Túl rövid az élet ahhoz, hogy…

sun-1758348_1920.jpgAz életünkbe nem fér bele minden 100%-osan. Valami biztosan sérül, ha túl sok dolgot tartunk nagyon fontosnak. De honnan tudjuk megállapítani, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket hanyagolhatunk azért, hogy másokat előtérbe helyezzünk?

A tevékeny emberek gyakran esek abba a hibába, hogy túl sok dolgot tartanak fontosnak az életükben, ami könnyen kiégéshez vezethet. Ám honnan tudjuk, hogy helyesek-e a preferenciáink? Onnan, hogy igazából nem létezik olyan, hogy egy preferenciarendszer jó vagy rossz. Mindnyájan egyedi személyiségek vagyunk, a saját preferenciarendszerünk, vagyis hogy milyen sorrendben tartjuk értékesnek a dolgainkat, ugyanolyan jó, mint a szomszédé vagy a munkatársadé. Csak egyszerűen más. És mivel mi rendelkezünk egy sajáttal, a másokét könnyebben tekintjük „rosszabbnak”, hiszen a saját szemszögünkből nézzük azt.

Úgyhogy nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz a fontossági sorrendünk, hanem az, hogy tisztában vagyunk-e annak tartalmával és aszerint rendezzük-e be életünket. Kellemetlen diszharmóniát tud ugyanis okozni, ha a tudat alatt fontosabbnak ítélt dolgok háttérbe szorulnak csak azért, mert nem gondoltuk át saját értékrendszerünket, vagy mert „más is így csinálja”.

A preferenciáink tudatos feltérképezésben sokat segíthet, ha a lehető legtöbb témát tekintve megpróbáljuk befejezni az alábbi mondatot:

Túl rövid az élet ahhoz, hogy…

Íme néhány példa: számomra túl rövid az élet ahhoz, hogy káoszban éljem. Más erre talán azt mondaná: túl rövid az élet ahhoz, hogy több időt töltsek rendrakással. (De azért hadd tegyem hozzá, hogy egy rendezett, kilomtalanított lakásban a kereséssel- nemtalálással töltött idő szinte nullára csökken, ahonnan már csak nézőpont kérdése, melyik opciót válasszuk…) Van, akinek túl rövid az élet ahhoz, hogy főzzön, másnak meg túl rövid ahhoz, hogy gyors kajákkal esetleg ártson az egészségének, vagy hogy drága ételrendelések miatt mondjon le mondjuk a szórakozásra fordítható összegről. Van, akinek túl rövid az élet, hogy megházasodva lekösse magát, másnak meg ahhoz rövid hogy virágról virágra szállva végül ne tudjon megállapodni. Valaki fontosnak tartja, hogy megélje az élményt bárhol is jár, de más számára meg az az értékes, ha kiváló képeket készít róla, hogy megoszthassa azt másokkal.

Egyik fontossági sorrend sem rosszabb, mint a másik, nem ítélhetjük el a másik embert a sajátja miatt. Hiszen az ő szempontjából az a racionális. Amit viszont tehetünk, sőt a saját érdekünkben meg kell tennünk, az az, hogy átgondoljuk a saját prioritásainkat. Így amikor ránézünk a szennyeshalomra, bátran mondhatjuk: most a kislányommal játszom előbb, a mosás ráér. Vagy amikor rendet rakunk, mondhatjuk, hogy „gyere kislányom, rakjunk együtt rendet, hogy valami mást tudjunk játszani”. Megnézünk egy filmet, vagy örülünk, hogy végre alhatunk, esetleg édes kettesben lehetünk a párunkkal. Ezek mind rajtunk múlnak, egyik megoldás sem rosszabb a másiknál.

A lényeg, úgy vélem az, hogy tisztában legyünk a prioritásainkkal, és akkor se érezzünk bűntudatot, ha másképp csináljuk, mint mások.


Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s