Sokan gondolunk arra, hogy szeretnénk olyan „igazi” karácsonyt. De mitől lesz az igazi? Jó szervezés? Finom étel? Több ajándék, szebb díszek vagy nagyobb karácsonyfa? Szerintem egyáltalán nem. Úgy vélem, a kapcsolatok teszik értékessé és igazivá a karácsonyt. Sőt, az életet.

Magányos, egyedüllétet kedvelő embernek ismernek sokan: talán ez abból fakad, hogy 11 évesen született tesóm, így addig egyke voltam. De még öcsém születése után is megmaradt a kis kuckóm: a saját szobám a saját számítógépemmel, tévémmel, videómmal (ez akkor nagyon is fontos volt nekem, ne nevess ki!), saját magnómmal, saját íróasztallal, könyves szekrénnyel, dupla ággyal. Egy szóval egy tökéletes kis birodalom, a legjobb hely a tanulásra, alkotásra, szórakozásra.

Szeretek elvonulni, gondolkodni, feldolgozni az eseményeket: naplót írni, blogolni, tervezni, szervezni, színezni, olvasni. Egy szóval egyedül lenni a magam kis világában.

A karácsony is csak egy szűk családi ajándékozást, közös étkezést (amely az év más időszakában is adott), karácsonyi filmek nézésével telt mindig is. És arra jöttem rá, hogy szeretném, ha a karácsony „megtörténne”.

A karácsonyi filmek mind tele vannak kalandokkal, élményekkel. Mi meg csak ülünk a kanapén, és nézzük a tv-t…

Én hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok az életünkben. Hányszor ráztam le anyut, hogy nem érek rá (mert meg kell néznem azt a vacak sorozatot a tv-ben), vagy utasítottam vissza baráti összejövetelt (mert tanulnom kellett az ötösért…). Mennyi mindenről lemaradok, mert fontosabb a saját kis világom, mint az emberi kapcsolatok. Mennyi mindent szalasztottam már el ezidáig!

De ennek nem kell így lennie! Nem azt mondom, hogy dobjuk ki a tv-t és a telefont az ablakon, vagy hogy hanyagoljuk el a kötelességeinket. Ám megpróbálhatunk tudatosságra törekedni abban, hogy mennyit áldozunk az emberi kapcsolatainkért. Ma már inkább ott lennék a barátaim között, és megkockáztatnám a négyest. Beszélgetnék és segítenék anyunak, és kihagynám a sorozatot. Elmennék apával dolgozni, és félretenném kicsit a regényem.

Az élet most „történik”, még akkor is, ha nem olyan kalandos, mint a filmekben.

Ideje észrevenni az emberi kapcsolatok értékét, és kikapcsolni néha azt az okostelefont, hogy beszélgessünk a másikkal szemtől szembe. És most védekezhetnénk azzal, hogy a facebookon pont a kapcsolatainkat ápoljuk! Igen, és ez jó is, de meg kell találnunk az egyensúlyt abban, hogy ne csak a virtuális világban legyünk a barátainkkal együtt, hanem éljük meg az élet igazi történéseit is! Merjünk odafordulni a másikhoz, beszélgessünk akár idegenekkel is a buszra várva, köszönjünk az iskolában a társainknak. Ha valakinek, hát nekem nagyon kényelmes egyedül elvonulnom, beburkolózni a magam világába és a virtuális térbe. De így az élet elsuhan mellettem, miközben én csak távolról figyelem.

Az élet, úgy érzem, attól igazán ÉLET, ha másokkal éljük: nemcsak a családunkkal, de barátainkkal is. És ha ez utóbbi kevés van, akkor van lehetőség új kapcsolatokat kialakítani és ápolni, megszilárdítani. Sőt, meg szabad kedvesen szólítani az utcádban lakó néni, a buszon az útitársadat, a büfében előtted várakozót. Megkérdezheted, ha még van rá lehetőséged, a nagymamádtól, hogy milyen volt az ő gyermekkora, milyen volt az ő anyukája, hogy mentek régen a dolgok. Többet ér, mint bármelyik filmsorozat.

Most már inkább szeretném választani az emberi kapcsolataimat, a magányos elvonulásom helyett. Úgy érzem, kezdek rájönni, mitől lesz igazi a karácsony, sőt az egész élet…

Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!