Végignézve az előttem álló időszakon, rengeteg örömet, áldást, ugyanakkor sok nehézséget és kihívást látok magam előtt. Ahhoz, hogy a várandósságom ideje valóban a boldog babavárásról szóljon, át kell gondolnom néhány dolgot a saját hozzáállásom kapcsán.

Ezeket a gondolatokat még akkor képernyőre vetettem, amikor megtudtam, hogy kisbabát várok.

Elfogadás

Meg fogok változni: testileg-lelkileg egyaránt. Ez nemcsak szimpla hízás, egy kisgyermek fog a testemben növekedni, és ez súlygyarapodással jár majd, nemcsak a pocakomnál. Kipárnázott leszek majd, de ez így van rendjén. Hangulatingadozásokra is számítani kell: az első terhességem vége felé már szinte alig ismertem magam sajnos. Meg kell tanulnom ezeket az ingadozásokat jól kezelni.

Lelassulás

Talán jól is jön a sok pörgés utána egy kis lassúság: nemcsak nem fogok úgy bírni, de nem is szabad. Figyelnem kell a testem jelzéseire. Azt hiszem, ez nekem nagyon nehéz lesz (ui. és tényleg!)

Hallgatni fogok az anyai ösztöneimre

Ha úgy érzem van elég erőm, hogy megtegyek bizonyos dolgokat, akkor megteszem, ha pedig be vagyok táblázva feladatokkal, de ha érzem, hogy elfáradtam, akkor lepihenek. Még ha a mosatlan önálló életre kel is már.

Nem kell kettő helyett enni

A kismamákat előszeretettel “etetik”, ám ebben is a saját testem jelzéseire fogok figyelni: annyit eszek amennyit jól esik, és nem tömöm magam degeszre, csak mert babát várok. Az első terhességem alatt szép kis súlyt felszedtem, amely nem esztétikai problémát jelentett számomra, de a közérzetemet jelentősen rontotta. Alig bírtam már mozogni, teljesen puding voltam már huszonpárhetesen.

Rendszeresen tornázok

Na persze nem versenysportolni, de hallgatva itt is a testem jelzéseire, annyit csinálni amennyi kellemes és jól esik. Tudom, hogy mennyire feltölt a mozgás és a picúrnak is kedvezek vele.

A terhesség nem betegség, hanem állapot

Ennek ellenére Lénával sokszor úgy éreztem, hogy annyit vagyok orvosnál, mint egy beteg. Ezúttal próbálom lazábban venni ezeket a vizsgálatokat, és nem azon mérgelődni, hogy állandóan feltartanak a várakozással. Arra koncentrálok, hogy ez a kisbabám egészségét szolgálja. Önmagamra sem tekintek betegként, nem fogom “sajnálni” magam, mert kevesebbet bírok. Ez most természetes.

Mással is foglalkozom

Persze első gyermekkel az ember még rengeteget olvas a terhességről, szülésről, szoptatásról, állandóan erről beszél és hajlamos elfeledkezni arról, hogy más dolgok is vannak a világon. Második várandósság alatt már ott a nagytesó, de rajta kívül nem szeretnék elhanyagolni más dolgokat sem. Szeretnék sokat gondolni a kisbabámra és beszélni hozzá, de nem szeretném, ha 9 hónapon keresztül más gondolatom sem lenne ezen kívül. Így hátha gyorsabban elrepül a várakozás ideje.

Nemcsak a szülésig látok

Szeretném átgondolni és férjemmel megbeszélni, hogy hogyan szeretnénk nevelni majd a kicsit, hol fog aludni, hogyan fogjuk összeegyeztetni a napirendjét Lénával.

Tudatosan vásárolok

Már könnyű dolgom van, hiszen tudom, mire van szüksége egy kisbabának, ráadásul nagyon sok felszerelés rendelkezésünkre áll már.

Nem öltözök sátornak

Első terhességem alatt előnyben részesítettem az óriási, lógós rucikat, amelyek nem adták ki a pocim formáját, sokkal inkább eltakarták azt. Már ezt nem így fogom csinálni. Kényelmes, pamut, de sztreccses darabokat szeretném előnyben részesíteni, ameddig valóban jól érzem magam bennük.

Tudomásul veszem, hogy segítségre lesz szükségem

Már a 30. hét tájékán (vagy akár még hamarabb?!) eljöhet az a pont, amikor már nem tudom segítség nélkül ellátni a háztartást és a gyermeket is. A szülés utáni első hat hét pedig szintén kritikus lesz ilyen szempontból. A beismerésen túl szeretnék előre gondoskodni a segítségkérésről.

Összességében pedig nem akarok aggódni, hanem inkább élvezni ezt az időszakot.

A hányinger, lassúság, vizsgálatok, nehézségek, jövő miatti félelmek helyett inkább hálát adni Istennek, hogy átélhetem ismét ezt a csodát!

---

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!