Annyira jó lenne lelassítani az időt és csak belesüppedni a pillanatba. Lassan, kimérten élni meg a percet, miközben az teljesen átölel minket. Érezni a szél simogatását, hallani a madarak éneket, miközben nem kavarog ezernyi gondolat és aggodalom a fejünkben, szívünkben. Érezni a jelent, benne lenni szívvel-lélekkel…
Eszembe jutnak ilyen pillanatok, de alig néhányuk mostani. Nem igazán sikerül így élnem, csak zaklatott tempóban zakatol mellettem az élet mióta két gyermekes édesanya vagyok. Hamarabb felnő a gyermek, minthogy észrevehetném milyen gyönyörűen pici. A fájdalmas órák beteg csüggedése bezzeg igazán lassan telik és könnyen beleég az elmémbe, szívembe.
Jelen lenni.
Azt hiszem ez a legnagyobb csoda, ajándék, amelyet adhatunk magunknak (és gyermekeinknek). Nem a következő programon, feladaton, nehézségeken kattogni és nem is a múlt árnyékában tűnődni. Hanem színtisztán jelen lenni abban a bizonyos percben: érezni és élvezni azt.
Milliónyi pillanat suhan el mellettünk, csak egyetlen nap alatt 86.400 másodpercnyi.
Lehetetlen mindegyikben 100%-ig ott lenni, felesleges is lenne ezen stresszelni magunkat. De megragadni egy-egy darabkát a percből, sodródni az árral, az idő felett állni és csak élni… Teljes szívből nevetni, teli tüdőből lélegezni, egész testtel érezni. Csak úgy élni, igazán. Akkor is ha nehéz, ha nyűgös, ha fárasztó, sőt fájdalmas.
Egyszerűen csak érezni: Szeret az Isten.
Anyu tervez blog és coaching 
Én a gyerek ellenére vagy pláne miatta is így élek. Persze nem vagyok olyan tudatos, rendszerezett háziasszony mint te. Nincs rend és terv és főzés állandóan és stb. Most ezek nem fontosak nekem kicsit sem. Csak ő.
KedvelésKedvelik 1 személy
Oh, nálam sincs patika, ne hidd 😀 Ok dolgot elengedek, hogy még inkább velük legyek, nemcsak időben, hanem szívvel, lélekkel. Na és ez a nehéz: kikapcsolni az agyam, és mikor ott az idő és lehetőség, akkor valóban jelen lenni 🙂
KedvelésKedvelés