Ma 4 éves az Anyu tervez blog, ami kiváló alkalmat kínál az elmúlt időszak áttekintésére és a blog jövőjéről szőtt terveim megosztására. Tarts velem, ha szeretnéd tudni honnan indult és hová tart a blog!

Egy kis történelem…

Honnan indult a blog?

2015-ben, amikor első gyermekem betöltötte az 1 évet, elkezdtem azt érezni, hogy valami másra is vágyom, mint a 0-24 órás babázás. Mivel pocakosan költöztünk, így még új volt a környezet, nem voltak baráti kapcsolataim és messze éltünk mindkét nagyszülőpártól és az egész rokonságtól. Úgy éreztem, szükségem van valamire, ami közösséget ad, miközben alkothatok is. És ekkor támadt férjemnek az az ötlete, hogy miért ne vezethetnék egy blogot. Akkor kapcsolódhatnék más anyákhoz is, írhatnék, amit nagyon szeretek, ráadásul segíthetnénk is egymásnak hasznos ötletekkel, tapasztalatokkal. Így született meg az Anyu tervez blog.

Téma és cél

A fő téma a rendteremtés volt minden szinten: Abból indultam ki, hogy a fizikai és a belső rend összefügg, illetve szorosan kapcsolódik az időbeosztáshoz ezáltal az élet összes területéhez. Egy olyan komplex rendszert szerettem volna megalkotni és átadni, amely jól alkalmazható a kisgyermekes időszakban.

Mit gondolok ma erről?
Azt, hogy nincs univerzális recept. Akárhogy próbálja ezt állítani bármely könyv vagy újságcikk: csakis egyéni megoldások vannak, amelyek azonban sokak által használt és hatékonynak bizonyuló elveken alapszanak. Tehát a hatékony eszközök léteznek, de ezt rendszert szintre mindenkinek egyénileg kell megalkotnia. A 4 év alatt többek közt ezt is megtanultam: az én utam nem biztos, hogy a te utad is, és az, amit én gondolok vagy látok a világról vagy helyes megoldásokról, egyáltalán nem biztos, hogy nálad is ugyanolyan hatékony vagy szerethető lesz. És ez nem gond, ettől még mindnyájan értékesek vagyunk.

Míg 4 éve azt hittem, hogy blogcikkek révén tudok segíteni mindenkinek megalkotni a tökéletes rendszert, mára úgy vélem, hogy egyéni, coaching alapú segítség hozhatna tényleges, kézzelfogható eredményt a változtatni vágyók számára.

Tehát onnan, hogy azt gondoltam van egy igaz ösvény, amin járni lehet, ami az igazán megfelelő, mára oda jutottam, hogy sokkal színesebben látom a világot és úgy vélem, hogy az egyedi helyzetek, más-más személyiségű emberek különféle megoldásokat igényelnek. Nem beszélve arról, hogy a gyermekek számának és életkorának változásával is mindig szükség lehet új rendszerek alkotására. Így már nem az került előtérbe számomra, hogy megtaláljam és megmutassam a bölcsek kövét, hanem hogy inspiráljalak a blogon titeket arra, hogy megkeressétek a saját utatokat. Mindeközben elkezdtem coachingot tanulni, mely révén nagy vágyam, hogy egyéni segítséget is nyújthassak ebben annak, aki elakadt vagy további motivációra van szüksége.

A blogon először heti 3 alkalommal jelentek meg cikkek, majd amikor ismét áldott állapotba kerültem, ritkulni kezdett a posztok sűrűsége. Szintén nehezített a helyzeten, hogy várandósan még költöztünk is. Szóval nem túl sok időm és energiám volt a blogra, miközben pedig éreztem, hogy ez egy kis szelet belőlem, egy hely, ahová örömmel jövök, ami feltölt és motivál.

Az együttműködésekről

Elkezdtek megkeresni kisebb-nagyobb vállalatok illetve én magam is kerestem az együttműködéseket, így születtek cikkek szponzorált tartalomként is. Bár erősnek érzem ezt a megnevezést, mert

effektíve pénzt semmiért sem kaptam, így sokkal helytállóbbnak érzem, ha azt mondom, hogy megkaptam bizonyos termékeket kipróbálásra, és az ezekről alkotott véleményt dokumentáltam.

Mindig kikötöttem, hogy csak akkor tudok pozitívan nyilatkozni, ha valóban ez a véleményem, mert a hitelességet mindenképp szerettem volna megőrizni.

Ezek az együttműködések rendkívül motiválóan hatottak rám, mert egyrészt adtak egy pörgést, hogy írjak, másrészt volt valamiféle kézzelfogható eredménye a „munkámnak”, még akkor is, ha csak hobbi volt. Csak olyan együttműködéseket fogadtam el és fogadok el a mai napig, ami belefér a saját világnézetembe, egyezik az elveimmel, illetve csak olyan bartert vállalok, amelyben olyan terméket kapok, amelyre valóban szükségem van.

Mi a helyzet jelenleg az együttműködésekkel?

Ma már nem keresek kifejezetten együttműködő partnereket, ugyanakkor nyitott maradtam a cégek megkereséseire, de csak erős korlátokkal. Fontosnak tartom, hogy a cikkekben egyértelműen kifejezésre kerüljön, ha valamilyen termék kerül benne bemutatásra (elnézést, ha eddig ez valahol elsiklott), és továbbra is csak olyan márkával tárgyalok, amely illik hozzám, és olyan termékről írok, amelyet én is használok, és jó szívvel tudom ajánlani.

---

Hogyan tovább?

Mondhatnám, hogy nem ígérek semmit, akkor nem fogtok csalódni, de ezt túl kevésnek érezném. Ugyanakkor egy blog kapcsán a műfaj sajátosságait figyelembe véve teljesen természetes, hogy hullámzó a „teljesítmény”: olykor több cikk, máskor meg csak tücsökciripelés. Mégis nekem nagy vágyam, hogy rendszeresen írjak, változatos témákkal jelentkezzem az anyaság kapcsán, kicsit becsempésszem a pénzügyi tudatosságot is az anyák gondolkodásába, valamint közösséget formáljak a csoportomban.

Milyen csoport? Facebookon?

Igen, van egy Rendezett anyukák nevű facebook csoport (belépéshez katt a linkre), amelyet eredetileg a 2018-as tavaszi rendteremtő kihívás kapcsán hoztam létre, majd további témákat vetettem fel itt is, elég rendszertelenül. Szeretnék ebbe is valamilyen rendszert vinni esetleg új kihívásokat hozni és a csapattagokat összébb kovácsolni. Ugyanakkor azt látom, hogy milliónyi anyacsoport igyekszek betölteni az online anyaközösség szerepét, így úgy érzem, óriási magasan van a léc. Másrészt viszont ha már csak néhány anyának „otthont nyújthat” ez a közösség, akkor már megéri. Én belevágok, és ha velem tartotok, meglátjuk, együtt mire jutunk 🙂

Mi jön még ezután?

Nagy álmom egy könyv kiadása, akárcsak ebook formájában is. Ha ez sikerülne, elképzelhető, hogy a blog oldalán tudnátok megvásárolni. Ezen kívül, ha elvégzem a coaching képzést, szeretnék ilyen módon is szolgáltatást nyújtani felétek.

Tavaly ilyenkor épp arról írtam, hogy elkezdtem befelé figyelni, elkezdtem a dobozon kívül gondolkodni és nagyobb figyelmet szenteltem a pihenésnek, olvasásnak, személyiségfejlődésnek. A 2018-as év vége illetve 2019 eleje ugyanis mélypont volt számomra: a kisgyermekek miatti kimerültségre, egzisztenciális válság is rátett egy lapáttal. Ebben a nehéz időszakban Istenre támaszkodtam, miközben beláttam, hogy én magam is felelős vagyok a körülményeimért a jelent és a jövőt tekintve egyaránt. Mára az akkori kérdéseim és kétségeim megoldódtak, egy csodálatos helyen élek, nagyszerű emberekkel, szerető közösségben.

Igyekszem reális elvárásokat támasztani magammal és a bloggal szemben, és hálás vagyok, ha velem tartasz, remélem inspirálni, motiválni, kísérni tudlak az úton, amelyet anyaságnak hívnak.