Az egyik kedvenc időszakom a karácsonyt követő, újévet megelőző két ünnep közötti 5 nap. Az évértékelés, visszatekintés és a tervezés, jövőbe tekintés ideje ez számomra. Szeretek végigtekinteni az éven: honnan indultam és hová jutottam el célok és a lelki fejlődés szempontjából egyaránt. Jól esik látni az elért sikereket, és szintén hasznos megvizsgálni a kudarcokat is, levonni a tanulságokat és megnézni, mit tanulhatok belőle. Nagy hangsúlyt fektetek a jellemfejlődésem értékelésére is: vajon ma jobb vagy, mint egy éve? Vagy pontosabban megfogalmazva: közelebb állok ahhoz az emberhez, amilyennek lennem kell: a legjobb önmagamhoz, amilyennek Isten elképzelt? A helyemen vagyok?

Egy fantasztikus évet tudhatok magam mögött, mert úgy érzem, rengeteg dolog került helyre bennem: lelki értelemben és a fizikai körülményemet tekintve is. A bennem végbemenő változások nagyon hamar elkezdtek kihatni a környezetemre, körülményeimre és ahogy egyre inkább megerősödtem abban, hogy ki vagyok és milyen szeretnék lenni, valamint elkezdtem figyelni arra, hogy ne a hibákat lássam, hanem a lehetőségeket, valami elkezdett megváltozni körülöttem.

Mikor már nem másokat hibáztattam azért, ha valami nem úgy alakult, ahogy én szerettem volna, és mikor rádöbbentem, hogy a körülményeimért én vagyok a felelős, valamint a változás is rajtam áll: megérkezett, amire vártam és vágytam. Átformálódtam. Tulajdonképp erről szólt az évem.

Céltudatos eddig maximum szavak szintjén voltam:

tudtam, hogy így kell, de csak kapkodtam össze-vissza, nem volt világos fókuszom. Nem voltam céltudatos abban az értelemben, ahogyan ma látom ezt a fogalmat. De nem hibáztatom magam és nem állítom, hogy hazudtam volna magamnak vagy bárki másnak: akkor ez volt a lehető legjobb, ahogyan értelmezni és megvalósítani tudtam a céltudatosság fogalmát. Most úgy érzem, ennek épp a küszöbén állok. November óta röpködnek az ötletek, célok, álmok és vágyak, keresik a helyüket és végre letisztul már a kép. Ehhez nagyban hozzájárult a coaching képzésen tanultak hasznosítása, valamint az, hogy időt hagytam magamnak, hogy megtaláljam a célom, az utam.

A korábbi években, vagy bizonyos életszakaszok határán mindig türelmetlen voltam magammal szemben: azonnal akartam mérhető, kézzelfogható célokat és azok megvalósítását, miközben az építményemnek nem volt stabil alapja, nem volt megfontolt előkészítése. Úgy éltem kissé (tudat alatti hiedelmeim alapján valami számomra is ismeretlen oknál fogva), hogy sietnem kell, mintha nem lenne holnap. Mintha az, amit ma nem teszek meg, soha nem is valósulhatna meg. Igazi éves terveim nem voltak, maximum álmok, mert egy negyedévet sem láttam át úgy igazán.

Most azonban itt vagyok, készen arra, hogy megtegyem azokat a lépéseket, amelyek a céljaim megvalósításához szükségesek, miközben kellő rugalmassággal vagyok a váratlan események irányába.

Tisztában vagyok vele, hogy egyáltalán nem biztos, hogy tudom tartani a magam által felállított határidőket, vagy hogy még fél év múlva is ugyanolyan fontosak lesznek a jelenlegi céljaim. De megvan az irány, látom magam előtt a cselekvést, és már nem érzem azt, hogy sodródok. A céljaim végre szívből jövő belső célok, melyek megtalálásához eddig kevésnek bizonyult a különféle célállítási technikák ismerete. Szükségem volt egy jó adag önismeretre és arra is, hogy negatív dolgokat tapasztaljak, hogy tudjam, mi az, amit nem szeretnék, mely irányba nem szeretnék haladni.

Idő kellett és türelem, ima és befelé figyelés.

Szeretem a két ünnep közötti időszakot és nagyon várom azt is, hogy megvalósíthassam a terveimet, akkor is, ha tudom, nem biztos, hogy mindig minden simán megy és a kudarc is elkerülhetetlen az úton.

De tudod, nem az számít, hogy el fogsz-e esni, hanem hogy felállsz-e végül.

Eredményes tervezést és célmegvalósítást kívánok nektek az új évre 🙂