Gyermekem születésének délutánján épp azt próbáltam megfogalmazni, milyen érzések kavarognak bennem az utolsó időszakban. Akkor még nem tudhattam, hogy már csak óráim vannak hátra egy testben a kisfiammal…

Augusztus 10-én ezek a gondolatok jártak a fejemben:

„Közel az idő, bennem pedig annyi érzés kavarog, hogy képtelen vagyok kibogozni őket. Hamarosan 39 hetes kismama leszek, és gyakorlatilag már bármikor érkezhet a baba.

Nagyon várom őt, és szeretném már kezemben tartani. Jó lenne, ha akár már most elkezdődnének a méhösszehúzódások, amelyek a szülésig vezetnek. Ugyanakkor szeretném, ha minden szépen a megfelelő időben történne, tehát nem akarom siettetni. Egyszerre várom türelmetlenül és egyszerre kapaszkodom még ebbe a korszakba, amíg kismama vagyok és egyetlen gyermekemre tudok figyelni. És bár szeretnénk még gyermekeket, az Úr áldását, de ez nemcsak emberen múlik, az Ő akaratán is, így nem tudhatom biztosra, hogy vajon nem ezek az utolsó kismama napjaim életemben.

Kapaszkodom ebbe az időszakba, minél inkább szeretném kiélvezni, miközben jó lenne hasznosan is tölteni, hiszen ki tudja, mire jut majd időm két gyermek mellett. De mégsem tudom, mivel teljenek napjaim: inkább pihennék, miközben aktivizálnám is magam, és Lénára is sokat szeretnék figyelni, mielőtt még meg kellene osztani az időmet és a figyelmemet. Nem tudom, hogy azzal teszek jót, ha sokat mozgok vagy inkább pihenve készüljek fel a szülésre.

A sok könyvet is sutba dobtam már a szülésről, csecsemőgondozásról, lelki felkészülésről. A többi hasznos könyvet is meguntam, amelyek a jó pénzbeosztásról vagy épp a főzésről szóltak. Nem tudom kapcsoljak-e ki, vagy inkább legyek folyton lelkileg is bekapcsolva? Élvezzem ki ezt a nagy pocakos időszakot, vagy várjam már a végét?

Olykor fájdogál már a hasam, és már pihenni sem tudok tőle. Máskor meg pörögnék, amikor pont 40 fok van odakint.

Közel az idő és nem véletlen, hogy az áldott állapot utolsó hónapját hívják a legnehezebbnek. Fizikailag sem egyszerű egy nagyjából teljes méretű kisbabát hordozni a pocakban, de lelkileg sem könnyű ez a se kint se bent állapot. Csak a türelem segíthet, miközben az ember bármikor készen áll arra, hogy elinduljon a picúr világrajövetele.”

És végül este, elfolyt a magzatvíz, és augusztus 11-én 7:54 perckor világra jött kisfiam, Pál Júda Benjámin. Szüléstörténet hamarosan!

A kismama napló korábbi részeit itt találod:

• Kismama napló: Alapelveim a második várandósságom alatt
• Kismama napló: Egy testben két lélek
• Kismama napló: A ruhatár
• Kismama napló: Szeresd magad
• Segítség, várandósan költözöm! 1. rész
• Segítség, várandósan költözöm! 2. rész
• Kismama napló: Terhességi súlygyarapodás
• Kismamaként is csinosan
• Kismama napló: Kórházi csomag kismamáknak
• Már nem csak a cél érdekel
• Kismama napló: Felkészülés a kórházi napokra

• Kismama napló: Apa szerepe a várandósság alatt

  ---

   

  Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

  Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

  Keresd a blogot a Facebookon is!