Gyermeknevelés – Feleségszerep – Karrier – Háztartás: Amennyire fontosnak tartom az egyensúly megvalósítását annyira nem sikerült ez az utóbbi időszakban. Csalódtam magamban. A karantén időszaka teljesen kibillentett az egyensúlyomból és bár irigykedve néztem azokat, akik gyorsan alkalmazkodtak, tartalékenergiákat mozgósítottak, én úgy érzetem magam, mint akinek lefagyott a rendszere, lemerült az aksija, vagy legalább átment rajta egy úthenger. Akkor miért is írok róla? Mert ma már úgy látom, szolgált ez az időszak annyi tanulsággal, amelyről érdemes számot adnom.
Vegyes a kép a karantén-helyzetről. Gyász és motiváció. Nehézségekkel való küzdelem és limonádé főzése a citromból. Ha valamikor, akkor most tényleg rengeteg időt töltünk a közösségi médián és összességében az internet világában, belelátunk mások életében, gondolataiba, kommentjeibe. És persze aktuális cikkekben sem szűkölködünk. Kapjuk a motivációt, buzdítást, olykor a letolást is: ha most nem teszed meg, akkor aztán soha, hiszen most itt a sok idő meg lehetőség a nyakadon. Miközben valljuk be, azért ez a helyzet egyáltalán nem rózsás (ahogy egy brilliáns komment fogalmazott: “univerzálisan sz.r”), és a 6 hét bezártság után már erősen megtépázott állapotban létezünk… Akkor most hajrá mindent bele, vagy éljük túl, megengedve magunknak a panaszt és szomorúságot?
Annyira elcsépelt lett az elmúlt néhány évben az „énidő” kifejezés, hogy magam is elbátortalanodtam a használata kapcsán. Mindenki kicsit mást ért alatta, és a járványhelyzet kapcsán ez fokozottan igaz. És vajon van lehetősége egy anyának énidőt tartani ebben a korlátozásokkal teli, ovi- és iskolahiánnyal megspékelt helyzetben? Ennek jártam utána.
Milliónyi gondolat és érzés cikázik bennem napról napra. Olykor hajlamos vagyok azt hinni, hogy megtaláltam a saját lelki egyensúlyomat ebben a nyugtalanul nyugodt kényszerállapotban, máskor meg azon csodálkozom, hogy feltételezhettem egyáltalán ilyet. Információk, érzések, bizonytalanság, gyerekzsivaj. Hálás vagyok a nyakunkba szakadt lehetőségnek, amikor a bolygó is fellélegezhet, és az ember is lelassíthat. Nem mulasztom el minden percben figyelmeztetni magam, hogy pozitívan lássam a helyzetet. De azért erősen hullámzóan érzem magam. Bővebben… →
Több, mint egy hete tart a veszélyhelyzet Magyarországon és kb. ennyi ideje vannak otthon az önkéntes karanténba vonulók. Ennyi idő alatt milliónyi hírt kaptunk, számtalan, egymásnak ellentmondó érzéssel küzdöttünk meg önmagunkban, miközben a hurráoptimizmus és a depresszió között félúton lavíroztunk. Kemény feladat utat vágni ebben az érzelmi káoszban és a bizonytalanságok ellenére is látni a fényt az alagút végén. Merthogy az élet nem állt meg, csak épp más mederben folyik pár napja (és még egy ideig). De akkor ezeket a napokat hogyan éljük meg? Minden helyzet egyedi, most a saját megoldásaidra és fontossági sorrendedre lesz szükség! Bővebben… →