Jó napok és rossz napok: felváltva. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozása. Gyakrabban, mint kellene. Így néz ki az életem egy ideje. Két napig mosolygós, motivált, energiával telt ember vagyok. Aztán letörök, mint a bili füle. Nem akartam róla beszélni, mert „ciki”. Hogy folyton elbukom. Pedig nem mutatnék őszinte képet, ha mindig csak a pozitív dolgokról nyilatkoznék: hisz fény és árnyék kéz a kézben járnak.

Talán azért is könnyebb most erről beszélnem, mert sikerült megfejtenem az ingadozások okát és így tehetek is ellene. Alapvetően, mint minden ember életében, az enyémben is vannak problémás körülmények, nehézségek, stresszre okot adó helyzetek. Ezeket már hellyel-közzel jól kezelem, dolgozom a megoldásokon és jó hozzáállással igyekszem lenni ott, ahol nem tudok változtatni jelenleg. De amikor erre jön ráadásként kisfiam óránkénti kelése éjszaka, akkor nálam leszalad a sötét függöny. Más baba is kel éjjel, Léna is kelt jó sokáig, de ez már rám olyan terhet ró, amely ellehetetleníti, hogy mentálisan jól kezeljem a többi problémát.

És hogy mi ez a mindennapi, egyszerű probléma? Ne gondoljatok óriási dologra, talán pont a kicsiny mivolta miatt esett nehezemre megfejteni magam számára is: Úgy érzem, a család távolsága és az új környezet miatt nem vesz körül az a biztonságot nyújtó közeg, közösség, amelyben a kisgyermekes nehézségekkel megküzdhetnék, kiteljesedhetnék, önmagam lehetnék. Azt érzem, nincs igazán kihez fordulnom, nem mélyültek még el a kapcsolataim, amelyen kisgyerek mellett nehéz is dolgozni. Távol a családom, rokonaim, barátaim, az általam ismert fizikai környezet, kapcsolati háló és ez nagy szívfájdalmam, napról napra nyomaszt. Mikor erre jön egy újabb nem-alvós éjszaka (amit már kisebb-nagyobb megszakításokkal 4 éve csinálok…), akkor elszakad a cérna, elvesztem önmagam. Nincs erő, motiváció, csak a mélység, szomorúság… Ebből akarok kitörni.

Az akaraterőm, önuralmam és a tudatosságom szintje a 0-hoz közelít ilyenkor: még az ágyból is nehéz kikelnem, hihetetlenül lassú a reggeli készülődésem, és rohanás a vége, hogy a 2 gyerekkel beérjünk az oviba 8-ra. Tehát tudatosan képtelen vagyok küzdeni az érzéseim ellen, hiszen pont ez hiányzik belőlem az alváshiány miatt.

Ezért arra gondoltam, hogy egy automatizmust fogok lefolytatni ilyenkor, afféle rosszul-aludtunk-de-nem-adjuk-fel „protokoll”-t.

0. Vidám színeket viselek

Azt hiszem, a legjobb, ha ezzel nem várom meg a borús napokat. Amikor csak lehet, igyekszem vidám színű ruhákat viselni és csinosan öltözködni akkor is, ha egész nap csak stay-at-home mom-ként vagyok otthon.

1. Zene

A kedvenc, pörgős, motiváló zenéimből készítek egy összeállítást, amit ilyenkor indítok el, hogy a reggel máris jó hangulatban induljon.

2. Biztató Igék

A számomra biztató Igékből készítek egy válogatást, amit szem előtt lesz, és ezt olvasom el, mert ilyenkor még a Bibliát is nehezemre esik kinyitni.

3. Segítséget kérek

Megkérem férjem –bár tudom, hogy ő meg akkor készül a tanításra, amikor a gyerekek alszanak és gyakran tovább marad fenn, mint én-, hogy segítségen a reggeli készülődésben, mert nehéz összekapni mindkét gyereket és magamat is, mikor késésben vagyunk, vagy csak egyszerűen erőtlen és lassú vagyok.

4. Social media stop

A közösségi média –amibe ilyenkor a valódi közösség hiányában kapaszkodom- nem segít, mert csak görgetek, olvasgatok, és nem igazi kapcsolatokat létesítek. Tehát ez maximum lelomboz, ahelyett, hogy motiválna vagy segítene. Inkább elteszem a telefont és belevetem magam a teendőkbe, vagy akár újakat is keresek.

5. Tevékeny és nyitott leszek

Ha üresjárat kínálkozna, rendezkedek, pakolászok, mert azt Júda is nagyon élvezi, engem pedig kikapcsol és segít rendet tenni a lelkemben is. Ha jó idő van, sétálunk, megyünk és megyünk, nem zárkózunk be, ahogyan ilyenkor szoktam testileg-lelkileg egyaránt.

6. Alszok, ha kell délben is

A déli alvásidőben pedig alszok, ha nincs erőm máshoz. Gyakran követtem el azt a hibát, hogy egyedüli „énidő”-ként tekintve kisfiam alvásidejére, ilyenkor láttam munkához, cikkíráshoz, szerkesztéshez, amely végtelenül lassan ment, alig jutottam valamire, sokszor csapott át az egész ismét közösségi média görgetésbe, amely szintén nem hozott motivációt. Mikor felkelt Júda, akkor pedig még fáradtabban vonszoltam magam végig a délutánon, immár két gyerekkel.

7. Időben fekszem este

Este pedig max. 10-kor fekszem. Muszáj, hogy pihenjek az első ébredés előtt valamennyit, hogy bírjam az éjszakai műszakot, és eleget aludjak még a megszakításokkal együtt is. Sajnos már többévnyi nem-alvást görgetek magam előtt, és a szervezetem, a lelkem most mondja, hogy elég. Ha mégis jól sikerül az éjszaka, akkor a hajnali, 5 órai szoptatás után ébren maradok, és akkor látok munkához, így lesz egy kis énidőm, immáron kipihenten, motiváltan.

8. Próbálok változtatni fiam éjszakai alvásán

Természetesen kisfiam alvásán is szeretnék változtatni, és Dr. Dénes Ivett: Békés éjszakák, vidám nappalok című könyve tökéletes alapot kínál ehhez, sőt már alvástervet is készítettem a mi helyzetünkre. Egy baj van: már annyira fáradt és kimerült vagyok férjemmel együtt, hogy fizikailag képtelenek vagyunk a változtatásra. Nem könnyű éjjel 5x kelni szoptatni, de a sírásra könnyű így reagálni, majd 10 perc szoptatás után folytatni az alvást, miközben a 4 éves álmát sem zavartuk meg. Más módszerrel kísérletezni nehéz lenne: következetesnek lenni, némi sírást is elviselni (hiszen a legbababarátabb módszerek esetében is kellemetlen neki, ha nem adnék a megszokott módon anyatejet). Úgyhogy gyűjtjük az erőt az őszi szünetre, amikor nem megy tanítani férjem és be tud majd segíteni az éjszakai elválasztásba. Persze ez még csak ez első lépés az éjszakai alvás felé, simán lehet, hogy így is fel fog kelni fiam és jön a negatív kör. De megtesszük, amit tudunk, én pedig próbálok nem elkeseredni egy-egy nehéz éjszaka után.

Önerőből nem megy. De rájöttem, hogy ezek által a nehézségek által is tanítani akar Isten, és egyre közelebb akar vonni magához. Megmutatja, hogy mennyire függök a fizikai körülményeimtől, mennyire esendő vagyok, aki nem bízhat önmaga erejében. Rá van szükségem napról napra. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33)

---

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon és Instagramon is!