Hogy találom meg a munka-magánélet egyensúlyt? Egyáltalán létezik ilyen? Szerintem ez az egész inkább egy mérleghintához hasonlít, ahol egyszer az egyik, máskor a másik oldal kerekedik felül…

Számomra óriási aha-élmény volt arra rádöbbenni, hogy

mindig lesz olyan feladatom, amit nem fejezek be és olyan dolgok, melyekre nem tudok annyi időt szánni, mint amennyit szeretnék.

Tudtam ezt már, de nem fogadtam el úgy igazán szívvel-lélekkel. Valahogy tudat alatt mindig igyekeztem küzdeni ellene és nagyjából az a típusú ember voltam, aki titkon remélte, hogy este sokáig fenn tud maradni, reggel pedig időben fel tud kelni miközben a kettő között egészséges mennyiségű, pihentető 7-8 órát tud aludni. Ez természetesen képtelenség és már itt is megmutatkozik, hogy mindennek ára van: a felsorolt három tényezőből csupán kettőt lehet megvalósítani. Rengeteg tevékenységgel van ez így: egyszerre nem lehet megvalósítani őket. A kép persze mindig árnyaltabb, hiszen az élet is komplexebb ennél. A fenti példánál maradva: lehetséges egy 11 órai (késői) lefekvéshez egy 5 órai (korai) kelés, és simán lehet, hogy az a 6 óra elég pihentető lesz számodra, tehát nem muszáj végletekben gondolkodni. Így van ez a munka-magánélet egyensúllyal is. Nem gondolom, hogy ez csupán egy pont két egymást metsző függvény esetén.

Ám korábban úgy hittem, hogy az ember életében az „egyensúly” hasonlítható egy közgazdasági függvény egyensúlyi pontjához, optimumához, ahol a két egymást metsző függvény mutatja ez meg nekünk. Ez azonban kétdimenziós, még akkor is, ha minkét függvény több más függvény alapján lett vetítve és a lehető legtöbb számszerűsíthető hatás figyelembevételre került.

Az élet túl változékony és komplex ahhoz, hogy meg lehessen állapítani ezt a bizonyos egyensúlyi pontot.

Ami az egyik percben még tökéletes optimum, a másik percben már nem működik (hiszen az élet további hatásokkal bombázza a jól kiszámolt függvényünket), és ha nem is lenne ilyen gyors a váltás, a következő nap már számíthatnánk az elmozdulásra.

Tehát úgy vélem, azt egyensúly az nem csupán egy jól kiszámított pont, hanem egy törekvés arra, hogy ott legyünk jelen, ahol vagyunk és éljük meg azt, amivel épp foglalkozunk. Nem lehet mindent egyszerre, ugyanolyan jól csinálni. Nem lehet bizonyos dolgokat megtenni anélkül, hogy másokat ne adnánk fel érte.

A napokban történt, hogy rá kellett eszmélnem: képtelen vagyok olyan tempóban könyvet olvasni, mint amilyenben szeretnék, így le kellett rövidíteni az olvasmány kívánságlistám, és rangsorolnom kellett. Mivel minden könyv nem fog beleférni az adott időbe (mondjuk idén év végéig), melyek legyenek azok, amelyek mindenképp? El kellett engednem azokat a külső körülményeket, hogy mibe kezdtem már bele, mely várakozik már régóta, vagy melyik könyvtárinak jár le hamarosan a kölcsönzési határideje. Más szempontok alapján döntöttem: Mi épít a leginkább, melyekre van most szükségem igazán?

Nem fér bele minden, gyerekekkel kapcsolatos tevékenység sem az időbe. Ha délután legózunk, nem fér bele az alkotás vagy a kirándulás. Persze, itt is árnyalt a kép: lehet mindenből egy kicsit. Ennek az ára: semmiben sem mélyül el igazán az ember. De hosszabb időtávot tekintve mégis nagyjából egyensúlyba kerülhetünk: egyik délután ez a tevékenység, másikon az. De lehet, hogy nem leszünk profik egyikben sem (és ez sem baj, egyáltalán).

Minden percben döntünk: nemcsak arról, hogy mit teszünk, hanem arról is, hogy miről mondunk le érte cserébe.

Ha ez nem zajlik le tudatosan benned, akkor könnyen előfordulhat, hogy úgy érzed: kicsúszott az idő a kezedből, miközben fontosabb dolgaid is voltak… Tudatos döntésekre van szükség, hogy éppen akkor a helyén tudjuk kezelni az adott tevékenységet, szituációt. És valahol erről szól az egyensúly az én meglátásom szerint.

Egyrészt természetesen gyakorlati szinten is megvalósulhat (vagy éppen elcsúszhat) a munka-magánélet (illetve az élet többi aspektusának) egyensúlya, mégis folyamatosan ott a lelki vetülete, amelyet a tudatos jelenlét határoz meg. Hogy belső értékrendünk alapján hogyan tudunk dönteni egy-egy helyzetben, mit érzünk fontosabbnak és hogyan hozunk lelkiismeret-furdalástól mentes döntést amellett, amit választottunk.

A munka-magánélet egyensúly amúgy is elég sánta kifejezés: kétdimenzióssá változtatja ez a sokrétű kérdéskört.

Édesanyaként többféle szerepben is helyt kell állnunk: munka mellett a gyermekek, háztartás, párkapcsolat, egyéb társas kapcsolataink, és persze önmagunk is az egyensúlyba hozandó területek közt szerepelünk. Szeretnénk helytállni egyszerre mindenben, de mint láttuk és tapasztalhattad is, az egyik dolog általában a másik rovására megy. És ebben a helyzetben kell egy olyan rendszert kialakítanod, amelyre azt tudod mondani, hogy „ár-érték” (lemondások-előnyök) arányban megfelelő neked az adott körülmények közt.

Ha fix munkád (és munkaidőd) van, akkor a többi terület beosztásán kell fáradoznod. Nálam a gyermekekre szánt (minőségi) idő valamint a háztartás is elég jó egyensúlyban van a munka mellett, ám az önmagamra (és az álmaimra, hobbimra) fordítandó idő és energia jelentősen csökkent. Igazából időm az lenne, mondjuk este, amikor elalszanak a kicsik, illetve ha hétvégén vagy délután az apjukkal is játszanak, de erőm nem sok marad. (Egyébként innen is látszik, hogy elsősorban nem az idővel gazdálkodunk, hanem az energiánkkal) Szóval ebben még van hová fejlődnöm.

A többi területen az egyensúly megtalálásában sokat segítettek az alábbi tényezők

Napirend és rutinok.

Nem győzöm hangsúlyozni, milyen fontos szerepe van egy család életében ennek ahhoz, hogy olajozott legyen a gépezet.

Korán kelek.

5.30-kor kelek reggel, a gyerekek előtt egy órával. Ez azt jelenti, hogy reggeli kapkodás és stressz helyett átmozgató tornával, olvasással, hálanapló írással és a reggelim (valamint a kávém!) nyugodt elfogyasztásával indítom a napot. Emellett van időm felöltözni és a sminkem, hajam elkészíteni, így a gyerekek ébredésekor már teljesen rájuk tudok fókuszálni, őket tudom készíteni.

Új háztartási rutin.

Az új helyzet új rutint kívánt, amelyet férjemmel átbeszélve alkottunk meg. Hamarosan erről is olvashattok a blogon J

Jelenlét.

Sajnos hajlamos vagyok nem ott lenni fejben, ahol fizikailag vagyok. A következő feladaton jár az eszem, vagy például a munkahelyen a gyerekre gondolok, otthon meg a munkahelyi dolgokra. Ezeket a gondolatokat igyekszem nyakon csípni és tudatosan tenni azért, hogy ott legyek ahol éppen vagyok, és azt tegyem szívvel-lélekkel, amivel éppen foglalkozom.

Szerinted létezik ez az egyensúly? Számodra mit jelent és mit teszel érte a hétköznapokban?