Fannitól, a Derült égből Ikrek! blog szerzőjétől már több cikket is ajánlottam nektek. Most hadd mutassam be még közelebbről őt és a blogot!

Fanni blogjait már lassan egy éve kísérem figyelemmel, és ő az a blogger, akinek minden cikkét elolvasom, bármiről is legyen szó. Számomra azért különleges a tevékenysége, mert az iker gyermekei születése után is megtartotta korábbi, más témájú blogját, a Fanni gardróbját is, és a Derült égből ikrekhez hasonló aktivitással vezeti. Az első blogjában inkább nőcis cikkeket olvashatunk (márpedig erre egy anyának is szüksége van), míg a másik blogban az anyasággal kapcsolatos tapasztalatait osztja meg az olvasókkal.

Különlegessége számomra abban rejlik, hogy mer írni a nehézségekről is, és nem csak a boldog pillanatokban ragadja magához a billentyűzetet. Ezzel erőt és biztatást ad minden anya számára, megmutatva a nehézségekből kivezető lehetőségeket is. Mindkét általa vezetett oldal folyamatosan frissül, mindig érdemes benézni hozzá újabb olvasmányért.

Fannival úgy érzem, sokban hasonlítunk egymásra, és bár nem a tervezés, időmenedzsment a témája, számomra mégis egyértelmű bizonyítékot nyújt a blogok vezetése a helyes időbeosztásra. Hiszen iker gyermekek mellől két blogot is vezetni… ez az igazi időmenedzsment! Többek között ennek a titoknak a nyitjára voltam kíváncsi, amikor a hétköznapokról faggattam őt.

Mindkét blogodat tavaly december óta kísérem figyelemmel. Akkor a lányok még csak a pocidban voltak. Féltem, hogy ha megszületnek, háttérbe fognak szorulni a blogok, hiszen két pici gyermekkel boldogulni a hétköznapokban óriási kihívást jelenthet. Ennek ellenére mindkét blog aktív, ami már önmagában kiváló időbeosztásra utal. Mi a titkod?

Haha, igazából az a titok, hogy nincsen titok! Ha valamit kitalálok, azonnal meg akarom valósítani és addig csinálom, amíg tökéletes nem lesz.  Ha kell, éjszakázok, ha úgy alakul, akkor kelek hajnalban (nem azért ezt nem szoktam, főleg mostanában, kivéve, amikor a lányok matatófalát készítettem), de mindenképpen szakítok időt arra, amit eltervezek. Azt hiszem a maximalista és türelmetlen énem hajt előre a blogok terén is

Mennyire tudsz előre tervezni a kicsiktől?

Nálam a mosás, takarítás vagy éppen a főzés eseti dolog.  Nincsen olyan, hogy szerdán mindenképpen mosásnap van, mert a két lány mellett akkor és aznap kell csinálnom a házimunkát, amikor alkalmam adódik. Utóbbi időben a blogolásra is így marad csak időm. Régen megvolt ezeknek a dolgoknak a jól megtervezett heti rendje (még egy külön táblám is volt ehhez), de ha nem úgy alakult a napunk, mert nyűgösek voltak a lányok és nem tudtam haladni az eltervezett dolgokkal, akkor folyton amiatt idegeskedtem, hogy kifolyik a szennyes a tárolóból, vagy várakozik egy nagy kupac edény a mosogatóban. Így hát letettem a menetrendről és most már akkor dobok be egy mosást, kezdek neki főzni vagy ülök le egy kicsit írni, amikor a lányok pár percig eljátszanak együtt és nem veszik észre, ha eltűnök mellőlük vagy, amikor lefektettem őket aludni napközben.

Persze nagyobb programokat előre szoktunk tervezni, mint például a családi látogatásokat és a hétvégi babaúszást. Ilyenkor minden erőbedobással, egy csapatként dolgozunk össze a férjemmel, mert két gyerekkel nem egyszerű elindulni valahová… és persze visszük ilyenkor a fél lakást is magunkkal, így ezek az alkalmak külön felkészülést igényelnek. Olykor lelkileg is!

Van napirendetek?         

Van, de nem lehetne hozzánk órát igazítani az egyszer biztos! Persze tartjuk a 3 óránkénti evéseket és az alvásokat is próbálom úgy időzíteni, hogy még ne két őrjöngő és túlpörgött gyereket tegyek be a kiságyba, inkább igyekszem elcsípni azt az időszakot ebből a szempontból, amikor már kellemesen befáradtak. Ezen kívül nálunk valahogy nem működik az óramű pontosságú napirend. Mindennek megszokott menetrendje van, pl.: reggeli után öltözés, majd játék miközben a férjem készülődik a munkába, én pedig gyorsan megreggelizek, utána együtt játszok a lányokkal, kicsit később tízóraiznak, majd elérezik a délelőtti alvás ideje és így tovább az esti lefekvésig. A lányok így biztosan tudják, hogy mi következik egy adott tevékenység után és ez biztonságot nyújt nekik, de azzal már régen felhagytam, hogy pontban hétkor legyen ébredés és pont 8-kor fekvés, mert a gyerekek mindig felülírják a tervezett menetrendet. Fel is hagytam az ezen való görcsölésen és így mindenki nyugodtabb, mivel nem kell folyton az órát nézni, hanem inkább a gyerekek jelzéseire hagyatkozok.

Mennyi időt tudsz a blogokra szánni?

Nagyon változó. Vannak napok, amikor semmi időm sincs leülni, írni, mert a lányok szeretnének velem leni vagy csak rohangálósra sikeredett a programunk, de az is előfordul olykor, hogy csak pihenni szeretnék és elhalasztom a blogolást máskorra. Hétvégéken próbálom távol tartani magamat az online léttől, mert a pihenőnap az a családé és a kikapcsolódásé.

Mennyi időt alszanak összesen, az egész nap folyamán a lányok?

Volt nemrég egy nehéz időszak, amikor Dorka 2×30 percet aludt napközben. Ilyenkor sehogy sem lehetett visszaaltatni és a legrosszabb az egészben az volt, hogy Sárát is meg kellett ébresztenem ilyenkor, nehogy elcsússzanak egymástól az alvásban. Nem mondom, voltak alkalmak, amikor már sírva fakadtam a lányokkal együtt, amikor felébredtek egy ilyen rövid alvásból, hiszen egy anyának a gyerekek alvás ideje egyenlő az én idővel, én pedig még alig haraptam bele az ebédembe, már ébredtek is. Talán most kezd visszaállni a rendszer – csúnya dolog, de egy megfázásnak köszönhetően –, hogy napközben összesen 2-2,5 órát alszanak. Szeretem, ha kialusszák magukat, mert ilyenkor mindig nagy viháncolásra toppanok be a szobába és édesek, ahogy állnak az ágyuk végében és egymással nevetgélnek.

És te mennyit alszol?

Remélem ez költői kérdés volt! 🙂 Ez talán a legnehezebb az egészben. Mióta a lányok megszülettek (lassan 11 hónapja), egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány éjszakát aludtunk végig a férjemmel. Az elmúlt időszakban a fogzás és a mozgásfejlődés még jobban összezavarta az éjszakáinkat, arról nem is beszélve, hogy a lányok még mindig igénylik az éjjeli evést. Tehát nem sokat alszunk. Nagyon vágyom rá, hogy végre végig aludják a gyerekek az éjszakát, és nem feltétlenül magam miatt, mert én valamennyire már hozzászoktam a fáradsághoz (bár biztosan könnyebben viselnék egy-két szituációt, ha pihentebb lennék), de Sárán és Dorkán is látom sokszor, hogy azért nyűgösek nappal, mert nem pihenték ki magukat éjjel.

Mennyire segít be a közös teendők elvégzésébe, illetve a gyermekek körüli feladatokba a férjed? Van rajta kívül más segítséged is?

A férjem 100%-os apuka. A kezdetektől fogva fürdet, pelenkáz, öltöztet, és ha úgy alakul itthon marad a lányokkal, hogy én elmehessek valahová kikapcsolódni. Éjjelente sokszor kel Ő is, és persze az is előfordul sokszor, hogy mind a kettőnknek mennünk kell, mert egyszerre ébrednek a lányok. Ezek a hajnali randijaink! J Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen nagy mértékben kiveszi a részét a gyerekek körüli teendőkből, ami persze nem marad jutalom nélkül, hiszen amint hazaér a munkából azonnal 4 karocska fonódik köré!J

Sajnos a férjemen kívül nincs nagyon más segítségem, mert a nagyszülők messze laknak tőlünk. Ez elég nehéz a számomra és gyakran érzem magamat napközben egyedül, és ha olyan helyzet adódik, akkor kétségbeesettnek is.

Mi az ami a legnagyobb kihívást jelenti számodra jelenleg a babás léttel kapcsolatban? Mit gondolsz, hogyan fog megoldódni? Teszel valamit az ügy érdekében, vagy ezen majd az idő segít?

Sokszor a legnagyobb kihívást mostanában én magam vagyok. Persze nem egyszerű két babával az élet, de gyakran saját magammal kell megküzdenem. Ezernyi kérdés és dilemma van a fejemben nap, mint nap és természetes, hogy ha ideges vagyok, akkor azt a gyerekek is megérzik, ha türelmetlen az is átragad rájuk és a többi érzést is közvetítem feléjük, amik bennem lejátszódnak.

Sosem gondoltam volna, hogy az anyaság ennyiszer próbára tesz majd, amit néha nehezen élek meg, de valahol örülök is neki, hiszen a türelmetlenség, a stressz vagy a feszültség okozta helyzetekből is folyton tanulok valamit. Nagyon sokat tanultam magamról mióta anya lettem, de ennek a folyamatnak még koránt sincs vége, rengeteg dologban kell még fejlődnöm és változnom, hogy olyan anya lehessek, akire a gyerekei büszkék lehetnek, megbízhatnak benne és szeretik.

Köszönöm szépen a válaszokat!

Nézzetek be hozzá facebookon is: https://www.facebook.com/derultegbolikrek/

---

Ha szeretnél értesülni az aktuális bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a hírlevélre ITT. (Heti egy levelet fogsz kapni, amiről bármikor leiratkozhatsz.)