Véget ért a 3 hetet felölelő alvástervünk. Most összegezzük, mit is sikerült elérni!

Célul tűztük magunk elé –férjemmel egyetértésben-, hogy ideje változtatnunk kislányunk rossz alvási mintázatán, melyet javarészt következetlenségünk eredményének tekintettük. Ennek ellensúlyozására új, következetességre törekvő szabályokat vezettünk be, melyek megvalósításánál kiemelt szempont volt a fokozatosság elvének érvényesítése.

Sírni hagyásról szó sem lehetett, hiszen úgy érzetük volna, hogy pont azokat a nagyon fontos kötelékeket vágtuk volna el vele, melyek igencsak jelentősek. Drasztikus lépés helyett azon igyekeztem, hogy az elalváshoz nyújtott segítség csökkentésével egyre inkább képes legyen két éves kislányom önállóan el- és visszaaludni.

A terv szerinti célok:

1. Este minél kevesebb szülői segítséggel aludjon el.
2. Éjjel 5-6 felkelés helyett max 1-2x ébredjen.
3. Saját ágyában nyugtassuk meg éjjel.
4. Ne jöjjön át a nagy ágyba aludni.

A félidőben már beszámolta a kezdeti nehézségekről, és kudarcokról is: hiszen előfordult, hogy hajnal 4-kor már nem bírtam tovább az ágya melletti haszontalan gubbasztást, és bevettem magunk közé. Ám az is megesett, hogy csupán egyszer ébredt fel az éjszaka folyamán, akkor is csak inni.

Az altatás már úgy zajlik, hogy miután az esti rutin végére értünk, befektetem az ágyába, elbúcsúzom, puszit adok, és az ágy végébe ülök, hátat fordítva neki. Ő egy kicsi simogatja a hátam, aztán elalszik. Ez 15-20 percet vesz igénybe. Otthagyni még nem tudtam elalvás előtt (vagyis de, csak szépen kimászott az ágyából és utánam jött). Úgy érzem, erre a lépésre még nem érett meg, de a cél, hogy fokozatosan idáig is eljussunk.

A nagy ágyba már nem jön át. Korábban addig ordított, míg be nem vettem, aztán az alvásterv elején szó nélkül mászott be. Mostanra ha felkel, akkor is csak az ágyában sírdogál (engem, vagy innivalót keresve).

Továbbra sem alussza végig az éjszakát. De nem 5-6x kel, nem rúg szét a saját ágyamban, hanem 1-2 alkalommal ébred fel, amelyből 11 körül menetrendszerűen csupán szomjúság miatt. Igaz, az utóbbi két éjszakán ismét rosszul aludt: a hátsó őrlő foga jön épp…

Mégis úgy érzem, sikeres volt az alvásterv: fokozatos javulást értünk el, mely úgy vélem, a jövőben folytatódni fog. Őszintén remélem, hogy hamarosan már az az 1-2 ébredés is megszűnik, ám mégis boldog vagyok vele, hiszen ennél rosszabb volt a helyzet.

Én megtettem, amit tudtam, most pedig türelmes leszek a kislányommal: várok arra, hogy megérjen a következő lépcsőfokra.

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!