Interjú az Eszti-téka bloggerével

mother-429158_1920.jpgAz Eszti-téka közel áll a szívemhez, hiszen a blog hasonló szemléletben íródik, mint az Anyu tervez. Dobóné Somogyi Eszter kisgyermek mellől blogol, miközben igyekszik rendet tartani az életében kívül-belül. Számára is fontos, hogy anyaként ne veszítse el nőiességét, házasságából ne kopjon ki a szerelem. Hozzám hasonlóan ő is lelkészfeleség, így cikkei türközik a keresztény értékrendet is.

Még csak nemrég indítottad Eszti-téka nevű blogod, máris hatalmas olvasottságra tettél szert. Mi a sikered titka?

Az indulás dátuma nem volt véletlen. Kisfiam első születésnapjára volt időzítve, január 9-re. A háttérmunkák természetesen már korábban elkezdődtek. Valamikor december közepén kezdtem el tervezni, szervezni, és felépíteni a koncepcióját a blognak. Gyűjtöttem már az ötleteket, voltak vázlatok, gondolatok, hogy mit is szeretnék közvetíteni az emberek felé. Sajnos semmilyen titkot nem tudok elárulni. Van egy remek férjem, aki biztat, és támogat. Ha ő nem noszogatott volna, hogy írjak, mert van hozzá tehetségem, talán sosem állok neki ilyen intenzitással az írásnak. Volt már egy korábbi blogom, abban csak néha írtam, amikor jött valami ihlet. Talán heti egyszer sikerült leírni pár gondolatot. A kettő között talán az a különbség, hogy amíg az előzőt leginkább saját magamnak írtam, a mostani teljesen más koncepció alapján született meg. Jelenleg nem magam miatt írok első sorban, hanem mások miatt. Ezt pedig valószínűleg, az olvasók is érzik, hogy amit olvasnak, az nekik, hozzájuk szól. Legalábbis ennek tudom be az olvasottsági mutatóimat.

Több nagyobb internetes portálon is megjelenned cikkeid. Mit gondolsz, mit keresnek (és találnak meg) nálad ezek az oldalak?

Valószínű, valami hasonlót, mint az olvasók. De néha én magam is meglepődök, amikor egy-egy olvasóm rám ír, hogy láttam-e már, hogy kint van a bejegyzésem az egyik hírportálon. Az érdekes az, hogy van olyan cikkem, amiről azt gondolom, ez biztos kikerül, mert annyira jó, és mégsem. Van, amit meg csak úgy megírok, mert jött egy gondolat, és pár óra múlva 1000 fölött van az olvasottsága, mert az adott hírportál kiemelte! Ezt még nem sikerült megfejtenem, hogy mi alapján választanak a cikkek közül!

Gratulálok a sikeredhez! Nagyon ritka, hogy ilyen rövid időn belül ilyen ismertségre és nagy látogatottságra tegyen szert egy blog. De látni is, hogy sok munka van mögötte. Milyen gyakran jelenik meg bejegyzés a blogodon?

Az első hónapban szinte minden nap írtam. Annyi gondolat járt a fejemben, sok cikk elő is volt készítve, így volt mihez nyúlni. Még mindig vannak vázlataim, azokat majd meglátom, hogy valaha felhasználom-e, mert idő közben kiformálódott bennem a blog küldetése, amibe azok már nem biztos, hogy beleférnek. Most már csak heti kettőt-hármat posztolok. Arra hamar rájöttem, hogy töltelék bejegyzéseket nem éri meg írni. Az első pár hétben született egy-két ilyen írás. De ezt az olvasók is érezték. Látszott, hogy arra nem kíváncsiak. Így már tényleg csak akkor írok, amikor annak üzenete is van. Csak azért, hogy legyen minden nap egy bejegyzés, azért nem érdemes. Inkább legyen kevesebb, de minőségi, minthogy a silány töltelék tartalmak között elvesszenek az értékeket közvetítők.

Ebben is teljesen egyetértek. De kisgyermek mellett mikor van időd az írásra?

A gyakorlati rész akkor történik, amikor a baba alszik. Vagy a délutáni alvás ideje alatt, vagy este, amikor elaludt. De már főzés közben is képes vagyok gondolatban összerakni egy cikket, és akkor egész nap bennem van a feszültség, hogy hadd írjam már le! De a kisfiam mellett, aki 1 éves, erre esély sincs! Többször előfordul, hogy napközben jön egy jó gondolat, vagy csak egy témaötlet. Olyankor azt mindig feljegyzem egy jegyzettömbbe, hogy amire eljutok az írásig, ne felejtsem el, miről is akartam írni.

Úgy látom, hasonló módon alkotunk. Egy-egy cikk megírása mennyi időt vesz igénybe?

Ez nagyon változó. Mivel sokat gondolkodom napközben, így ha valami teljesen összeáll a fejemben, akkor az fél óra, amíg begépelem, és kész. De van, amelyik fölött két órát is ülök, amire sikerül úgy leírni, megfogalmazni, ahogy szeretném. Nagyon kritikus vagyok, így ritka, amikor elsőre tetszik az, amit leírtam. De így kapok egy piszkozatot. Abban megvannak a fő irányvonalak, és már csak meg kell fogalmazni, hogy azt olvasni is jó legyen. Na, ezen aztán el tudok bíbelődni, és képes vagyok egy mondatot többször is átfogalmazni. Majd, ha késznek ítélem, elolvastatom a férjemmel. Ő a lektorom, az elő olvasóm, és az ő véleménye sokat számít! Lektorálás után még egy gyors javítás, és jöhet a megosztás.

És ha már időbeosztás. Nálad milyen rendszer vált be? Van például Filofax-od?

Filofaxom még nincs, de nagyon vágyom egyre. Az időbeosztásunkról írtam is egy cikket, (amiből végül egy cikksorozat lett) hogy nem csak a babáknak, hanem az anyukáiknak is szüksége van napirendre. És amióta felállítottam a napirendemet, amit a kisfiaméhoz igazítottam, azóta nem csúsznak szét a napjaim, nem maradnak el fontos ügyintézések. És az állandó feszültségérzés, ami abból fakadt, hogy semmire nincsen időm, teljesen megszűnt! Erről ITT olvashattok bővebben.

Mi a blogod legfőbb célkitűzése? Miért indítottad el, mit szeretnél vele elérni?

Valahol nyilván önkifejezés a blog írás. Mivel a kisfiam miatt eléggé bezárva érzem magam, ezt az utat találtam meg a külvilág felé. Valamint úgy érzem, hogy a fizikai fáradság mellett az agyam nincs eléggé leterhelve, így mindenképpen el akartam kezdeni foglalkozni valamivel. Elég sok rossz példát láttam már arra, hogy anyukák teljesen befordulnak, beszűkül a gondolkodásuk az alatt a két-három év alatt, amíg otthon vannak a babával. Tehát valahol prevenciós célzata is volt önmagamra nézve az írásnak, és a fiamnak sem mindegy, hogy egy szellemileg friss, vagy zombi üzemmódban működő anyukája van.

Jelenleg 3 fő pillérre, témára építem a blogomat:

Az első, az anyaság mindennapjai. Mit is jelent anyává válni? Hiszen ez valahol átformálja a lényedet is. Egyszerűen megváltozol. Más lesz az életed prioritása, más kerül a gondolataid középpontjába, és ez bizony nem mindig egyszerű! Hiába halljuk még a gyerek születése előtt a jó tanácsokat, nem tudunk velük mit kezdeni. Aztán amikor megszületik az első gyermekünk, és anyák leszünk, akkor szembesülünk nagyon sok mindennel. Ezekre pedig nem lehet előre felkészülni! Ebben a csodálatos belső utazásban szeretném támogatni a kezdő anyukákat, hogy nincsenek egyedül, mások is vannak hasonló cipőben. Ebből a témakörből ez a kedvenc cikkem: Anya lettem, de nő maradtam

A második pillér az ételallergia és táplálék intolerancia témaköre lett. Mivel Noel is érintett, így igyekszem megosztani a saját utunkat, ezzel is segítve azokat, akik ezután lesznek kénytelenek elindulni ezen az egyáltalán nem egyszerű, rögös úton. ITT olvashattok a küzdelmeinkről.

A harmadik pillér pedig az értékek közvetítéséről szól. Olyan anyukon keresztül, akiket meghívok a „Tékába”, akiktől tanulhatunk, akiknek a történetéből én is, és mások is tanulhatnak, és erőt meríthetnek. Így készült interjú Évával is, az Anyu tervez írójával:

Jövő évtől tervben van egy 365 napos mentes recept sorozat, ami majd a facebook oldalamon lesz elérhető, ehhez már gyűjtöm a saját recepteket. Ebből néhány már fel is került a blogba.

Mire számítasz a jövőben a bloggal kapcsolatban? Mi a legnagyobb vágyad?

Nyilván, hogy olvassanak! De azért ennél is többet szeretnék. Adni szeretnék másoknak! Hasznos, használható tartalmat szeretnék írni, ami tényleg nem öncélú önkifejezés, hanem amiből mások is tanulhatnak. Jó látni, amikor megosztják anyukák egymással az írásaimat, és felhívják a barátnőjük figyelmét: Ezt olvasd el, ez nekünk szól! Például EZ az írás is nagyon magas megosztási arányt ért el anyukák között:

Olyankor mosolyog a szívem is, mert volt értelme leírni a gondolataimat. A belső küzdelmeimet. Nyilván mivel szociális munkás a végzettségem, és több mint 10 év segítői lét van a hátam mögött, ez a mentalitás a személyiségem részévé is vált. És ha embereket el tudok érni, bátorítani tudok, segíteni, vagy csak egy olyan gondolatot olvas nálam, ami közelebb viszi a saját problémája megoldásához, akkor már érdemes volt elkezdeni, és folytatni a blog írást.

A legnagyobb vágyam pedig egy saját könyv megírása. De egyelőre a blog írásig jutottam. De hiszem, hogy az álmainkat azért kapjuk, hogy megvalósítsuk őket!

Köszönöm szépen a válaszokat!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s