Családi együttműködés kialakítása

Elhiheted, hogy az Anyu tervez blog nem az én alapjáratú tervező-rendező-rendszerező létemből fakadóan indult. Egyszerűen csak azt láttam, hogy a kisgyerekes káosz felszámolása és egy jól működő családi élet formálása úgy jöhet létre, ha bizonyos dolgokban határokat szabunk, és egyértelmű családi szabályokat hozunk, közös normákat határozunk meg. A mi családunk pedig most érkezik lassan ahhoz a szakaszhoz (ovis gyerkőcök mellett), ahol már nemcsak a szülők döntenek a gyerekek felett, hanem már a családi együttműködés módjait kell megtalálnunk a közös életünkhöz.

Babakor és totyogók

Számunkra az első határok a napirend laza kereteit jelentették, majd a hozzátáplálási táblázat iránymutatásai alapján készített menüsorok. A saját menünk összehangolása a gyermekével, az ébrenléti idejébe való önálló és közös játékok beiktatása, ez utóbbira a házimunka megszervezése, annak naponkénti felosztása. Volt akkoriban, aki elcsodálkozott, hogy minek ez a túlbonyolítás. Mások elismerően figyelték ezt a tudatosságot.

A kisgyermekes nehézségekre válaszul adott rendszereim, kereteim jól működtek, ám a két kisgyerekes lét új kihívások elé állított, a költözések miatti új helyzetekről nem is beszélve. Újra kellett alkotnom a családi ritmusunkat a legutóbbi költözésünk után, és most ismét ott tartok, hogy felül kell vizsgálnom a meglévő családi működésünket. Ugyanis ez nem úgy néz ki, hogy egyszer családilag megalkottok egy jól működő rendszert és akkor az már mindig jó lesz. Még ha az elvek állandóak is, a gyakorlati megvalósítást lehet, hogy újra és újra csiszolni kell. Évszakonként is változnak a helyzetek, az életkori sajátosságokhoz is folyamatosan idomulni kell, nem beszélve arról, hogy a szabályokat, kereteket valakinek be kell tartani, különben „elkopnak”.

Hát igen, merthogy ilyen is van, ha nincs rendszeresen karbantartás. Egy-két kivételes nap, néhány percnyi alku. Jön egy karantén és két mesével többet engedsz, 10 perccel később fürdetsz, aztán megint tízzel. Nasit adsz a TV előtt, pedig ez aztán soha nem szerepelt a terveid közt, de fontosabb, hogy legyen egy fél óra nyugi, hogy dolgozni tudj, vagy levegőhöz juss, netán, hogy végre tényleg kerüljön valami táplálék a gyerek szervezetébe. Új „nemszeretem” ételek lépnek színre és ezzel együtt kerülnek le a menüsorról, csökkentve az amúgy sem túl hosszú kedvencek listáját és okot adva az újabb alkuhelyzetekre. Egy szó mint száz, szép lassan szerte tudnak foszlani a rendszerek ha a gyermekek vagy az élethelyzet picit is, de változik, és nem alkalmazkodunk hozzájuk rendszerszinten, csupán toldozzuk-foldozzuk esetileg a házat, táptalajt adva az alkudozásoknak és a hisztiknek.

Családi együttműködés ovisokkal

Mi mostanában jutunk el egy olyan fordulópontra, amikor már nem kisbabánk vagy totyogósunk van, akit nevelni-terelgetni kell, hanem olyan ovisaink, akikkel már a családi együttműködésre, egy csapattá formálódásra lehet (és szerintem kell is) törekedni. Az 5 és fél valamint a 3 évesem nagyon össze vannak nőve, így a kisfiam lett a szűk keresztmetszet az együttműködés kapcsán.

Például Magdaléna 2-3 évesen már besegített nekem a házimunkába, aztán ahogy az öccse járni kezdett ez valahogy alább hagyott, inkább ment vele játszani, egyszerre viszont még nem tudtam bevonni őket (no meg a kicsi eddig nem is igazán volt erre vevő, ellenben Lénával aki már 1,5 évesen ráállt a kisebb feladatokra). Most viszont kezd eljönni az a korszak, amikor mindkettejüket be tudom vonni, a kisfiam érdeklődése is egyre szélesebb körű. A kérdés már csak a feladatok megosztása és a családi működésünk összehangolása.

Először a napirendet vettem górcső alá, ebből indultam ki. Egyrészt az időpontokat szerettem volna legalább iránymutatóan meghatározni, valamint külön is vizsgálni az ovis és nem ovis napokat. Másrészt az egyes tevékenységekhez kötődő házimunkákat is szerettem volna jobban gatyába rázni. Az étkezéseket úgy érzem, jobban összehangolni, hogy egyrészt alkudozás nélkül, jobb étvággyal egyenek, másrészt besegítsenek az előkészítésbe, terítésbe és az összepakolásba is.

Fokozatos építkezés

Először progresszivitásban gondolkodtam ennek kapcsán, és mivel eddig is mondogattam hébe-hóba, hogy pakoljunk össze, vagy kértem Lénát, hogy vegye elő a tányérokat (csak mindezt nem elég következetesen, és inkább megcsináltam én magam), úgy gondolom, ez már amúgy is norma nálunk. Csak most már következetesebb leszek ebben. Átrendeztem a konyhaszekrényt is, hogy alul legyen egy helyen minden étkezéshez szükséges gyerekholmi. Szeretnék annak az elvemnek is érvényt szerezni, hogy ne etetés legyen, hanem közös evés, vagyis ne legyen az, hogy 4-en 4 felé eszünk, hanem üljünk le együtt és töltsük el ezeket az alkalmakat együtt. Az étkezés után a tányérok, evőeszközök elpakolása a mosogatóba, asztal letörlése és sepregetés is szeretném ha családi feladattá változna.

Képes napirend

Korábban voltak kis kártyák a napirend eseményeihez Lénának, de már olyanra van szükség, amely mindkettőjüket figyelembe veszi és azzal is számol, hogy Júdának már nem peluscsere, hanem bilizés szükséges, illetve mindketten önállóan öltöznek, minimális segítséggel.

Az új napirendet én rajzolom meg, az órát is ábrázolva. Persze még nem ismerik jól az órát, de veszünk egy analóg órát a szobájukba, így ennek gyakorlására is lehetőségük lesz.

Reggeli rutin:

Óvoda időben

7.00 Ébredés, összebújás, kakaó
7.15 Júda bili, öltözés
Léna öltözés
7.30 Léna fésülködés, pisilés, szemüveg
7.40 Reggelire pár falat, ha kérnek
7.45 Induláshoz készülni

Nem óvoda időben

7.15 Ébredés, összebújás, kakaó
7.30 Júda bili, öltözés
Léna öltözés
7.40 Léna fésülködés, pisilés, szemüveg
7.45 Közös reggeli előkészítése, terítés
8.00 Közös családi reggeli
Reggeli után mindenki mosogatóba teszi a tányérját, közös elpakolás a hűtőbe.

Esti rutin

18.45 Véget ér az esti mese, játékpakolás
19.00 Vacsora közösen
19.20 Fürdés
19.45 Törölközés, pizsama
19.50 Esti mese olvasás, vitaminok
20.15 Éneklés, alvás

Az időpontok leginkább irányadóak, és főleg amikor valamilyen kinti program van, esetleg vendégek érkeztek, csak a sorrendet tartjuk, az időpontok eltolódnak.

Házimunka együttműködésben

A terv: délutánonként egy-egy helység gyors takarítása. Amikor bejöttünk az udvarról a hétköznapok délutánjain végigmegyünk a ház egy-egy helységén. Léna port törölget, én felporszívózok, Júda moppal feltöröl. Na persze ebbe még bele kell rázódnunk, mert most Júda annyira lelkes, hogy feladatmegosztás helyett ő akar mindent, és egyszerre… de azért úgy gondolom, idővel és gyakorlással ki fog ez alakulni. Célom az együttműködés kialakítása és nem a patikatisztaság a nap 24 órájában.

Mosás kapcsán a ruha teregetéskor kérem őket, hogy segítsenek adogatni, a száraz ruhát a szárítóról leszedni, illetve az összehajtott ruhát tegyék el a saját szekrényükbe. Ez még nem épp a kedvencük, inkább porszívóznának helyette…

Az együttműködésből nem maradhat ki férjem sem: övé a bevásárlás, illetve megállapodtunk, hogy mindketten nyitott szemmel járkálunk a lakásban, figyelve mi nincs a helyén. Így az egyik helységből a másikba menet közben azt is helyre tesszük. Tehát egy-egy helységet szebb állapotban hagyunk el, mint ahogy találtuk. Akkor is, ha ez csupán egy papírzsepi kukába juttatását jelenti.

Rugalmasság vs. szabályok – Mikor mit?

Úgy gondolom, hogy szükség van néhány sarokpontra, amelyekből nem lehet engedni a hétköznapok során. Kellenek a keretek, ugyanakkor a rugalmasság, az adott helyzethez való igazodás egy igen hasznos képesség. Kérdés, hogy ki miből nem enged, és mely területek azok, amelyeket rugalmasan lehet kezelni. Például a gyerekeket a házimunka kapcsán életkorukra való tekintettel is még én rugalmasan kezelem, és jobb szeretném az együttműködést, a közös munka örömét erősíteni, semmint a kötelességtudatot.

Az esti lefekvés vagy a reggeli rutin kapcsán már szigorúbb vagyok, mert érzem, hogy ezek azon a pontok, ahol ha szétcsúszunk, akkor nemcsak időben, hanem hangulat tekintetében is rosszabbul jár a család. Betegség vagy különleges helyzet esetén a mesenézési szabályokon lazítok, ám a hétköznapok során megvannak ennek is a keretei. Szerintem igencsak hasznos, ha tisztán látjátok, hogy milyen normák mentén tudjátok a családi életet szervezni és mi az, amiben a helyzethez igazodó döntéseket hoztok. Hisz nem robotok vagyunk 😉

A családi együttműködés vagyis a működő család megszervezése, kialakítása egy hosszú folyamat, formálódás eredménye. Ha elhatározzátok magatokat és megtaláljátok a számotokra megfelelő normákat, szabályokat, megtettétek az első lépést. De azért, hogy valóban működjön, napról napra tenni kell. Meg persze nem szabad elfelejteni, hogy ez egy évekig tartó folyamat, talán úgy is mondhatjuk: hiteles együttélés, életvitel.

Ti hogy álltok ezzel? Együttműködő család vagytok? Mi lenne az első lépés, hogy közelebb kerülj a számodra ideálishoz? Írd meg kommentben vagy a facebook poszt alatt!

Megtalálod a blogot a Facebookon és
Instagramon is,
zárt facebook csoportunkat Rendezett anyukák – Anyu tervez néven érheted el.