ebben a csodás hónapban ünnepelhettünk kisfiam első születésnapját, most tette meg első önálló lépéseit, és a testvérpár is most először játszott már úgy igazán együtt (a közreműködésem nélkül, veszélytelenül).

Én pedig elkezdtem egyre inkább befelé figyelni.

Talán észrevettétek a közösségi média aktivitásomon (főleg insta sztoriról tűntem el egyébként), hogy nem osztottam meg annyi képet. De nem is készül mostanság igazán sok kép. Felkelünk reggel, éljük az életünket, néha kattintok egyet, kettőt és ennyi. Nem csinálok képet minden mozdulatomról a reggeli kávétól kezdve a sétán keresztül a főzésen át mindenről. Mert próbáltam, és nehéz volt. Nem leltem benne örömöm, mert magam számára tuti nem készítettem volna el ennyi képet, csupán a közösség kedvéért fotóztam… És ez így nem megy, nem működik. Úgyhogy most kevesebb képpel vagy közösségi megnyilvánulással jövök, de az mind szívből fakad és nem erőltetem, hogy minden mozzanatom megörökítésre kerüljön. Őszintén felnézek rá, aki ezt így jó tetszéséből képes napról napra megtenni, de nekem erre se időm, se (testi-lelki) energiám.

Tehát mostanában kicsit befelé szemlélődöm… És most ez a bejegyzés is erről fog szólni augusztusi visszatekintés gyanánt.

Elkezdtem még nagyobb örömömet lelni abban, hogy a saját és családom dolgait rendezgessem.

Kreatív ötleteket valósítunk meg Lénával, újraszervezem a menütervezésem és a bevásárlások rendszerét a pénzügyeinkkel együtt. Új takarítási rendet alkottam, és a polcok, valamint az íróasztalom is új arculatot kapott. Új napirend (tesztüzem jövő héten indul) és reggeli rutin (gyerekek előtt kelős) van tervben. Egyszóval összébb szedem a dolgaimat, nemcsak kifelé adok (a blogon és a közösségi médián keresztül), hanem befelé is nézek. Szeretnék többet olvasni, filmet nézni, és varrni is. Fejembe vettem, hogy Léna kinőtt ruháival kezdeni kellene valamit, átalakítani valahogy, felhasználni valami másra… nem tudom. Alkotni az alkotás kedvéért. Ismét szeretnék színezni: Egyrészt felnőtt színezőt, másrészt az új Bullet Journalomat díszíteni. Merthogy tervező rendszert is váltottam, de még most kristályosodik ki, hogyan is szeretném, és addig nem akartam írni róla, míg magam számára sem tisztult ki a kép. (De várható bejegyzés hamarosan!)

Közben megnéztem egy sorozatot is, rám egyébként nem jellemző módon, és tetszett, hogy kicsit erre is szakítok időt. Gyakran fekszem korán, próbálok odafigyelni arra, hogy eleget aludjak. Újra mozgok minden nap, és Lénának nagyon tetszik a közös torna! Júda pedig ugyanúgy szeret velem rendet rakni, mint régen a lányom. Az őszi holmijaik áttekintését (sokat örököltek) óriási babakacajok kíséretében hajtottuk végre. A sapkapróba pedig egyenesen a kedvencévé vált 😀 Hihetetlen jófej gyerek!

Tehát most egyre inkább befelé figyelek, és próbálok lelassulni. Úgy érezem az utóbbi két évem óriási pörgésben telt (tanítás, várandósság, költözés, két kisgyerek, új környezet kialakítása), és a szervezetem (vagy a lelkem?!) jelez, hogy elég, ideje alacsonyabb fokozatba kapcsolni. Még akkor is ha mindenki más siet, akkor is ha lemaradok (akár más bloggerektől). Úgyhogy előre is elnézést kérek, ha a heti 3 cikk nem mindig tud megvalósulni, de itt leszek és írok: mert szeretek, mert jól esik és mert ez egy olyan hobbi, amely mára a szenvedélyemmé is vált.

De ideje most lefeküdnöm… Már fél 11 is elmúlt.