21 napos alvásterv

Összeállítottam magunk számára egy alvástervet, melynek segítségével szeretném megtanítani 2 éves kislányomat az önálló alvásra, hogy ezáltal nyugodt éjszakáink legyenek, és mindenki kipihenhesse magát.

Talán emlékszel még, amikor áprilisban megelégeltem a 17 hónapnyi nem-alvást, és kidolgoztam egy alvás-tervet, amellyel megpróbáltam a jó alvás irányába terelni kislányomat. Nem sikerült. Nem voltam elég kitartó, megtorpantam az első betegségnél, ismét visszakerült a nagy ágyba, és még mindig képtelen el- és visszaaludni önállóan. Így lassan két éve tart az éjszakázás…

Volt már javulás, amelyről ITT írtam, de ez csak átmeneti volt. Ugyanis azt vettem észre, hogy minden alvást segítő eszköz csak akkor hatásos, ha következetes nevelés áll mögötte. Én pedig következetlen módon újra elkezdtem a csiki-csukit: most bejöhetsz a nagy ágyba, most kaphatsz gyümölcslevet éjjel, holnap meg nem. Csak összezavartam. De most már végleg eljutottam arra a pontra, hogy nem bírom tovább, muszáj változtatni.

Nem azért, mert nem szeretnék összeölelkezve aludni vele. De már kellemetlen, hogy minden nap 2x fél óra (az altatás ideje) azzal telik, hogy a kislányom csipked (simogatás címén) és rugdos (mert helyezkedik). Éjjel sem különösebben kellemes, és koránt sem pihentető 5-6 alkalommal felkelni sírásra vagy épp rugdosásra. Kék-zöld folt vagyok mindenütt. Ítélj el érte, ha akarsz, de nem akarok mártírt játszani, aki zombivá válik az alvásmegvonástól. Lennie kell más útnak is.

Léna már nem csecsemő, akit éhség ébreszt fel, túl van a szeparációs szorongáson is (legalábbis úgy vélem), a fogzás nyilván zavarhatja, de április óta nem jött ki új foga, tehát ez nem magyaráz meg visszamenőleg minden felriadást.

Léna egyszerűen csak nem tanult meg önállóan elaludni.

Amíg szoptattam, ennek segítségével altattam el minden esetben, mióta elhagytuk, melléfekszem, és ő simogat, babrálja a ruhám (vagyis inkább csipked), kicsit szétrúg, aztán elalszik (a saját heverőjén). Ha éjszaka megébred, hiányolja a jelenlétemet (hiszen ott voltam mellette, mikor elaludt!), és sír, hogy ismét velem szeretne álomba merülni. Ezt egy éjszaka 5-6 alkalommal játssza el (jobb esetben 2-3x, rosszabb esetben 8-10x, de egy éjszakát sem alszik végig). Én hogy reagálok erre? Mivel meguntam a heverőjén való nyomorgást, beveszem a nagy ágyba (apát már úgyis kitúrtuk, hogy tudjon egyáltalán aludni). Tehát az elalváshoz és a visszaalváshoz is én kellek: nem tud önállóan elaludni. Elhatároztam, hogy ideje ezen változtatni.

Nem fogom sírni hagyni.

Eddig sem hagytam, és úgy érzem, ha most hagynám, azzal csak elvágnám azokat a fontos kötelékeket, amelyek az eddigiek során alakultak ki közöttünk. Csupán segíteni szeretnék, hogy ő is és mi is megfelelő minőségben tudjunk végre aludni.

Az alvástervem megalkotásában rengeteget segített az anyagyere.hu honlap, ahol véleményem szerint annyira sok hasznos információ érhető el, hogy bátran belevághatunk egy alvástréningbe önállóan is. Ha mégis további támogatásra lenne szükségünk, egyéni tanácsadói szolgáltatást is igénybe vehetünk. Én legszívesebben emellett döntöttem volna, mert már nem akartam tovább „kockáztatni”, de már kicsit későn kapcsoltam: a doktornő főleg 2 éves kor alatt tud segíteni, mi meg már lassan betöltjük a kettőt. Azért remélem a saját tervem is eredményes lesz. Csak legyen erőm véghezvinni!

A konkrét terv 21 napot, azaz 3 hetet ölel fel, hiszen ennyi időre van szükség egy embernek egy új szokás elsajátításához (ami esetünkben az önálló elalvás lesz). Az előtte való hét pedig a felkészülésé, amikor előre kipihenem magam, hogy a kezdeti nehézségek ellenére is kitartsak.

Hogyan állt össze a terv?

Nem-alvás okainak felderítése. Rengeteg oka lehet, hogy miért nem alszik jól egy baba (felsorolni is sok!), nézzetek utána az anyagyere.hu oldalon! Én arra jöttem rá, hogy nálunk az a gond, hogy kislányomnak szüksége van az állandó anyai jelenlétre, mivel nem tanult meg önállóan el- és visszaaludni.

Alvásnapló vezetése. Ez egy kis helyzetfelmérésként szolgál. Már nyáron elkezdtem vezetni egy excel táblázatban, hogy mikor mennyit alszik a kislányom, hogyan alszik vissza, hányszor kel éjjel, mennyit alszik összesen egy nap. Ez arra volt jó, hogy megtudjam: életkorának megfelelő mennyiségűt alszik-e, illetve milyen mintázatokat látok az ébredései (és az arra adott reakcióim) kapcsán.

Célok kijelölése. Konkrét eredményeket tűztem ki az alvás mennyiségére és minőségére vonatkozóan: hogyan altatom majd el, hogyan reagálok majd a felébredésekre, mikor altatom el. Pontosítottam a lefekvés előtti rutint is, hogy ne képezze vita tárgyát esténként az, hogy most bizony alvás következik.

Alvásterv ütemezése. A három hét pontos beosztása. Azzal is számoltam, hogy melyik héten mire kell majd számítanom, hogyan kell reagálnom. Mivel most igazán elszánt vagyok, tudomásul vettem azt is, hogy olyan nehéz lehet majd az önálló elalvás, hogy akár ki is maradhat néhány nappali alvás, és az esti altatás is elhúzódhat. Ezért az első hétre nem tervezek semmi extrát az alvásidőre. Biztatásként azzal számolok, hogy a második hétre már javulni fog a helyzet, ám a harmadik héten lehet egy kis visszaesés, amikor igazán ki kell tartanom. Elhatároztam, hogy akkor sem fogom átvenni a nagy ágyba, ha beteg. Tudom, hogy nehéz lesz, de egyébként én is mindig akkor kapom el tőle, ha együtt alszunk.

Alvási eredmények naplózása. Készítettem egy táblázatot a filofaxomba, ahol az oszlopok a napokat jelölik, a sorokban pedig a következőket tüntettem fel:

Ébredés időpontja
Du. altatás hossza (perc)
Du. alvás hossza (óra)
Esti altatás kezdete
Esti altatás hossza (perc)
Elalvás időpontja
Ébredések éjjel (száma)
Visszaaltatás 1, 2, 3… A visszaaltatások külön sorban szerepelnek. Hozzájuk kódszámok kerülnek a következők alapján:

rövid cirógatás
hosszabb nyugtatás
ivás
melléfekvés
nehezen, de saját ágyában
nagy ágyban könnyen
nagy ágyban nehezen (reméljük erre nem kerül sor, de volt már ilyen nem is 1x)

Mit értek önálló elalvás megtanítása alatt?

Egyszerűen annyit jelent, hogy nem valamilyen kellék segítségével merül igazán álomba a gyermek, hanem képes annyira ellazulni, hogy a legutolsó lépést magától teszi meg Álomország felé.

Tehát az elalvás pillanatában (már) nem ringatod, nem szopizik, nem a karodban van, nem a ruhádat csipkedi, nem egy üveg tápszert tölt magába.

Ez nem azt jelenti, hogy nem segítesz neki ellazulni! Csupán azt, hogy nem te viszed el Álomországba, hanem megtanítod neki, hogy merre van az odavezető út. Hiszen honnan is tudná, hogyan juthat oda, ha mindig te vitted el?

Az én módszerem

Én úgy fogok segíteni a kislányomnak az elalvásban, hogy nem melléfekszem, hanem melléülök mellé az ágyába. Valószínűleg felül majd, vagy legalább megpróbál behúzni magához. Megnyugtatom, hogy itt vagyok, és elmondom, hogy most aludni fog, majd finoman visszafektetem. Cirógatom a haját, hátát, nyugtatom őt. Ott vagyok vele, és segítek, amíg álomba nem merül. Fokozatosan, figyelve a kislányom jelzéseire, próbálom csökkenteni az alváshoz nyújtott segítséget. Amint elérkezettnek látom az időt, kiülök az ágya melletti fotelba, és onnan simogatom, nyugatatom szavakkal. Reménykedem, hogy a folyamat végére a jó éjt puszi után ki tudok majd jönni a szobájából, ő pedig önállóan fog elaludni.

Ha éjjel felébred, ismét melléülök, és segítek neki visszaaludni, de nem veszem be a saját ágyunkba. Az egyre kevesebb segítséggel történő el- és visszaalvástól azt várom, hogy egyre kevesebbszer fog sírva kelni éjjelente.

Az elkövetkezendő napok, hetek vélhetőleg nehezek lesznek, és talán egyáltalán nem lesz időm az írásra. Kérlek, legyetek türelemmel. Remélem, sikerrel járunk, mert ennyi alvásmegvonás számomra már igazán elég volt.

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!