Már nemcsak a cél érdekel, hanem az oda vezető utat is élvezem.

Célorientált, tudatos emberként hajlamos vagyok csak előrefelé nézni, és csak a célra koncentrálni. Nincs ez másként a várandósságom kapcsán sem. Sokáig az lebegett a szemem előtt, hogy a kiírt dátumig, augusztus 20-ig minden rendben legyen, szépen átköltözzünk, elrendeződjünk, minden előkészüljön a babának, és végre itt legyen velünk. Ahogy mocorgott a hasamban arra gondoltam és mondtam is neki, hogy hamarosan találkozunk, a karjaimba foghatom, és milyen jó lesz megismerni majd egymást.

Így teltek a napok és a hetek, miközben elfeledkeztem megélni a pillanatot. A célra koncentráltam az utazás helyett. Nagyon boldog vagyok, hogy erre még időben döbbentem rá, ugyanis az utóbbi napok már meghitt várakozásban telnek. Minden napok kiélvezek, és hálát adok Istennek, hogy formálja bennem ezt a kis életet. Már nem vágom a centit, hanem élvezem ezt az időszakot.

Nem mondom, hogy mindig könnyű, mert a várandósság bizony nemcsak rózsaszín köd. Akad nehézség is szép számmal, de most, hogy elkezdtem élvezni ezt az utazást, már könnyebben viselem ezeket is. Elengedtem az elvárásokat önmagam felé. Már nem stresszelek azon, hogy mi az, amit meg „kell” csinálom, el kell bírnom a mindennapok folyamán. Nem tartom már cikinek, hogy rendeljük a kaját, és hogy adott esetben a férjem takarít, mert képtelen vagyok hasi összehúzódás nélkül kifacsarni a felmosót vagy benyúlni a zuhanytálcához. Nem érzem magam rossz anyának, mert nem tudok elmenni sétálni, játszóterezni a kislányommal, és csak az udvaron élvezzük a csodálatos napsütést. Többet nézünk mesét, és gyakrabban rajzolgatunk labdázás helyett. Cserébe lesz egy hozzá korban közel álló tesója, akivel egész életükben ott lesznek egymásnak. Ez a legtöbb, amit most adhatok neki.

Élvezem az utat, a várandósságot, a pocakomat.

Élvezem, ahogy nagyokat rúg a kisfiam, és bár felszisszenek olykor, és csodálkozva figyelem, ahogyan a hasam alakja teljes mértékben megváltozik, örülök, hogy itt van bennem, mindig együtt vagyunk ilyen szoros kapcsolatban. Élvezem, hogy lepihenhetek, amikor szeretnék, de szabad vagyok rá, hogy sétáljak, ha az esne jól. Nem kell bűntudatot éreznem, mert nem szupernőként végzem a hétköznapokat, és sokszor szívem minden vágya, hogy csak bent legyek és ne csináljak semmit.

Most már élvezem a várandósságom, és örülök, hogy ennek a csodának a részese lehetek!

A Kismama napló sorozat korábbi részeit itt találod:

• Kismama napló: Alapelveim a második várandósságom alatt
• Kismama napló: Egy testben két lélek
• Kismama napló: A ruhatár
• Kismama napló: Szeresd magad
• Segítség, várandósan költözöm! 1. rész
• Segítség, várandósan költözöm! 2. rész
• Kismama napló: Terhességi súlygyarapodás
• Kismamaként is csinosan
• Kismama napló: Kórházi csomag kismamáknak

Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!