Munka-magánélet egyensúly dolgozó anyaként

Hogy találom meg a munka-magánélet egyensúlyt? Egyáltalán létezik ilyen? Szerintem ez az egész inkább egy mérleghintához hasonlít, ahol egyszer az egyik, máskor a másik oldal kerekedik felül… Bővebben…

Reklámok

Egyszerű őszi ötletek kisgyerekekkel

Ahogy beköszöntött az ősz, máris elkezdtem azon gondolkodni, hogyan leszek képes a munkám miatt kiesett mennyiségi időt minőségivel pótolni a gyermekeim számára. Bevallom, én alapjáraton hajlamos vagyok egy-egy dologra ráfeszülni, ami eredmények és megoldások helyett csupán frusztrációt és stresszt szül. Folyton ígérgettem magamnak, hogy majd készítek egy tervet napi bontásban, hogy milyen közös játékokkal fogjuk tölteni a délutánokat. Egy olyan pontos beosztásra gondoltam, amely azokat a játékokat tartalmazza, amelyeket egy 2 és egy 5 éves is élvez. Mivel azonban délutánonként nagyszerűen megvoltunk együtt mindenféle betáblázott dolog nélkül is, így egyre csak halogattam a játékterv elkészülését. Viszont most, mire sikerült a témát elengednem, meg is találtam a megoldást a még tartalmasabb közös időtöltésre. Bővebben…

Hagyj időt magadnak!

Azt figyeltem meg, hogy egy új helyzetbe csöppenve kétségbeesve próbáljuk megkeresni a megfelelő megoldásokat, igyekszünk új rutinokat felállítani, vagy bármilyen kapaszkodót keresni a megváltozott hétköznapokban. Vagy próbáljuk hozni a korábbi színvonalat, a megszokott eredményeket, aktivitást, és türelmetlenek vagyunk, ha nem megy ugyanúgy minden, mint régen. Jön egy új helyzet, megszületik egy kisbaba, ledönt egy betegség, elköltöztök vagy új munkába kezdesz. És a többi területen sem akarsz elmaradni, de az újban is jól akarsz szerepelni. Aztán lehet, hogy egyik sem megy. Egyáltalán nem. A régit már nem tudod úgy csinálni, az újhoz meg még nem értesz annyira, nem vagy olyan gyakorlott vagy rengeteg információhiánnyal küzdesz.

Erre azt mondom: Hagyj időt magadnak! Bővebben…

Sebezhetőség, avagy út az őszinte kapcsolatok felé

Erősnek lenni ma szinte alapelvárás. Gyengének lenni már-már ciki, legyen szó akár nőről vagy férfiról. Sírni, elgyengülni, megmutatni, hogy nem vagyunk tökéletesek: egyáltalán nem számít érdemnek. Úgyhogy fel is vesszük a keménység burkát, felszívjuk magunkat és megyünk tovább akkor is, ha fáj, ha nehéz. Sírás helyett elfojtjuk az érzést, félünk megbocsátani és bocsánatot kérni, de leginkább attól félünk, hogy megnyíljunk mások előtt. Attól tartunk, kihasználnák a helyzetet, belénk rúgnának mások, vagy hátulról támadnának ránk később. Álarcot húzunk, megkeményítjük magunkat, erősnek mutatkozunk: így kevesebb támadási felület marad rajtunk. Csak épp így az igazi emberi kapcsolatoktól is elvágjuk magunkat. Bővebben…

Varázslatos reggel – Miracle morning

A reggeli ébredésekkel mindig is gondjaim voltak. Sőt, úgy általában a rutinok kézben tartásával is. Rendetlen ugyan sosem voltam, de hidd el, különlegesen pedáns és fegyelmezett sem: csupán fejlődöm, keresve az arany középutat. A rutinok, napirend vagy akár csak a saját szabályaim betartása is mindig gondot okozott: élvezettel húztam keresztül a saját terveimet, találva valami más, szórakoztatóbb alternatíváját a fegyelmezett viselkedésnek. Talán sokat elárul rólam, ha azt mondom, hogy az egyetemen 3-an voltunk barátnők egy koliszobában, közülünk egyvalakinek volt meg a pontos esti menetrendje, amely révén időben feküdt és kipihenten, időben kelt. Hát nem én voltam az. Ehelyett mi képesek voltunk estig csacsogni a másik barátnőmmel, filmet néztem, olvastam, vagy éjszakába nyúlóan tanultam. Így nem igazán tudtam korán kelni. Ezután a házasságom ajándékaként megérkezett hozzánk első gyermekünk, aki meg aztán pláne nem volt díjnyertes alvóbaba. Na, mellette aztán korán kelni… egyáltalán kelni. Reggel… Nem igazán ment. Aztán kezembe került a Varázslatos reggel című könyv.

Bővebben…