Túl két költözésen, valamint két kicsi gyermek mellett elgondolkodtam, hogy milyen karácsonyt is szeretnék. Hogyan fogok felkészülni az ünnepre, mivel teszem majd teljessé. Mi az, amit megteszek azért, hogy a „karácsony, karácsony legyen” és mi az, amit nem. És rájöttem, hogy túl sokat várunk egymástól és önmagunktól.

Talán te sokat ötletelsz és keresgélsz a megfelelő dolgok után kutatva, majd a beszerzéssel és az elkészítéssel is rengeteg időt eltöltesz. Légy őszinte magadhoz: előfordult már, hogy a folyamat felénél azt mondtad volna legszívesebben, hogy kiszállsz? Volt, hogy elkeserített a félig megvarrt plüssmaci, amit az éjszaka óráiból lopva varrtál a kislányodnak, mégsem lesz kész? Vagy mikor a konyha egy háborús helyszínhez hasonlított egy tortakészítés után, amely nem is sikerült annyira finomra? Amikor elhatároztad, hogy minden családtagnak ugyanolyan kézzel készített ajándékot csináltok a kislányoddal, de már a felénél láttad, hogy nem fog menni (és ha nem feszíted meg magad, hogy befejezd, a fél család megsértődik)?

Mert az ünnepi készülődés nagyon kellemes tud lenni: ráhangol az ünnepre, a kézzel készített ajándékok közelebb visznek szeretteinkhez, és a közös készülődés erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot is. De nagyon könnyen túlvállalhatjuk magunkat. Csupán egyszerű ötleteket kiválasztva is előfordulhat, hogy összességében túlhajszoljuk magunkat- az esetek többségében- feleslegesen.

Ha nem te magad készíted a tortát, hanem megveszed, annak ugyanúgy fog örülni a gyermeked (az enyém még jobban is, mert nem vagyok egy nagy cukrász). Ha vásárolsz ajándékot karácsonyra, vagy ha tényleg csak nagyon apró dolgot készítesz, annak talán még jobban örülnek, mintha fölösleges stressz és megfelelési kényszer árán készítetted volna el a bonyolultabb ajándékot. Nem baj, ha nincs időd és energiád gyönyörűen megtervezett és kivitelezett karácsonyi dekoráció kompozíciókat alkotnod a lakásodban. A stressz helyett inkább élvezd a készülődést.

Csak annyit, amennyi jól esik…

Csak annyit vállalj -főként kisgyermek mellett- az ünnepi készülődésből, amennyi jól esik. Amit jó szívvel meg tudsz tenni. És erre a jó szívre most ne úgy gondolj, hogy amilyennek „lenni kellene”, ne hidd, hogy ha nem készítesz elegendő mennyiségű sk. ajándékot, akkor nem elég jó a szíved… Vállalj, amennyit bírsz, de inkább ne süss háromféle süteményt, csak egyet, de azt teljes szívvel.

Tedd meg, amit tudsz, de többet nem kell. A szeretet ünnepén ne akarj minél több mindent megtenni, hogy aztán önmagadat túlhajszold. Az ünnepek szóljanak sokkal inkább egymásról, semmint a görcsös készülésről. Tudom, nem ünnep az ünnep bejgli, feldíszített fa, szép ajándékok stb. nélkül, és természetesen én is törekszem, hogy megvalósítsam, amit csak tudok. De tényleg csak annyit. Nem tudok bejglit sütni, és nem is fogok (lehet venni…). Majd az évek múltával talán leszek annyira ügyes, hogy ezt is megvalósítom. De még nem jött el az ideje.

Megteszem, amit tudok, de senki nem várja, hogy anyaként, kisgyermek(ek) mellett szupertökéletes ünnepet kreáljunk. Sőt, nagy gyerek mellett sem, vagy akár gyermek nélkül sem. Tedd meg, amit tudsz, és a többit engedd el. Élj felszabadultan, és inkább Istennel és embertársaiddal törődj a külsőségek tökéletes hajszolása helyett.

Hidd el, nem a szép díszektől lesz tökéletes az ünnep, hanem attól, hogy szívvel-lélekkel, szeretettel tudsz ott lenni.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!