Amikor azt sem tudod hová kapj, nem túl szívderítő arról olvasni, hogy rendszer kellene. De tudod mit, ha annyira nehéz most a helyzeted és tényleg mindent káosz borít, akkor először lehet, hogy ki kellene pihenned magad! Elcsendesedni (ha kell aludni!) és végiggondolni a dolgaidat. Kicsit kikapcsolni, vagy épp bekapcsolni, attól függően, mire lenne most szükséged.
Veled előfordult már, hogy a fáradtság és a káosz elől a telefonhoz vagy a TV-hez menekültél? Megértem, ez velem is megesik. Mémek is születnek arról, hogy van az úgy, mikor annyi dolgod van, hogy azt sem tudod mivel kezdj, inkább nem csinálsz semmit. És hát minden tréfa fele igaz…
Tervezni pedig nem lehet anélkül, hogy ne kerülj tisztába magaddal, hogy ne kapcsolódj a lelkeddel. Célokat kitűzni és megvalósítási lépéseket alkotni úgy tudsz, ha érzed mi mozgat. Ez nem azt jelenti, hogy bele sem kezdhetsz, hiszen bármilyen tervezéssel az önismereted is fejlődik, ha folyamatosan reflektálsz (hogy vajon ezt akartad, ennyi dolgot akarsz elérni, valóban fontos volt ez a cél stb). De ha nem nézel szembe magaddal, baromi nehéz lesz.
Tudod miért adják fel viszonylag hamar a tervezést az emberek?
Mert nem látják mögötte az igazi miértet, az igazi mozgatórugókat, a szívüket-lelküket. Számba veszik a kötelező teendőket, besakkozzák a naptárba, aztán meg vagy belefér vagy se, a gyerkőc vagy borítja a tervet vagy sem. Ez megy egy ideig, de aztán arról számolnak be, hogy ez mégsem elég eredményes, nem elég gyümölcsöző, nehézkes, fárasztó működtetni. Inkább abbahagyják, mert nem látják, hogy előre vinné őket. Tudod miért? Mert kihagyják belőle az életet. A fűszert, az ízt, a lényeget. Ekkor mosok, ekkor főzök, a gyereknek ebédpénz, fogorvosi időpont, bevásárlólista stb. Oké. És akkor ennyi az élet? Mosott ruha meg főtt kaja? Igen, nyilván ez is kell, de hol vagy TE, az egyedi és megismételhetetlen önmagad? Hol van, amit te szeretsz csinálni? Hol vannak a te céljaid? Hol van a keresztszemes, amit ki akarsz varrni? Hol van a fotóalbum, amit el szeretnél készíteni, hogy gyönyörködj benne? És az a ruhatár, amelyről mindig is álmodtál, de össze kellene végre állítanod? Hol van a kedvenc könyved, és mikor kezdesz el végre biciklizni? Tudom, nincs időd.
A kérdés csak az: szeretnéd, hogy legyen?
Ha válaszod igen, akkor van egy jó hírem! Szeptember 27-én indul az 5 napos Vedd kezedbe az életed! ingyenes kihívás, amelyen segítek, hogy összeszedetté válj, elindulj a mozgatórugóid felfedezésének útján és képes legyél elkezdeni a saját rendszered kialakítását!
Mi vár rád a Vedd kezedbe az életed! INGYENES kihívás során?
Az 5 napig tartó közös munkánk során minden reggel megosztok egy videót ismeretanyaggal és coaching szemléletű feladatokkal, amellyel közelebb kerülhetsz ahhoz, hogy összeszedd magad. Nincs más dolgod, mint megadni a neved és az email címed az alábbi űrlapon, és máris megkapod a kihívás facebook csoportjához való csatlakozás linkjét. Itt már a kihívás kezdete előtt elkezdjük a felkészülést, úgyhogy érdemes időben jönnöd! A videókat a csoportban teszem közé és emailben is megkapod. Ha csatlakozol hozzánk, akkor élhetsz bátran a kérdezési lehetőséggel, sőt a megoldásaitokra, meglátásaitokra is reagálok, segítelek az úton.
Neked szól a kihívás, ha:
- kisgyermek mellett keresed életed új egyensúlyát
- összecsúsztak a dolgok az életterületeid kapcsán: munkába állás, gyereknevelés, háztartás, párkapcsolat
- úgy érzed magad, mint az Agymanókban, ahol egymás után omlanak össze a személyiségszigetek, és szükséged lenne egy komplexebb programtáblára, és egy új egyensúlyra
- szeretnél új célokat kitűzni, és a megvalósításért napról napra tenni.
Ha magadra ismersz, tarts velünk az ingyenes kihíváson!
Ki vezeti a kihívást?
Pálné Zavanyi Éva, közgazdász, coach, református lelkészfeleség, 2 kisgyermek édeanyja, a www.anyutervez.com bloggere, az Anya rendben van! – klub vezetője.
Ezekre a tananyagokra számíthatsz a kihívás során:
- Kerülj kapcsolatba önmagaddal!
- Céltudatosság megteremtése
- Külső-belső összhang
- Időgazdálkodj anyu!
- Rendszeralkotás
Nincs más dolgod, mint megadni a neved és az email címed az alábbi űrlapon, és máris megkapod a kihívás facebook csoportjához való csatlakozás linkjét. Ne szalaszd el a lehetőséget, tarts velünk!
Hogy találom meg a munka-magánélet egyensúlyt? Egyáltalán létezik ilyen? Szerintem ez az egész inkább egy mérleghintához hasonlít, ahol egyszer az egyik, máskor a másik oldal kerekedik felül… 
Az előző hónapban úgy döntöttem: szüneteltetem az online jelenlétem. Ezt leginkább a közösségi médiára értettem, csak ilyen értelemben vonultam el a virtuális világtól. Tanulságos időszak volt ez számomra, és jó döntésnek bizonyult efféle böjtöt tartanom. Úgy éreztem ugyanis, hogy az online világ elveszi a pihenésem, az erőm, valamint akkor is ott lebeg felettem (és körülöttem), amikor nem szeretném. Mivel tudatában voltam, hogy számos előnye van az online térnek, biztos voltam benne, hogy a bajokat önmagamban kell rendeznem, és át kell állnom egy még tudatosabb használatra, melynek révén stresszmentesen élvezhetem a közösségi média adta előnyöket. 
Mindenkinél máshol húzódik az a határ, amelyet jónak, egészségesnek talál az online tevékenységekkel töltött ideje kapcsán. A munkáját online végző ember, a gyermekeivel otthon lévő anya, aki az internet segítségével kapcsolódik közösségekhez jogosan érezheti, hogy szüksége van a virtuális világra, mégpedig nem is kicsit. Mégis gyakran érezhetjük, hogy valahogy sok ez az egész. Megoldásként kínálkoznak a digitális böjtök, amelyek valamilyen formában minden szálat elvágnak egy időre ettől az élettől, talán rövidtávon működhetek, ám az igazi egyensúlyt csak elenyésző esetben képesek megadni hosszú távon. Rengetegszer futottam zsákutcába, amikor megpróbáltam korlátozni az internetes jelenlétemet, és nem sikerült a magam erejéből egy hosszú távú egyensúlyt megteremtenem a téma kapcsán. Most viszont úgy érzem, kezdek révbe érni: A Digitális egyensúly című könyv segített ebben. 
A karácsonyhoz való viszonyom elég hektikus mintázatot mutat: afféle se veled, se nélküled. Krisztus születésének ünnepét kiemelt helyen hordozom a szívemben, és az adventi időszakot is nagyon szeretem. A hangulat, az összetartozás érzése, a bekuckózás, csodavárás, a havas táj és a meleg otthon kontrasztja, a lelassulás. De vajon tényleg lelassulunk? Vagy ahhoz, hogy ezt elérjük, már októberben tennünk kell lépéseket?! 
Két éve, nagyon óvatosan léptem arra az útra, amelyről akkor még azt sem tudtam, hogy neve is van: minimalizmus. (Erről egyébként 
Pörög az élet körülöttünk, és gyakran pörgünk vele mi magunk is. Információs társadalomban élünk, és csak úgy áramlik felénk a sok új impulzus. Van, aki könnyen megbirkózik ezzel, de van, akinek nehezebben megy. Én ez utóbbiak táborát erősítem. Akkor hogyan tovább?