Az Anyu tervez címet először látva, és azt, hogy az időgazdálkodással, rendteremtéssel foglalkozom a blogon, talán van, aki azt gondolja: ez a nő alapból rendmániás, mindene a tervezés és kiszámíthatóság keresése és úgy általában, könnyű neki, hisz ő egy született feleség! Hadd áruljak el egy titkot: ez egyáltalán nem így van.

A jó időbeosztás, de még a rendezettség sem automatikus alapbeállítás nálam, sőt háziasszonynak sem születtem, és még a babázás is távol állt tőlem már az oviban is. De akkor mi jogon írom a blogot, és mit akarok ezzel mondani, hogy „Anyu tervez”?. Mit akarok megvalósítani, miért beszélek rutinokról, rendszerekről, gyereknevelésről, rendezettségről kívül-belül? Mert ez nem egy végcél, és nem is csak a tökéletes született feleségek kiváltsága: hanem mindenkié.

Más-más szintekről indulunk, más helyzetekből érkezünk.

Míg valaki abban szorul bátorításra, hogy selejtezzen egy nagyot és kevesebb holmit tartson rendben élete időgazdálkodása tekintetében, addig másoknak az elengedést kell gyakorolniuk, hogy kisgyermek mellett nincs tökéletes rend. De azt látom, hogy valahol mindenki az egyensúlyra vágyik: a külső világában és a belsőben egyaránt. Legbelül szeretnék, ha mindenre jutna idő. De igazából nincs olyan időmenedzsment rendszer, amely lehetővé tenné, hogy MINDENRE legyen időd. Olyan viszont létezik, hogy minden FONTOSRA jusson belőle.

Úgy vélem, hogy a testi-lelki egyensúly megvalósítása édesanyaként nem csak egy szűk réteg kiváltsága: nincs olyan, hogy van akik „erre születtek”. Szerintem ezt is tanulni kell, és nem jön csak úgy magától. Az anyaságra sokan ráéreznek, de még többek igénylik a támogatást, segítséget és azokat az információkat, támpontokat, amelyek révén dolgozhatnak azon, hogy kialakítsák anyaként az új életüket, vagy adott esetben újra tudják definiálni magukat. Szerintem jól érezni magunkat a bőrünkben anyaként sokkal inkább tanult képesség, amely ennél fogva fejleszthető.

És szerintem ez fantasztikus hír, hiszen azt jelenti, hogy van lehetőség a változásra, előrelépésre, boldogabb, felszabadultabb, önazonos életre.

Ezért is kiemelt jelentőségű a prioritásaink meghatározása, mert ez vezérfonalat ad majd a mindennapokban, hogy rangsorolni tudjuk a tevékenységeinket, feladatainkat, hogy ami igazán fontos, azt elvégezzük, ott legyünk, megtegyük. Ha tisztában vagyunk vele, melyek életünk kiemelkedő területei (általánosan és adott időszakra vetítve is), akkor sokkal könnyebben hozunk döntéseket, gyorsabban intézzük teendőinket és biztosan megtesszük azt, ami a legfontosabb.

De hol ebben az egyensúly? Megfigyeltem, ha egy-egy téma tanulmányozásába kezdünk és egy-egy területre ráfókuszálunk az életben, a többi terület kapcsán könnyebben kicsúszhat a lábunk alól a talaj és felborulhatunk. Főként, ha egymásnak látszólag ellentmondó, egymástól időt elvevő területeken is szeretnénk jeleskedni.

Amikor megszületett első gyermekem, úgy gondoltam, minden körülötte kell, hogy forogjon. Ez határozza meg ezentúl az életemet és identitásomat: anya vagyok, gyermekem van. Aztán néhány hónap elteltével kezdtem elégedetlen lenni azzal, ami körülvesz: rendezetlenség, összevisszaság a holmijainkban, kapkodás a házimunkában, amely által sosincs igazán rend és tisztaság. De ha ezekkel foglalkozok, a gyerekkel töltött idő sérül, és még ha az egészséges étkezésre is oda akarok figyelni, akkor pláne képtelen leszek a gyerkőccel is lenni. Mindeközben szerettem volna túl is látni ezen: hosszú távú (élet)célokat felállítani, miközben az új lakhelyen (ahová kismamaként költöztem) új baráti kapcsolatokat alakítok ki és közben a férjemet sem hanyagolom el.

Egy őskáosz volt bennem: egymást kizáró dolgok, rengeteg terület, ahol fejlődni szeretnék, és minden volt, csak egyensúly nem az életemben. Ekkor jutottam arra, hogy szeretnék kialakítani egy olyan testi-lelki egyensúlyt, amelyben úgy fejlődhetek, hogy közben a többi terület se sérüljön. Hiszen nem akartam, hogy a nagy rendrakás közepette elfelejtsek anya lenni, vagy éppen hogy a gyermekemmel töltött idő oltárán feláldozzak minden más tevékenységet. Nem akartam semmit sem túlzásba vinni, miközben mindenképp fejlődni akartam.

Született feleség és ősanya helyett csak egy átlagos 22 éves voltam, aki bár nem volt teljesen felkészülve a helyzetre, ki akarta hozni a legtöbbet a dolgokból. Az én blogom és a hozzá kapcsolódó közösség nem a tökéletességről szól: sem tervezési, rendezési, sem más szempontból. Ez egy útról szól, egy utazásról, amelyben mindenki máshol tart és néha más kanyarokat tesz meg. Amit mindenki szeretne, hogy harmóniában, békében és szeretetben élhessen anyaként a családjában, a gyermekeivel és önmagával.

Szeretnénk, ha olajozottan működnének a hétköznapok: boldog szerető család venne körül, ahol mi magunk is a helyünkön érezzük magunkat. A minket körülvevő tárgyak is ezt a belső harmóniát sugallnák, amelyet a testünk is tükröz: jóban vagyunk magunkkal, nincs szégyellnivalónk.

Ennek rengeteg aspektusa van, de a legfőbbek véleményem szerint:

• Célok és prioritások megtalálása
• Időgazdálkodás
• Rendteremtés
• Háztartás racionalizálása
• Lelki egészség
• Nőiesség megőrzése anyaként
• Feleség szerep a férj oldalán
• Kapcsolat a környezetünkben élőkkel
• Pénzügyi tudatosság
• Környezettudatos életmód

Valahol minden mindennel összefügg.

Összességében úgy vélem, hogy ahhoz, hogy anyaként egyensúlyban legyen az életünk, elsősorban egy hatalmas önismeretre van szükség. A céljaink felállítása, prioritásaink meghatározása is ennek függvényében lehetséges. Ha mindez tiszta előttünk, akkor megvan a motivációnk, tudjuk merre haladunk és hamarabb el tudjuk végezni a ránk váró házimunkát, ha látjuk szemünk előtt a célt. Az időbeosztás is hatékonyabbá válik, ha tudunk mihez viszonyítani, és megtaláljuk azt a pluszt az életünkben, amely a gyermeknevelés mellett még a sajátunk.

Nem kell a kisbabás években elveszíteni önmagunkat: sportolhatunk, olvashatunk, írhatunk, eljárhatunk közösségbe, vagy bármilyen más hobbiba belekezdhetünk. Hiszem, hogy a kisgyermeknevelés nemhogy elvesz egy nő életéből, hanem hozzáad. Talán először úgy tűnik, hogy rengeteget veszítünk: időt, energiát, anyagiakat. Elveszítjük a teljes függetlenségünket valamint a testünk korábbi állapotát. Mégis amit nyerünk, az a lét beteljesedése, az élet továbbadása, amely fantasztikus lehetőség. Miközben nevelünk, mi magunk is tanulunk gyermekeinktől és ezalatt nem kell önmagunkat teljesen elsüllyeszteni. Nehezebb lesz időt találni a sportra, olvasásra, álmok megvalósítására, de nem lehetetlen. Viszont ehhez szükség lesz az összeszedettségre: háztartásvezetés terén, az anyagiak és az időbeosztás kapcsán is.

Épp erről szól az Anyu tervez blog, és ha elkészülök vele, erről fog szólni a könyvem is. Nagy vágyam, hogy egyre több édesanya fedezze fel az életében lévő lehetőségeket, erősségeket, meg tudja élni a maga teljességében ezt a sokszínű szerepet. Vállalhatjuk a nehézségeket, gyengeségeket is, minden felmerülő érzelmünket. Lehetünk egyszerűen önmagunk.

---

Megtalálsz engem Facebookon és
Instagramon is,
zárt facebook csoportunkat Rendezett anyukák – Anyu tervez néven érheted el.