A közösségi média tudatosabb használata – 1. rész

Az előző hónapban úgy döntöttem: szüneteltetem az online jelenlétem. Ezt leginkább a közösségi médiára értettem, csak ilyen értelemben vonultam el a virtuális világtól. Tanulságos időszak volt ez számomra, és jó döntésnek bizonyult efféle böjtöt tartanom. Úgy éreztem ugyanis, hogy az online világ elveszi a pihenésem, az erőm, valamint akkor is ott lebeg felettem (és körülöttem), amikor nem szeretném. Mivel tudatában voltam, hogy számos előnye van az online térnek, biztos voltam benne, hogy a bajokat önmagamban kell rendeznem, és át kell állnom egy még tudatosabb használatra, melynek révén stresszmentesen élvezhetem a közösségi média adta előnyöket.

Nem telt bele 2 hét, máris nélkülözhetetlenné vált, hogy belépjek a facebook accountom-ba: új ismerőseim jelöléseit fogadtam el, hogy fel tudjuk venni a kapcsolatot. Ezen kívül egy nyilvános dicséret is érkezett az bloghoz kapcsolódóan, amelyre ismerősöm hívta fel a figyelmet és úgy éreztem, nem hagyhatom szó nélkül. Hát ennyire hálózza be a közösségi média az életemet. Ettől függetlenül ezen belépéseim után továbbra is diétára fogtam magam a hónap során, valamint még tudatosabb használatra vettem rá magam. Erről is hamarosan olvashatsz!

Láthatjuk, hogy az Y és a Z generáció tagjainak többsége a facebookon és az instán tölti az idejének jókora részét. De egyre inkább azt tapasztaltam meg, hogy ez nem pusztán időtöltés, hanem egyfajta második, párhuzamos élet. Nem ritka, ha valaki más életet él ott, mint a való világban. Ez lehet pozitív vagy negatív változás egyaránt. Van, aki nyitottabb, közvetlenebb, közlékenyebb, a dolgok előnyös oldalát láttatja a képei, posztjai által. Ez egyébként szerintem természetesnek is tekinthető: írásban a profilképünk mögé bújva könnyebben megnyílunk, vagy mondunk (pardon, írunk!) olyan dolgokat, amelyeket élő szóban nem mernénk. A pozitív, rendezett, szép képeket is éri kritika elég, főleg az instagram kapcsán, pedig szerintem ez is normális dolog: egy fotóalbumba is a legelőnyösebb képeket szoktuk beragasztani és ritka eset, ha direkt az álmos reggelekről vagy a kiömlött kakaóról készítünk képet (mert ugye azt inkább megoldani szoktuk, nem?!) Mindemellett ne is beszéljünk a trollokról, kamu profilokról, akik álca mögé bújva mások piszkálásával vagy egy teljesen más élet eljátszásával szórakoztatják magukat. Ezt viszont nem tartom elfogadhatónak, de ez már más lapra tartozik: minden ember racionálisan dönt a maga szempontjából, tehát nyilván megvan az egyén szubjektív magyarázata a viselkedésére.

De ha a normális eseteknél maradunk: így is könnyen elkapja az embert a gépszíj, ha a képekről, posztokról, kommentekben történő megnyilvánulásokról van szó. Szeretnénk a legszebbet, legjobbat közkinccsé tenni, hogy az ismerőseink, követőink örüljenek, esetleg (tudat alatt) arra törekszünk, hogy megfeleljünk valamilyen csoportnyomásnak, szubkulturális tendenciának. Talán nem is gondolunk bele, de sajnos akár még mások iriggyé tétele is ott lapulhat a posztolás indítékai közt. Tény, hogy ha nem tárjuk fel, mit miért posztolunk, akkor könnyen belecsúszhatunk mindenféle tudattalan játszmákba is.

Ha ezek a háttértényezők nem kerülnek felszínre, ha nem látjuk tisztán a saját motivációinkat, hogy mit miért posztolunk, máris érezhetjük a közösségi média negatív hatásait: frusztráció, megfelelési kényszer, stressz, időpazarlás, irigység, negatív gondolatok. Fontosnak tartom tehát, hogy a mélyére ássunk saját indítékainknak: Egyáltalán posztoljak-e? Persze, hiszen szeretném megosztani az életem történéseit az ismerőseimmel. De miért is? Tényleg mindent a nagyvilág szeme elé akarok tárni? Hol vannak a saját határaim? És a gyermekeiméi? Ha nem posztolok, akkor hová tűntem, ha meg posztolok, akkor miért ilyen gyakran, miért pozitív (sokan lesznek az irigyek), miért negatív (akkor meg ugye kritikai is érheti az embert)….

Közösségi média: káros időtöltés vagy a kapcsolatépítés színtere?

Egyetlen eszköz sem rossz önmagában, mi magunk határozzuk meg használata révén, hogy mivé válik a kezünkben.

El lehet tölteni órákat hasztalan a facebook görgetésével, mások életében való kutakodással, komment huszárkodással, buta játékok játszásával. Lehet reagálni a telefon minden csippanására, teret engedve ezzel a megszakításoknak és a nem megfelelő kontextus-feladat párosításnak. Hasznos is lehet, ha baráti, rokoni kapcsolatunkat ily módon ápoljuk, rég nem látott ismerőseinkkel újra felvesszük a kapcsolatot, vagy egy-egy csoportban lényeges információkhoz jutunk mások tapasztalatai, tanácsai révén.

Viszont tény, hogy a legnagyobb jóindulat mellett is könnyű elcsúszni.

Tudat alatt is lehet irigy valaki: őszintén örülni akar a másik sikerének, de mégis az az első gondolata, hogy ő miért nem tart ott, miért nem ő rendelkezik azzal stb. Aki nem elégedett a kinézetével, rögtön a másik küllemét veszi górcső alá: a másik szépségére irigykedik, vagy épp nyugtatja magát, hogy vannak, akik nála is rosszabbul festenek.

Az anyák is hasonlítgatják egymást minden jóindulat mellett, hiszen arra pláne nincs mérőszám, hogy milyen a „jó anya”. Úgyhogy marad az összevetés, más megfigyelése, önmagunk skálázása. Ő ennyit meg annyit tud, ezeket teszi meg a gyermekkel/gyermekért, ennyi szabadideje van magára, így nyerte vissza az alakját stb. Ha valaki nem elég tudatos, nagyon-nagyon könnyen belecsúszik ebbe a játékba. A legrosszabb pedig, amikor pont a számunkra legfontosabbaktól raboljuk el az időt: a családunktól, önmagunktól és a személyes baráti kapcsolatainktól.

Rendkívül fontosnak tartom, hogy tudatosan használjuk a közösségi média adta lehetőségeket, és a gyökerénél fogva kihúzzuk a problémát. Nem gondolom, hogy a teljes offline lét lenne a megoldás: kimaradni abból, ami körülvesz nem mindenki számára működőképes, ráadásul lemaradnánk arról a rengeteg pozitív dologról is, amelyet a social média ad.

A megoldást a tudatos használatban látom: testi-lelki szinten egyaránt.

Mi a függőség oka?

1. Unatkozás, lustaság

Amikor a pihenésre, szórakozásra fordítható drága perceinket, óráinkat végeláthatatlan közösségi média görgetéssel töltjük, az arról is árulkodik, hogy egyszerűen lusták vagyunk más utat választani. Ugyanis ahhoz, hogy a szabadidőből értékes, minőségi idő váljon számunkra, némi energia befektetésre is szükség van: kiengedni egy nagy kád vizet, belekezdeni egy könyv olvasásában, nekiállni edzeni vagy előszedni minden szükséges holmit a hobbinkhoz.

2. Menekülünk a gondolataink elől

A furcsa gondolatok, aggodalmak, félelmekkel való szembenézés helyett könnyebb elterelni a figyelmünket: saját életünk helyett másokéba nyerünk betekintést a közösségi média görgetésével.

3. Halogatás, pótcselekvés

Hozzá kellene fognod egy projekthez, vagy csak 5 perces pihenőt tartasz a munkádban? A közösségi média tökéletes pótcselekvés és a halogatás legkézenfekvőbb módja. Mondanom sem kell: időt és hatékonyságot vesztesz vele (és valószínűleg nem csak 5 percig fog tartani ez a kis rápillantás)

4. Szeretetre, valahová tartozásra vágyunk

Részt venni egy közösség életében feltölti szeretet tankunkat, ha pedig rossz napunk van elég csak kiírni, vagy valamilyen idézettel utalni rá, és máris lesz, aki segítségünkre siet: valóban szeretetet nyújtva, de olyan is akadhat, akit csak a káröröm hajt.

5. Zsebünkben a világ

Nehéz is lenne ellenállni, mikor szó szerint kézenfekvő, hogy a social mediához nyúlunk az első üres percünkben. A telefon, tablet, laptop folymatosan kísér (és kísért!) minket. Nehezebb ellenállni, mint részt venni.

6. Valahová tartozás, kimaradástól való félelem

Aki lemarad kimarad: kivel mi történt, ki házasodott, hova kell gratulálni stb. Szó szerint kellemetlen, ha bizonyos képeket, eseményeket nem lájkolunk, mert annyira egyértelmű, hogy azokat mindenki látja. Nem számít, hogy mi tényleg nem láttuk, úgy fog tűnni, mintha szó nélkül mentünk volna el valami fontos dolog mellett. És ez tényleg nyomasztó.

7. Elmosódtak a határok

Az online és offline lét között már nem húzódik olyan éles határ, mint az asztali számítógépek korában. Megdöbbenve figyelem –és lám, mégis élvezettel nézem-, azokat a napi vlogokat, ahol a youtuber egy-egy teljes napját elénk tárja. Az érdekes képkockák mögött viszont olyan dolgok rejlenek, amikor az édesanya félkézzel tolja a babakocsit, másikkal videóz, vezetés közben beszél a kamerába, felveszi az étkezését, főzést, még a gyermekkel töltött időt is.

Hihetetlen mértékben beszivárgott már a hétköznapokba az online élet, fotózunk, videózunk a leglehetetlenebb helyzetekben is, hogy megoszthassuk, valamint olvasunk, görgetünk, reagálunk akkor is, mikor nincs helye.

Pedig a korlátok felállítása nélkül nem csak mi magunk veszünk el ebben az útvesztőben, hanem a gyermekeink számára is ezzel a példával fogunk szolgálni.

Igazán elgondolkodtató a témában az alábbi három videó (kattints a linkre!)

A cikk második részében arról olvashatsz, hogyan tudod kihasználni a közösségi média előnyeit, hogyan változtathatsz az ehhez kapcsolódó rossz szokásokon.