Manapság gyakran biztatják azzal az édesanyákat, hogy foglalkozzanak nyugodtan a gyermekkel, és ennek fejében elhanyagolhatják az otthonukat. Mintha a kettő kizárná egymást. Persze jóindulatból kapjuk ezeket a tanácsokat, és valahol tudjuk, érezzük, hogy leginkább az áll ezek mögött, hogy a nagycsaládok felbomlásával magukra maradt anyukák válláról levegyék a terhet és fizikai segítség helyett a nézőponton csavarjanak egyet. Mit is mondhatnék: Működik is meg nem is.

Minden édesanya és gyermek más, valamint az élethelyzetek is különbözőek nem beszélve a preferenciákról. Ami nálad kupi, az nálam már rend és fordítva. Léteznek extra hasfájós babák, egyedülálló szülők, vagy több kisgyermeket nevelők. De vannak nyugis babák, energikus anyukák, támogató háttérrel rendelkezők. Nem elvárás mindenkinek egyformán „teljesítenie” gyermek mellett (is) az otthonteremtésben, háztartásvezetésben. DE!

Azt nem hiszem el, hogy a háztartásvezetés és a gyermekkel való foglalkozás egymást kizáró dolgok lennének.

Nem hiszem el, amikor valaki azt állítja, hogy azért nem lehet egyáltalán az otthoni dolgokkal haladni, mert gyerkőc van. Nem hiszem el, ha valakinél viszonylagos rend és tisztaság van, azt csakis a gyermek rovására tudta elérni. Ennek a kettőnek ugyanis nem kell kizárnia egymást!

Természetesen nem arra gondolok, hogy két hetes újszülött mellett egyedül kellene nagytakarítást végrehajtani. De az első néhány hét, 1-2 hónap után szép lassan, fokozatosan meg lehet találni a házimunka felé vezető utat. Én kiakadok azon, ha valaki azt javasolja nekem, hogy ne csináljak egy adott feladatot épp, mert „úgyis megvár”. Mert pont ez az, amiért csinálom: rám vár, és ha én nem végzem el, akkor maximum ott marad, hogy nyomasszon és még nehezebb legyen később ellátni (gondolj csak a tejbegríz főzése utáni lábasra… azonnal kimosod, vagy csak másnap?!) Ugyanakkor megértem, hogy nem lehet fontosabb a mosatlan egy éhes-szomjas kisbabánál, de ezek különleges esetek, és nem gondolom, hogy a halogatást kellene a hozzáállásunk fókuszába helyezni.

Sok házimunkát el lehet látni gyermek mellett, amely nem csak azért jó, mert két legyet ütünk egy csapásra: a feladat is kész és a gyermekkel is együtt töltöttük az időt. Hanem azért is, mert a gyerkőc is ebbe nő bele, látja mi a dolgok rendje: az ételt el kell készíteni, nem magától terem az asztalon. A rend és tisztaság nem egyértelmű, mert tenni kell érte. A ruhát bepiszkíthatjuk ugyan az udvaron, de aztán mosógépbe kerül, kiterítjük, majd összeszedjük azt. Ezekkel a dolgokkal is neveljük a gyermekünket.

Másrészt egy tiszta, rendezett, egyszerűsített környezetben jobban érzik magukat a gyermekek: rengeteg felesleges stressztől óvjuk meg őket. Sokkal inkább átlátják az őket körülvevő környezetüket és a benne rejlő lehetőségeiket. Ők maguk is igényesek lesznek környezetük iránt, hiszen azt tapasztalják, hogy az a kényelmes és kellemes számukra, hogy rendezettség veszi körül őket.

A házimunkával, otthonteremtési törekvéseinkkel így azt gondolom, hogy nem a gyermekünkkel töltött idő ellenségei leszünk, hanem pont értük cselekszünk. Egyrészt ellátjuk a szükségleteiket (hiszen főzés nélkül nem lesz meleg étel, mosás nélkül tiszta ruha stb), másrészt példát mutatunk és neveljük őket azzal, hogy látnak minket feladataink végzése közben. A rendezett környezetben pedig ők maguk is még inkább kibontakozhatnak, önálló játékot, kreatív ötletek megvalósítását kezdeményezhetik, miközben biztonságos, kiszámítható közegben élhetnek.

Az otthonteremtés így még fontosabbá vált számomra. Nem vagyok egy nagy lakberendező, de megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a gyermekek és az egész családom a lehető legkényelmesebben érezze magát itthon. A házunk egy valódi otthon lehessen, ahová visszavonulhat az ember, biztonságban, melegséggel és szeretettel körülvéve érezheti magát.

A rend és a tisztaság Értük, a gyerekekért van. Nem ellenségei, hanem barátai egymásnak.

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon és Instagramon is!