Hogy megérkezzen a lelkem is

food-2203732_1920Az utóbbi időben csendesebb voltam a megszokottnál: kevesebb poszt született a blogra, facebookon és instán sem voltam túl aktív. Hallgattam, mert nem tudom megfogalmazni, amit szeretnék mondani, és vártam azt a pillanatot, amikor képes leszek rá. Bővebben…

Hagyj időt magadnak!

Azt figyeltem meg, hogy egy új helyzetbe csöppenve kétségbeesve próbáljuk megkeresni a megfelelő megoldásokat, igyekszünk új rutinokat felállítani, vagy bármilyen kapaszkodót keresni a megváltozott hétköznapokban. Vagy próbáljuk hozni a korábbi színvonalat, a megszokott eredményeket, aktivitást, és türelmetlenek vagyunk, ha nem megy ugyanúgy minden, mint régen. Jön egy új helyzet, megszületik egy kisbaba, ledönt egy betegség, elköltöztök vagy új munkába kezdesz. És a többi területen sem akarsz elmaradni, de az újban is jól akarsz szerepelni. Aztán lehet, hogy egyik sem megy. Egyáltalán nem. A régit már nem tudod úgy csinálni, az újhoz meg még nem értesz annyira, nem vagy olyan gyakorlott vagy rengeteg információhiánnyal küzdesz.

Erre azt mondom: Hagyj időt magadnak! Bővebben…

Sebezhetőség, avagy út az őszinte kapcsolatok felé

Erősnek lenni ma szinte alapelvárás. Gyengének lenni már-már ciki, legyen szó akár nőről vagy férfiról. Sírni, elgyengülni, megmutatni, hogy nem vagyunk tökéletesek: egyáltalán nem számít érdemnek. Úgyhogy fel is vesszük a keménység burkát, felszívjuk magunkat és megyünk tovább akkor is, ha fáj, ha nehéz. Sírás helyett elfojtjuk az érzést, félünk megbocsátani és bocsánatot kérni, de leginkább attól félünk, hogy megnyíljunk mások előtt. Attól tartunk, kihasználnák a helyzetet, belénk rúgnának mások, vagy hátulról támadnának ránk később. Álarcot húzunk, megkeményítjük magunkat, erősnek mutatkozunk: így kevesebb támadási felület marad rajtunk. Csak épp így az igazi emberi kapcsolatoktól is elvágjuk magunkat. Bővebben…

Jó napok és rossz napok: az anyai hullámvasút

road-1072823_1920.jpgJó napok és rossz napok: felváltva. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozása. Gyakrabban, mint kellene. Így néz ki az életem egy ideje. Két napig mosolygós, motivált, energiával telt ember vagyok. Aztán letörök, mint a bili füle. Nem akartam róla beszélni, mert „ciki”. Hogy folyton elbukom. Pedig nem mutatnék őszinte képet, ha mindig csak a pozitív dolgokról nyilatkoznék: hisz fény és árnyék kéz a kézben járnak. Bővebben…

A pillanat

childhood-1058488_1920.jpgAnnyira jó lenne lelassítani az időt és csak belesüppedni a pillanatba. Lassan, kimérten élni meg a percet, miközben az teljesen átölel minket. Érezni a szél simogatását, hallani a madarak éneket, miközben nem kavarog ezernyi gondolat és aggodalom a fejünkben, szívünkben. Érezni a jelent, benne lenni szívvel-lélekkel…

Bővebben…