Sokféle nehézséggel, bonyolult döntési helyzetekkel szembesülök napról napra. Mondhatnám úgy is, hogy azt sem tudom hol áll a fejem, nehéz kitisztítanom magam előtt a képet. Osztok-szorzok idővel, energiával és mégis csak több és több kellene. És akkor elmegyek, töltődök. Ugyanis megtanultam, hogy az egész család akkor van igazán jól, ha én rendben vagyok. Érzem, hogy itt, legbelül van egy tank, amely nem szabad, hogy teljesen kiürüljön. Elfutok akkor is, ha nincs teljesen tele, nem is várható az élettől meg önmagamtól sem, hogy mindig minden 100%-os legyen bennem. De amikor fogytán van bennem az a bizonyos benzin, akkor muszáj tankolnom. Akkor is, ha vár a hajtogatni való ruha meg a sok más teendő. Akkor is, ha ez valakinek furcsa, vagy nem tetszik, esetleg gyengének tart. Egy nap szabadság és máris kisimultabb vagyok.
Te mikor töltődtél utoljára? Hogy áll a tankod?
.
.
.
#csónakok #csónak #tiszato #autumntime #autumnishere #fallcolors #pihenés #dayoffvibes #workingmom #worklifebalance #magyarblogger #mik
Mindennap rácsodálkozom arra, ami körülvesz, és nem tekintem alapvetőnek azt, amim van. Megtanultam már, hogy ne vegyek kézenfekvőnek mindent, hanem legyek hálás napról-napra, elégedetlenkedés helyett megelégedéssel szemléljem az életem. Így tekintek csodaként arra is, hogy ilyen a kilátás a Tisza-tó gátjáról a templomunkra, amely mellett élek. Hálás vagyok a gyermekeimért, egészségért, mindenért, amim van. Furcsán hangozhat, de még azért is, amim nincs: mert okkal nem rendelkezek még vele. Talán, mert nincs még itt az ideje, vagy azért, hogy célt és hajtóerőt adjon a jelenben, de olyan is van, amire egyszerűen nincs szükségem, mert nem építene (lásd lottó nyertesek későbbi lecsúszásai). Minden nap hálanaplót vezetek, amely még inkább megerősíti ezt a szemléletemet és ha csüggednék, segít felvenni egy olyan szemüveget, amelyen keresztül máris jobb megvilágításba kerülnek a dolgok. Hiszen nem minden körülményre, eseményre van befolyásunk, de arra mindig van, hogyan állunk hozzá, hogy reagálunk rá. Ez bennünk dől el és ebben nekem a hála nagy segítségemre van.
.
.
.
#hála #tiszato #poroszló #ittvagyokotthon #myhapplittlemoments #falltime #autumntime #fall #church #reformedchurch #magyarblogger #mik
Az esti közös olvasás ma már elmaradhatatlan. A 2 éves és az 5 éves ugyanolyan lelkesedéssel és örömmel hallgatja a történeteket, lapozza a képes böngészôket. De a legjobb az egészben az összebújás 😍
Azt hiszem a legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk, az a szeretteljes, békés, biztonságos családi háttér, amelyben jó elmerülniük, és hozzásegíti ôket a boldog gyermekkorhoz 😊
.
.
.
#anyavagyok #együttjátszunk #együttacsalád #estimese #kötődőnevelés #csaladikör #gyermekeimmel #estirutin #olvasás #bookreadingtime #anyavagyok #anyablog #magyarblogger #mik
Hogy találom meg a munka-magánélet egyensúlyt? Egyáltalán létezik ilyen? Szerintem ez az egész inkább egy mérleghintához hasonlít, ahol egyszer az egyik, máskor a másik oldal kerekedik felül… Bővebben… 
Az előző hónapban úgy döntöttem: szüneteltetem az online jelenlétem. Ezt leginkább a közösségi médiára értettem, csak ilyen értelemben vonultam el a virtuális világtól. Tanulságos időszak volt ez számomra, és jó döntésnek bizonyult efféle böjtöt tartanom. Úgy éreztem ugyanis, hogy az online világ elveszi a pihenésem, az erőm, valamint akkor is ott lebeg felettem (és körülöttem), amikor nem szeretném. Mivel tudatában voltam, hogy számos előnye van az online térnek, biztos voltam benne, hogy a bajokat önmagamban kell rendeznem, és át kell állnom egy még tudatosabb használatra, melynek révén stresszmentesen élvezhetem a közösségi média adta előnyöket. Bővebben… 
Mindenkinél máshol húzódik az a határ, amelyet jónak, egészségesnek talál az online tevékenységekkel töltött ideje kapcsán. A munkáját online végző ember, a gyermekeivel otthon lévő anya, aki az internet segítségével kapcsolódik közösségekhez jogosan érezheti, hogy szüksége van a virtuális világra, mégpedig nem is kicsit. Mégis gyakran érezhetjük, hogy valahogy sok ez az egész. Megoldásként kínálkoznak a digitális böjtök, amelyek valamilyen formában minden szálat elvágnak egy időre ettől az élettől, talán rövidtávon működhetek, ám az igazi egyensúlyt csak elenyésző esetben képesek megadni hosszú távon. Rengetegszer futottam zsákutcába, amikor megpróbáltam korlátozni az internetes jelenlétemet, és nem sikerült a magam erejéből egy hosszú távú egyensúlyt megteremtenem a téma kapcsán. Most viszont úgy érzem, kezdek révbe érni: A Digitális egyensúly című könyv segített ebben. Bővebben… 
A karácsonyhoz való viszonyom elég hektikus mintázatot mutat: afféle se veled, se nélküled. Krisztus születésének ünnepét kiemelt helyen hordozom a szívemben, és az adventi időszakot is nagyon szeretem. A hangulat, az összetartozás érzése, a bekuckózás, csodavárás, a havas táj és a meleg otthon kontrasztja, a lelassulás. De vajon tényleg lelassulunk? Vagy ahhoz, hogy ezt elérjük, már októberben tennünk kell lépéseket?! Bővebben… 
Két éve, nagyon óvatosan léptem arra az útra, amelyről akkor még azt sem tudtam, hogy neve is van: minimalizmus. (Erről egyébként ITT írtam akkor) Egyszerűen ráébredtem, hogy a sok tárgy halmozásának (amelyet addig talán célnak, vagy a siker mérőeszközének is tekintettem) semmi értelme. Még többet dolgozni, hogy még több pénz legyen, hogy minél több cuccot lehessen vásárolni… hogy aztán ne maradjon időnk élvezni azokat. Őrültségnek hangzik, mégis ezt csináljuk sokszor. Mindeközben pedig elsuhan mellettünk a pillanat, amelyet elfelejtünk megélni. Bővebben… 
Pörög az élet körülöttünk, és gyakran pörgünk vele mi magunk is. Információs társadalomban élünk, és csak úgy áramlik felénk a sok új impulzus. Van, aki könnyen megbirkózik ezzel, de van, akinek nehezebben megy. Én ez utóbbiak táborát erősítem. Akkor hogyan tovább?
Sokan gondolunk arra, hogy szeretnénk olyan „igazi” karácsonyt. De mitől lesz az igazi? Jó szervezés? Finom étel? Több ajándék, szebb díszek vagy nagyobb karácsonyfa? Szerintem egyáltalán nem. Úgy vélem, a kapcsolatok teszik értékessé és igazivá a karácsonyt. Sőt, az életet.