Avagy a rend, az időgazdálkodás, a pénz és a lakberendezés ellentmondásos kérdései

Régóta motoszkál bennem egy ellentmondás az időgazdálkodás és a háztartásszervezés kapcsán. Ugyanis arra jöttem rá, hogy nem feltétlenül az a jó rend, amelyben sok munkaórányi pénzed áll, vagy amelyet hitelből, a jövőd idejének elköltésével alkottál meg. Olvass tovább, hogy megtudd, miért is gondolom így!

Az idő pénz, ez nem kérdés. Munkaidőnket, életidőnket cseréljük pénzre. A rend is időt ad: gyorsabb és hatékonyabb leszel otthon és a munkádban. A rendezett környezetet gyorsabb tisztán tartani, kevesebb idő megy el keresgélésre, és ha kevesebb a lom, kevesebb helyen kell őrizgetni. Kevesebb pénzből is megvagy, ha nem a tárgyak uralnak és egy jól kilomtalanított környezetet mondhatsz magadénak. Ha nem vagy akkora anyagi nyomás alatt, akár megteheted, hogy kevesebbet dolgozz. Hisz tudod, a pénz idő és fordítva. Vagy épp lehet, hogy olyan munkát választasz, ami talán először keveset fizet, de élvezed, és az idődet azzal töltöd, amit szeretsz.

És itt jön a DE.

Egyéni ügyfelekkel és az Anya rendben van! klubbos anyukákkal is eljön gyakran az a pont, hogy a rend mint esztétikai fogalom is megjelenik: igény a harmonikusan rendezett házra. Ám ilyen értelemben a rendezettség elkezd pénzbe kerül: az extra pénz megkeresése pedig az életidőnket követeli. Egy szuper tároló, egy szebb szőnyeg, lakásdekor stb.

Nincs azzal semmi baj, ha az otthonosságra költünk, sőt, azzal sincs baj, ha valaki esetleg nem akar egyszerűsített otthonban élni. Egyéni preferencia és választás kérdése, és én ezt mindig is tiszteletben tartom. Bennem viszont megfogalmazódik, hogy nem tudok pénzt és idő nyerni a rendezett környezettel, ha újabb tárolókat veszek, a színharmónia miatt bútorokat, szőnyegeket cserélek le. Pont azt venném el vele, amit várok a rendtől, az egyszerű otthontól: hogy kevesebb időt töltsek vele. Márpedig ha a rendezettség miatt elkezdek pluszban költekezni, akkor több időt fog elvenni: nemcsak a berendezés, hanem a pénz megkeresése vagy átcsoportosítása is (tehát más dolgokról kell lemondani, amelyek eddig fontosabbak voltak).

Szóval azt gondolom, hogy az egyszerűsített, rendezett és kilomtalanított lakás nem biztos, hogy egyenlő a lakberendezési magazinba illő lakással.

Én 5x költöztem mióta házas vagyok. Van olyan polcom, éjjeli szekrényem, amelyet otthonról, a szülői házból hoztam és apukám csinálta nekem. Néhány bútort apósom készített, amikor férjem még egyedül élt a szolgálati lakásban jegyességünk idején. Apukám a nászi ágyunkat az otthoni telken, még a 70-es években kivágott, és azóta otthon száradó diófából készítette az esküvőnk előtt, sőt, az anyag méretre vágását együtt végeztük el (egyébként apukám asztalos). A konyhaasztalunk és székeink nagyapám keze munkáját dicsérik, méretben pedig az első otthonunknak megfelelően lettek megalkotva. Néhány bútort kaptunk, másokat pedig mi vettünk: az aktuális lakáshoz mérten. Úgyhogy elképzelhető micsoda szín- és stíluskavalkád van etekintetben.

A szőnyegek szintén nem ehhez a 300 nm-es lakáshoz lettek vásárolva, még korábbi lakóhelyeinkhez igazítva vásároltuk, de össze tudtuk itt is forgatni őket. Ezeket a bútorokat csak azért lecserélni, hogy jobban mutassanak, nagyobb legyen a harmonikus rendezettség érzése, biztosan nem fogom. A nagymamám által készített rongyszőnyeg, és a nagyapám által nekem alkotott étkező szett talán nincs tökéletes lakberendezési harmóniában a már itt lévő, nem általunk választott csempével és újonnan festett, más árnyalatú ajtókerettel. De én csak ezért biztosan nem fogom lecserélni. Nemcsak eszmei értékük miatt: pénzt költeni a rendezettségre bizony idő, hiszen azt a pénzt meg kell keresni, illetve ha ugyan meg is van, pont a jövő elől veszi el az ember: egy jövőbeli céltól, élménytől, gyermekeknek vagy nyugdíjas évekre szánt megtakarítástól.

És ugyanez van a gyerekszobában: színharmónia helyett egyszerűség a meglévő, szuperül működő dolgokból. Kisfiam komódját apukám készítette, és benne a műanyag kosarakat apósomtól kaptam. Sem nem egyformák, sem nem dizájnosak. Csak pont jók és praktikusak: úgy forgattam össze őket, hogy pontosan elférjenek és segítsenek nemcsak rendezni, de limitálni is a teret a ruhás komódban: ha ennél több cucca van a gyereknek, akkor túl sok cucca van, és ideje selejtezni. A gyerekek téli ruhái kartondobozban pihennek a nagy szekrényben nyáron, a smink cuccaim meg kaspóban pihennek a fürdőszobában.

Tudom, hogy sokkal nagyobb rendezettséget és összhangot lehetne teremteni a textilek lecserélésével, új elrendezésekkel és új bútorokkal. De az új szőnyeg árát elteszem a gyerekeknek életkezdésre, a bolygónak meg teszek egy szívességet, hogy a nem túl fancy műanyag kosarakat nem dobom ki, amíg jól funkcionálnak, csak hogy szebbeket vegyek.

Mindemellett én azt javaslom: alkosd meg a saját fontossági sorrendedet! Főként ha még bútorvásárlások előtt állsz és szeretnél, persze figyelj a harmóniára, és arra, hogy könnyen tudj rendet tenni a tárolóknak köszönhetően. De ha már megvan a berendezés, ami, ha nem is tökéletesen harmonikus ugyan, de funkcionál, az idődet és a pénzedet viszont más sorrendben szeretnéd elkölteni, akkor ne aggasszon ez a téma. Nem feltétlenül az a jó rend, amelyben sok munkaórányi pénzed áll, vagy amelyet hitelből, a jövőd idejének előre elköltésével alkottál meg.

Ha még nem tetted, csatlakozz hozzánk facebookon a Rendezett anyukák csoporthoz! Itt nem az a cél, hogy lakberendezési magazin tökéletességét érd el, vagy hogy az a háztartással lefoglald az összes szabadidődet. Mi az egyensúlyra törekszünk 🙂