A karácsonyhoz való viszonyom elég hektikus mintázatot mutat: afféle se veled, se nélküled. Krisztus születésének ünnepét kiemelt helyen hordozom a szívemben, és az adventi időszakot is nagyon szeretem. A hangulat, az összetartozás érzése, a bekuckózás, csodavárás, a havas táj és a meleg otthon kontrasztja, a lelassulás. De vajon tényleg lelassulunk? Vagy ahhoz, hogy ezt elérjük, már októberben tennünk kell lépéseket?! Bővebben…
Reklámok
Két éve, nagyon óvatosan léptem arra az útra, amelyről akkor még azt sem tudtam, hogy neve is van: minimalizmus. (Erről egyébként 
Pörög az élet körülöttünk, és gyakran pörgünk vele mi magunk is. Információs társadalomban élünk, és csak úgy áramlik felénk a sok új impulzus. Van, aki könnyen megbirkózik ezzel, de van, akinek nehezebben megy. Én ez utóbbiak táborát erősítem. Akkor hogyan tovább?
Sokan gondolunk arra, hogy szeretnénk olyan „igazi” karácsonyt. De mitől lesz az igazi? Jó szervezés? Finom étel? Több ajándék, szebb díszek vagy nagyobb karácsonyfa? Szerintem egyáltalán nem. Úgy vélem, a kapcsolatok teszik értékessé és igazivá a karácsonyt. Sőt, az életet.
A testi egészségem mellett a lelkit sem szeretném elhanyagolni anyaként. De hogyan is lehet megőrizni ezt a harmóniát? Nigriny-Demeter Adrienn, a 
Sokszor eszembe jut, hogy vajon képes vagyok-e mindig jelen lenni az adott pillanatban, és nem a múlton vagy a jövőn, esetleg máson gondolkozni. Képes vagyok-e tiszta szívvel, teljes elmémmel ott lenni az adott pillanatban, az éppen aktuális percben.
Ismét megkérdeztem egy blogger anyukát, hogyan éli meg, hogy egyszerre anya, feleség és nő. Tündi 4 hónapos kislányával éli mindennapjait, sugárzik róla az öröm, törekszik az egyensúlyra, miközben próbálja egyszerűen önmagát adni. Fogadjátok szeretettel a 