Időrablók – azaz hol folyik el az időd?

Az időrablók kisebb-nagyobb mértékben mindnyájunk életében jelen vannak. Időmorzsákat hullatunk el itt-ott, észrevétlenül olyan dolgokat teszünk, amelyek egyáltalán nem szolgálják céljainkat, érdekünket. De jó hír, hogy ezek felderítésével olyan tartalékokat találhatsz az időgazdálkodásodban, melyeket tudatosan használhatsz fel pihenésre, feltöltődésre, minőségi kapcsolatok ápolására. A lista nem teljes, de ha magadra ismersz valamelyik kapcsán, máris tudsz egy területet, amellyel érdemes foglalkoznod.

Halogatás

Meglátásom szerint az egyik legjelentősebb, időzavart okozó tényező a halogatás, az időszerű, ránk váró feladatok átcsúsztatása a jövőbe. Ilyen, amikor tolod magad előtt a felhalmozott teendőket, és lehet, hogy már nem is fontossági sorrendet követsz, hanem halogatási sorrendet, vagyis azt rangsorolod, hogy mely feladatokat lehet jobban elhalasztani. Ám ha nem számolod fel a halogató attitűdöt, a feltornyosuló problémák maguk alá gyűrnek.

A halogatásra való hajlandóság részben annak köszönhető, hogy a több fázisból álló feladatok elkezdése (vagy folytatása) helyett végzett egyéb tevékenység azonnali eredménnyel kecsegtet. És mi szeretjük az azonnal jutalmat.

Másrészt minden ember hajlamos rá, hogy a kisebb ellenállás irányába mozduljon: ha nincs kedvem ma vasalni, majd vasalok holnap. A mosás is ráér még, és a szekrényen lévő por sem lesz számottevően több, ha egy-két napot még várok a portörléssel. Nincs azzal semmi baj, ha átütemezed a feladataid, mert nincs hozzá fizikai vagy lelki erőd, vagy egyszerűen közbe jött valami fontosabb. Azzal van baj, amikor rendszeresen „majd megcsinálom, ha lesz időm” távolságba helyezed az adott feladatot.

Ez főleg azokat a tevékenységeket veszélyezteti, amelyeknél a teljes munkafolyamat még nem ismert pontosan, vagy külső segítséget is igénybe kell venni, esetleg az eredmény nem túl szembetűnő. Tipikus példa lehet erre egy pince vagy garázs kitakarítása, lomtalanítása. Hiszen úgysem látja senki, hogy 5-10 éve gyűlik ott a lom, hát még 1-2 hét (vagy év) már igazán nem számít.

Ilyen könnyen elhalasztunk egy jó recept, egy hasznos háztartási praktika vagy más, életünkre vonatkozó terv megvalósítását. Fellelkesülünk, elhatározzuk, hogy megcsináljuk, és ennyi. A papír alapú fotók albumba ragasztása (vagy egyáltalán kinyomtatása) sem sürgős ügy, könnyen áttehető a távoli jövőbe. Csakhogy ezek a dolgok folyamatosan nyomasztanak minket. Mivel el sem végeztük, és nem is jelöltünk ki pontos határidőt az elvégzésükhöz, agyunk folyton emlékeztet, hogy „majd meg kellene csinálni”, hiszen valóban szeretnénk azt. De könnyebb halogatni.

Segíthet, ha reggel a legnehezebb feladattal kezdesz, majd csak akkor fogsz egy másik feladatba, ha már kész az első. Persze, kúszó-mászó kisgyermek mellett, amikor még tereget(ne) az ember lánya, de már a kis lurkó a másik szobában matat, így félbe kell szakítani a munkát, ellenőrizve, hogy a fura zaj nem jelent-e rosszat. Ha már ott vagy, összeszedsz pár ezt-azt a földről, és lám a kuka is tele van, kiviszed azt is. Pedig közeleg a tízórai ideje is, menni kellene a konyha felé (együtt), majd az evés után csak egy-két tányért elmosogatni…
A teregetés pedig még mindig nincs meg, holott új adagot kellene a gépbe tenni, hogy az is haladjon. Arra jutottam, hogy pici gyerkőcök mellett a házimunka kapcsán elég nehéz betartani ezt a szabályt, de amint elkezded a munkára alkalmazni, vagy ahogy nőnek a gyerekek, úgy a háztartásra, meghozza gyümölcsét. Én például mindig is mumusnak éreztem a főzést, ezért ezzel kezdtem reggel. Délben visszamelegítettük.

A halogatás ellen még jól jöhet, ha készítünk egy listát azokról a teendőkről, melyeket csak halogatunk. Ideje, hogy bátran kihúzzuk, amit soha nem fogunk elvégezni, rábízzunk néhány feladatot másra, a maradék feladatok elvégzésében pedig egyezzük meg magunkkal teljesíthető határidőkben, melyet beírunk a naptárunkba. Érdemes komolyan venni a halogatás felszámolását az életünkben, mert „Ha elhalasztod, amit megtehetnél,
az a veszély fenyeget, hogy nem teheted meg többé.” (Charles Baudelaire)

 

Negativitás

A halogatásból következő időrabló tényező a panaszkodás és az elkeseredés. A feltornyosuló kötelességek láttán, na meg persze más tényezők kapcsán is jöhet a panasz, a körülmények hibáztatásába, mely végül önsajnálathoz és elkeseredéshez vezethet. Ez pedig a szomorúság, depresszív hangulat felé mutathat, az elkedvetlenedés révén pedig még lassabban megy a munka. És ez sajnos egy lefelé mutató spirál.

A pletyka, mások kibeszélése, a troll kommentek, az irigység, haragtartás mind-mind erősíti a negatív spirált, és megrabolja az életerőt. És igen, az időt is elveszi, a legtöbbször teljesen feleslegesen.

 

Apró időmorzsák elhullatása

Az apró időmorzsák elhullatása szintén gátja a hatékony időbeosztásnak. A sort apró, jelentéktelen bosszúságok kezdik, melyek a feledékenység vagy rendetlenség következményei. Keressük a kocsi kulcsot, nem találjuk a befizetendő csekket, ebédkészítéskor vesszük észre, hogy hiányzik egy fontos összetevő. Ezek mind-mind olyan dolgok, melyek rendezett háttérrel kiküszöbölhetőek.

Szintén időmorzsákat veszítünk, amikor telefonon ellenőrizzük, hogy mi újság Facebookon, chatelünk kicsit, céltalan böngészünk, megnézünk pár youtube videót, végiggörgetjük az Instát. Nagyon szeretem a facebookot, hasznos a barátaimmal, ismerőseimmel való kapcsolattartásban, de ha egy fontosabb dolog elvégzése helyett nézegetem, hogy kivel mi történt, esetleg milyen érdekes videókat osztottak meg, akkor hátráltató tényezővé válik. Az online lét szabályozásáról, általam használt módszerekről itt olvashatsz:

 

Fókuszáltság hiánya

A multitasking bizonyítottan nem működik. Oké, képesek vagyunk főzés közben meghallgatni egy podcastot, vagy mosást odatenni, amíg felforr a teavíz, tehát lehet jól csoportosítani az egyes tevékenységeket. Ám ha épp egy fontos cikket írsz, miközben csing-csing jön egy email, gyorsan megválaszolod, közben meg a cikkhez is megnyitsz egy olvasnivalót, de már ki is teregetsz, mert pont lejárt a gép, hol is tartottál? Az ide-oda kapkodás egyáltalán nem hatékony, sokkal több idő 3-4 párhuzamosan végzett tevékenység mindegyikének a végégre érni, mintha egymás után, fókuszáltan végeznéd el. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha a tervezett 4 helyett csak 3 feladat fér bele az adott időbe? Ha párhuzamosan csináltad, akkor az eredmény: semmivel sem lettél kész teljesen.

Ráadásul gyakran az önuralom is hiányzik ahhoz, hogy egy fontos dolgot elejétől kezdve végigvigyünk, mert folyamatosan csapongunk. És igen, magamról is beszélek, mert ez nekem is nagy kihívás. Igen, tudom sokszor a gyermekünk miatt nem tudjuk végigvinni a folyamatot. De lehet arra törekedni, hogy ha belekezdtünk valamibe, akkor azzal törődjünk, és ne minden mással (főként ez arra az időre vonatkozik, amikor a kicsi nem zavar meg, mert pl. alszik)

 

Megszakítások

Természetes, hogy kisgyermek mellett számtalanszor félbe kell szakítanunk, amibe belekezdtünk. Anyára valahogy mindig szükség van, és néha akár kétpercenként. De mit kezdünk vele, ha van egybefüggő időblokkunk? Hagyjuk széttöredezni azt is? Reagálunk minden pittyenésére a telefonnak?  Ha nem fókuszálsz egy adott tevékenységre, akár a fél órás takarítás egy órássá nőhet, vagy épp így repül el melletted a gyermekedre fordított idő vagy ég oda a pörkölt. Kapcsold ki az értesítéseket, és csak akkor nézd át az adott platformot annak újdonságaival együtt, amikor számodra alkalmas. Ha igazán tudatos akarsz lenni, kijelölhetsz egy idősávot (vagy éppen többet) a nap során, mikor kifejezetten ezzel foglalkozol. Ha hagyod, hogy az online világ folyton megszakítson, akkor a sok kizökkenésből nehéz visszatérni és újra arra figyelni, amivel eredetileg foglalkozni kezdtél.

 

Sok beszédnek sok az alja

Még egy hátráltatónk a fölösleges beszéd. Na jó, minket, javarészt egyedül otthon lévő anyákat ez a veszély ritkán fenyeget, am ha van rá lehetőség, hogy beszéljünk (végre), akkor megtesszük. Nem is azzal van a baj, ha a játszótéren, séta közben csevegünk, hanem azzal, ha a tényekről szeretnénk beszélni, konkrét mondandónk van, és mégsem csak arról beszélünk, mert gondolatunk csapong, míg végül csak a lényeg marad ki a közlésből, vagy a sok mellékvágány miatt zavarossá válik. Ezért ha fontos dolgokról szeretnénk tényszerűen beszélni, ügyeljünk szavainkra, és legyünk lényegre törőek.

 

Perfekcionizmus

Rengeteg időt és energiát emészt fel a tökéletességre törekvés. Amikor nem elég az „elég jó”, és a tökéletes rend, a tökéletes tisztaság, vagy a tökéletesen végrehajtott munka a megfelelő. Ha nem mersz delegálni, mert szerinted más nem tudja 100%-osra elvégezni a feladatot, illetve ha magad is csak ezzel éred be, akkor biztosan időt vesztesz. Kedvenc példám az ablakpucoláshoz kötődik. Mondjuk tökéletesre megcsinálni 1 óra, „elég jó”-ra pedig 20 perc. Hisz a legutolsó, legmakacsabb apró légypiszok lekaparása és az utolsó, csak bizonyos szögből látható csíkosság eltüntetése fogja elvenni a munka oroszlánrészét a tökéletes ablakokhoz. Aztán jön egy eső, és másnap az ablakod pont úgy fog kinézni, mintha 80%-osra csináltad volna meg…

Mivel egészítenéd még ki a listát?

Számodra melyik a legnagyobb időrabló jelenleg?

 

Megtalálod a blogot a Facebookon és
Instagramon is,
zárt facebook csoportunkat Rendezett anyukák – Anyu tervez néven érheted el.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s