Most nagyon felszívtam magam, mert az utóbbi időben megint elborított minket a kacathalom. Ebben részben én is hibás vagyok, ám mostantól nem veszek műanyag játékot, ha annak van megfelelő fa vagy textil alternatívája (nyilván a legó kivétel, de mondok egy titkot: abból sem kell fél milló forint értékű készletet felhalmozni egy egész szekrényt kitöltendő). A meglévő játékokat nyilván nem dobom ki pánikszerűen ökoszívrohamot kapva a felismerés hatására, de egészséges szintre hozom ezt is. Ezzel párhuzamosan megkérem a rokonokat is, hogy karácsony apropóján (se) halmozzák a gyerkőcöket mindenféle műanyag izébizé fityfenével. Ha tovább olvasod, azt is elárulom hogyan.
Jó mulatság lehet a gyermekekkel közösen készíteni egyedi ajándékokat szeretteink számára karácsonyra. Főként nagymamák szoktak lelkesedni a különleges kézzel készült meglepetésekért: még ha nem is tökéletesek, de benne van a gyermek(ek) szíve-lelke. Egészen kicsi gyerekkel azonban nem is olyan egyszerű kézműves ajándékot fabrikálni. Ilyenkor jönnek jól a kézlenyomatos ajándékok, amelyben benne van a kicsik keze munkája (vagy legalábbis festékes kezük lenyomata). Hogyan lehet egyedivé varázsolni ezeket az alkotásokat? Nézzük! Bővebben… →
A karácsonyhoz való viszonyom elég hektikus mintázatot mutat: afféle se veled, se nélküled. Krisztus születésének ünnepét kiemelt helyen hordozom a szívemben, és az adventi időszakot is nagyon szeretem. A hangulat, az összetartozás érzése, a bekuckózás, csodavárás, a havas táj és a meleg otthon kontrasztja, a lelassulás. De vajon tényleg lelassulunk? Vagy ahhoz, hogy ezt elérjük, már októberben tennünk kell lépéseket?! Bővebben… →
Sokan gondolunk arra, hogy szeretnénk olyan „igazi” karácsonyt. De mitől lesz az igazi? Jó szervezés? Finom étel? Több ajándék, szebb díszek vagy nagyobb karácsonyfa? Szerintem egyáltalán nem. Úgy vélem, a kapcsolatok teszik értékessé és igazivá a karácsonyt. Sőt, az életet.
Fiatal anyukaként, friss házasságban a karácsonyi hagyományok talán még éppen csak kialakulóban vannak. De mégis milyen hagyományokat érdemes követni, mi jellemző a karácsonyra az egyes családokban? És egyáltalán, miért van ezekre szükség?
Túl két költözésen, valamint két kicsi gyermek mellett elgondolkodtam, hogy milyen karácsonyt is szeretnék. Hogyan fogok felkészülni az ünnepre, mivel teszem majd teljessé. Mi az, amit megteszek azért, hogy a „karácsony, karácsony legyen” és mi az, amit nem. És rájöttem, hogy túl sokat várunk egymástól és önmagunktól.
Eljött a december és vasárnap már meggyújtjuk az első adventi gyertyát, mellyel kezdetét veszi a várakozás időszaka. A karácsonyra való készülés szinten mindenkit lázba hoz, de akár már jóval korábban, mint ahogyan az advent elkezdődne.
Adventre készülve célul tűztem ki magam elé, hogy idén a karácsony időszaka az elcsendesedésé, megnyugvásé, lelassulásé lesz. Készítettem egy teás kalendáriumot valamint egy élmény kalendáriumot is az adventre. Ezen kívül belevágtam a December Napjai projektbe is. De sajnos egy idő után úgy érzem, túl sok mindent veszek a nyakamba a hétköznapok feladatai mellé, így arra jutottam, hogy szeretném minimalizálni a maximalizmusom. Sőt, egyenesen listát alkottam, hogy mi az amit NEM szeretnék, nem fogok megcsinálni. Mindezt azért, hogy igent mondhassak a fontosabb dolgokra (erről ITT írtam).
A karácsony igen sokba kerülhet, ha nem figyelünk oda tudatosan a költekezésünkre. Az ajándékozás, a különböző programokon való részvétel, sütés-főzés, vendéglátás mind-mind költséges tud lenni. Hiába a jó szándék, és az ajándékozás öröme, ha aztán januárban arra eszmélünk, hogy egy fityingünk sem maradt. Érdemes hát a karácsonyi költségeket is előre tervezni. Pont most, így hó végén, a következő fizetés megérkezése előtt különösen hasznos lehet egy kis áttekintés.
A tavalyi évhez hasonlóan, idén sem volt kérdés, hogy készítek majd adventi naptárat, de hogy pontosan milyen lesz, csak mostanra körvonalazódott bennem. Hiszen hogyan tudok olyan kalendáriummal előállni, amelyet az egész család nagy örömmel nyitogat? Úgy, ha élményekkel lepem meg magunkat!