Ma 4 éves az Anyu tervez blog, ami kiváló alkalmat kínál az elmúlt időszak áttekintésére és a blog jövőjéről szőtt terveim megosztására. Tarts velem, ha szeretnéd tudni honnan indult és hová tart a blog! Bővebben… 
Az utóbbi időben csendesebb voltam a megszokottnál: kevesebb poszt született a blogra, facebookon és instán sem voltam túl aktív. Hallgattam, mert nem tudom megfogalmazni, amit szeretnék mondani, és vártam azt a pillanatot, amikor képes leszek rá. Bővebben… 
Azt figyeltem meg, hogy egy új helyzetbe csöppenve kétségbeesve próbáljuk megkeresni a megfelelő megoldásokat, igyekszünk új rutinokat felállítani, vagy bármilyen kapaszkodót keresni a megváltozott hétköznapokban. Vagy próbáljuk hozni a korábbi színvonalat, a megszokott eredményeket, aktivitást, és türelmetlenek vagyunk, ha nem megy ugyanúgy minden, mint régen. Jön egy új helyzet, megszületik egy kisbaba, ledönt egy betegség, elköltöztök vagy új munkába kezdesz. És a többi területen sem akarsz elmaradni, de az újban is jól akarsz szerepelni. Aztán lehet, hogy egyik sem megy. Egyáltalán nem. A régit már nem tudod úgy csinálni, az újhoz meg még nem értesz annyira, nem vagy olyan gyakorlott vagy rengeteg információhiánnyal küzdesz.
Érezted már úgy, hogy egyszerűen csak hallgatnod kell? Behúzódnod a csigaházba és ott maradni, amíg képes leszel óvatos mozdulatokkal ismét előbújni? Ahogy látom a környezetemben élőket, teljesen természetes, hogy vannak ilyen időszakai az embernek. Ahogyan a természet is regenerálódik télen, valahogy én is érzetem legbelül, hogy számomra is ennek van itt az ideje. Bővebben… 
Önmagunkkal jóban lenni nem is annyira egyszerű feladat. Vélemények innen, elvárások onnan, rosszabb esetben pedig kritika befolyásolja mindennapi cselekedeteinket, életvitelünket. Kimondott vagy kimondatlan normáknak igyekszünk megfelelni tudatalatt is, amely teljesen természetes: egy közösséghez tartozás korokon átívelő viselkedésmintája ez. Ugyanahhoz a mintához, normához alkalmazkodni, ezáltal (is) egy csoporthoz tartozni az alaptermészetünk része. Ám fennáll a veszély, hogy a saját magunk számára működőképes megoldások nem kerülnek felszínre, kimaradnak az életünkből, miközben a mások által diktált életmódba igyekszünk belesimulni. A ma 3 éves Anyu tervez blog az életem meghatározó részévé vált: véleményt nyilvánítok és ezáltal formálok, melyhez elengedhetetlen az önazonos élet. Bővebben… 
Túlélni vagy megélni, örök kérdés és küzdelem a saját magunkkal. A nehéz (anyai) helyzeteket szeretnénk csak átugrani, túlélni, a kellemes pillanatokat pedig megélni, belélegezni, önmagunkba szívni és örökre elraktározni. Az egyensúly megtalálása bizony nem egyszerű, és könnyen előfordulhat, hogy „túlélő üzemmódban” maradunk. A háztartási robot, a napirendünk, a szürke hétköznapok, és mindemellett a gyerekbetegségek, testvérkonfliktusok, hisztik és nehéz helyzetek. Magány és az igazi énidő hiánya, a barátok távolsága, a beszédtémáink és a mozgásterünk beszűkülése. Hogyan lehet ezt jól kezelni, boldogan megélni? A jó hozzáállás mellett a siker titka azt hiszem abban rejlik, hogy nyitunk a világra és valami más dologgal is foglalkozunk, saját kis „hangyánk”, hobbink lesz. Bővebben… 
Számtalan, az anyasággal foglalkozó blogot ismerek, de apa blogot csak egyet: ez pedig az Apukaland. Mi, nők, valahogy könnyebben ragadunk klaviatúrát, ha az anyaságunkkal kapcsolatos érzéseinkről, élményeinkről, tapasztalatainkról van szó. Apa bloggal viszont eddig még nem találkoztam. Már a logója megfogott: egy hegymászáshoz hasonlítja az apává válás kalandját. A képi világ nagyon igényes a blogon, minden apró részletre figyel a szerző, Farkas László. Elmondása szerint inkább kevesebb, de jól kidolgozott cikket szeretne megjelentetni a blogon. Megkértem Lacit, hogy meséljen nekünk egy kicsit az Apukalandról!
Az Eszti-téka közel áll a szívemhez, hiszen a blog hasonló szemléletben íródik, mint az Anyu tervez. Dobóné Somogyi Eszter kisgyermek mellől blogol, miközben igyekszik rendet tartani az életében kívül-belül. Számára is fontos, hogy anyaként ne veszítse el nőiességét, házasságából ne kopjon ki a szerelem. Hozzám hasonlóan ő is lelkészfeleség, így cikkei türközik a keresztény értékrendet is.
Egy éve ilyenkor indult útjára az Anyu tervez blog. Akkor még csak egy álom volt, hogy valaki olvassa majd az írásaimat, és ami még jobb: hasznos lesz számára. Mára nemcsak ismerős és környékbeli anyukák számára tud a blog értékes információkkal szolgálni, hanem országszerte, számomra –eddig- ismeretlen anyukák is felfigyeltek a blogra, és lelkesen olvassák soraimat. Köszönöm szépen, megtiszteltetés ez számomra!
A karácsonyi csendességem után a bloggerek közt meghirdetett másik ajándékozásról szeretnék beszámolni (az előző olvasd el ITT). A blogos szféra ugyanis nemcsak külön álló egyénekből áll, hanem sokszínűségünk ellenére próbálunk egy közösséget alkotni, amiért én nagyon hálás vagyok. A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége facebook csoportjában rendezett kezdeményes során egymást, hogy megajándékozhassuk.
Anyu tervez blog és coaching 