Van rá “ELÉG IDŐ”

Nemrégiben kitettem az Anyu tervez facebook oldalára egy diagramot, amely azt próbálja bemutatni, hogy a munkát, alvást és a táplálkozással, tisztálkodással töltött időt leszámítva a 168 órás hétből még 37 óra mindig szabadon marad. Ezt a szeletét az időnek a diagram „elég idő” megnevezéssel illeti. Ez igencsak beszédes. És az is érthető, hogy ezzel nem mindenki ért egyet. A diagramhoz és a folytatáshoz katt a bővebben linkre!

Teljes mértékben megértem, ha egy gyermekeivel otthon lévő anya nem tud azonosulni ezzel a diagrammal, hiszen egy kisgyermek gondozása mondhatni 0-24 órás feladat. De ha pontosan végigkövetnéd minden napodat és valóban összesítenéd egy héten keresztül, hogy mire mennyi idő megy el, valóban azt kapnád, hogy 168 óra csak a gyermekekkel telt (és esetleg a házimunkával)? Egy újszülött esetében ez egyébként tényleg majdnem így van, de nagyobb gyerekeknél is ezt az eredményt kapnád?

Én úgy hiszem, hogy arra van időd, amire akarod.

És ez most lehet, hogy így erősen hangzik, de ha történt már veled bármilyen vészhelyzet, akkor meg fogod érteni, mire gondolok. Egy igazán elfoglalt nő arra ment haza, hogy elromlott a bojlere és az egész lakást elárasztotta a víz. Egész délelőtt ennek a következményeit igyekezett felszámolni, majd jött a vízszerelő, aztán egy profi takarítócsapatot bízott meg a szőnyegei helyrehozásával. Ehhez a váratlan eseményhez kapcsolódó plusz tevékenységek az egész hete során 7 órát emésztettek fel. Volt rá 7 órája, pedig igazán elfoglalt nő volt. Ha hét elején kérdeztük volna, hogy van-e minden nap egy órája sportolni, mentorálni valakit, a hobbijával foglalkozni, biztosan azt mondta volna, hogy ez teljességgel kizárt, neki erre nincs ideje. De amikor kellett, mégis tudott 7 órát szánni a teendői mellett ennek a kellemetlen ügynek a megoldására. Láthatjuk, hogy az idő nagyon rugalmasan alkalmazkodik ahhoz, amit mi bele akarunk tenni.

Tehát a kulcs a jó időbeosztáshoz, hogy a prioritásainkat úgy kezeljük, mint a példában említett nő a vészhelyzetet.

Az időgazdálkodás elsősorban nem arról szól, hogy bizonyos tevékenységekből lecsippentünk itt meg ott, amelyek aztán a nap végére összeadódnak és egy tömbösített hasznos időként állnak előttünk, amelyet igazán fontos dolgokra használhatunk. Az életünket elsősorban nem időspórolással alakítjuk, hanem csak éljük az életünket, amelyet szeretnék, és az időbeosztásunk ehhez alkalmazkodik.

Minden, amit csinálsz, minden perced a saját döntésed. És ha nem foglalkozol valamivel, akkor az nem biztos, hogy azt jelenti, nincs rá időd, hanem azt, hogy nem prioritás számodra.

 

Úgyhogy először ki kell találnunk, mi az, ami igazán számít nekünk.

Erre többféle fantasztikus gyakorlat létezik, hadd mutassak most egyet ezek közül. Én év végén (meg egyébként szülinapomkor is) szeretek visszatekinteni az elért eredményekre, és hogy mi ment jól vagy mi kevésbé. Ha te is szoktál ilyesmi értékelést tenni, akkor tudod, hogy ilyenkor a múltat értékeljük. De mi lenne, ha most arra gondolnánk, hogy ott állunk év végén vagy egy év múlva ilyenkor, hátunk mögött egy csodálatos, sikeres évvel és onnan értékelnénk azt? A jövőből nézve értékelnénk azt a múltat, ami a valóságban még előttünk áll.

Mi volt az a 3-5 dolog, amely csodássá tette ezt az évet szakmai szempontból? És magánélet szempontjából? Ezután már látjuk is, melyek azok a célok, amelyeket igazán fontosnak tartasz, hol vannak a prioritások. Innen már csak kisebb, megvalósítható lépésekre kell bontani őket. Ha ezeket szeretnéd megvalósítani, akkor ezeket kell megtenned. A naptáradba a heti vagy havi tervezés során ezekre is időt kell szánnod, hogy elérhesd őket. Hajlamosak vagyunk utolsó helyre szorítani azokat a dolgokat, amelyeket úgy érzünk, számunkra elsődlegesek lennének, de másoknak nem annyira fontosak, esetleg túl nagy erőfeszítést kívánnak meg a részünkről és nem látjuk a “hogyan”-t magunk előtt. Ezért is lehetséges, hogy ha nem tervezzük be ezeket, egyszerűen kimaradnak, elúsznak a heti teendőink sorában és azt érezzük: nincs rá idő. Pedig az idő eltöltése a döntéseken alapszik.

Oké, tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek ugyanolyan egyszerű megtalálni azt a bizonyos időt, amit keres. Több kisgyermekről gondoskodni akár egyedülálló anyaként nem egyszerű, elismerem. De térjünk vissza a számokhoz! 72 óra marad egy héten a 168-ból, ha 40 órás munkaidőt leszámítjuk és a napi 8 óra alvást. Igen, elmegy bizonyos idő utazásra, felkészülésre, tisztálkodásra, és persze a gyermekeket ki ne hagyjuk. Amikor pedig igazán kicsik, és a legtöbb odafigyelést igénylik, akkor az édesanya jellemzően nem dolgozik a 40 órás munkarendben, így ez az idő is teljesen a gyermekeké lehet. Így vagy úgy, de valljuk be –legalább önmagunknak- hogy valamennyi idő bizonyosan rendelkezésre áll, amellyel mi magunk rendelkezünk. Mint például ez, amikor ezt a cikket olvasod. Vagy a tegnap esti 1óra, amikor pár facebook poszt elolvasása után megnéztél 2-3 érdekes youtube videót. Arra találunk időt, amire akarunk. Mert az idő eltöltése rajtunk múlik.

Rengeteg időnk van, ráadásul a legnagyszerűbb dolgok nem is igényelnek sokat. De amikor van pár szabad percünk mit teszünk? Elő a telefont, ugye? Csak pár perc görgetés a kikapcsolódás kedvéért (amikor tulajdonképpen inkább bekapcsolódsz), vagy valami aprósággal piszmogunk a lakásban, ami nem is annyira fontos, esetleg bekapcsoljuk a TV-t. A pici időket azonban használhatnánk jobban is:  tulajdonképp azzal töltöd az időt, amit csinálsz. És ez rajtad múlik, a te döntéseiden.

Még ha elfoglaltak vagyunk is, mindig van időnk a fontos dolgokra. És amikor arra koncentrálunk, ami számít, akkor olyan életet alakíthatunk ki, amilyet szeretnénk, annyi időben, amennyi a rendelkezésünkre áll.

Van rá “ELÉG IDŐ”” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szerintem a kisgyerekeseknel nem igy van. Mert azt kihagyja mindenki, hogy ki vigyszzon a gyerekre. Pl nekem fontos lenne a futas, uszas. A mozgas töltene fel…De nincs babysitterem mert sokba kerül. (Alberletben elünk.) Este, ha elalszanak, a Kicsi kb fel ora mulva felsir elöször. A Nagy kesöbb. Egy ejszaka alatt kb 5-6x kelek. Szoval 8 ora alvas??? Reggel mar eleve faradt vagyok. Mikor is fussak, usszak? Ejjel?
    Ez az “arra van idöd amire akarod” kb az iskolas koru gyermekekkel rendelkezö anyakra vonatkozik, vagy akinek van nagyija/babysittere. Vagy ha mar oviban vannak es munka utan, ha nem sajnalom öket 10 orat az oviban tölteni. Akkor meg a lelkiismeretfurdalas miatt “teszek az egeszre”. .amugy kivancsi lennek 2 kisgyerekes anyanal ez hogy müködik a gyakorlatban? Köszönöm a valaszokat!

    Kedvelik 1 személy

    1. Igen, aláírom, hogy kicsi gyerekkel ez nem működik. Amíg éjszaka kel, addig kb. mission impossible, pont úgy, ahogy leírtad. 4,5 év nemalvással a hátam mögött pontosan tudom miről beszélsz. Ám például a blogolásra én mindig fordítottam időt, mert számomra fontos volt: úgy alakítottam, hogy a délutáni alvásidőben már ne maradjon házimunka, így ekkor nyertem 2 órát. Este szintén lefektettem őket mindig időben, így itt is lett 2 órám. Napi 4 óra sok mindenre elég, még akkor is, ha ebbe tornát, házasságápolást és olvasást is belevettem. Amire nem találtam igazi megoldást, az a házon kívüli tevékenységek megvalósítása (nagyi, szitter szintén nem volt). Az én megoldásom az volt, hogy az igényeimet változtattam meg: arra gondoltam, hogy amíg ilyen kicsik, beérem az itthoni időtöltéssel (illetve a közös programokkal), és amikor nagyobbak lesznek majd csak akkor megyek külön programokra. Ma már jól alszanak, így akár már a reggeli órákban is (hiszen előttük kelek) sok mindenre van időm, többek közt, hogy tavasztól eljárjak majd futni 🙂
      Sok erőt és kitartást kívánok az éjszakázós korszakhoz. Ha szeretnél beszélgetni, szívesen folytatnám 🙂 Az anyutervez@gmai.com címen is rendelkezésre állok 🙂

      Kedvelés

  2. Szia!
    Tetszett a cikk, nagyrészt egyet értek, bár most én is a két kisgyerekes csoportba tartozom, akinek nehéz megoldani, hogy arra legyen ideje, amire akarja. Nekem kb 20 perc egy nap, amikor azt csinálhatom, amit akarok, mert ennyit alszanak egy időben a gyerekek nappal, ha szerencsém van.
    Viszont én tudom, hogy miért piszmogom el, ha mégis van egy kis időm és nem fontos dolgokra szánom: mert nem tudom mennyi időm van! Bármikor kelhet a gyerek és mennem kell, ezért nem merek elkezdeni tornázni, lehet hogy 10 perc múlva hagyhatom abba. Amik a hobbijaim, vagy a szamámhoz kapcsolódó dolgok és fontosak számomra, azokra minimum 1 óra hossza kellene, hogy el tudjak mélyedni és ki tudjon kapcsolni. Néha van 1 órám de csak utólag jövök rá, hogy volt, és elment az az egy óra apróbb házimunkákkal, blogok olvasásával…. na erre mi a megoldás?
    Próbáltam már úgy, hogy 10 percekre felbontani a dolokat, de azért pl tornázni szeretnék 1 órát, azt nem tudom felbontani….
    Szóval maradt az, amit te is írtál, hogy az igények megváltoztatása átmenetileg…. de ettől meg olyan türelmetlen vagyok sokszor…..
    Nehéz ez 🙂

    Kedvelik 1 személy

    1. Egyrészt úgy gondolom, hogy a kisgyermekes korszak egyfajta elengedésről szól, másrészt meg kiváló lehetőséget kínál, hogy megtaláljuk ezen az új terepen is a megoldásokat. Első körben egy időnapló is segítséget nyújthat, hogy átlásd hogy is telik a napod, lesz egy objektív rálátásod a dolgaidra. Én nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, sokat jelent ez nekem és hogy ha szeretnéd folytatni a beszélgetést, email-ezhetünk is 🙂 Az anyutervez@gmai.com címen tudunk levelezni, ha szeretnéd 🙂 Addig is csodás napot kívánok!

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s