Bevallom, a kórház az én szememben mindig valamilyen szükséges (vagy sokszor épp fölösleges) rosszat jelentett. Holott a kórház értünk van: mind a szülés mind más esetek kapcsán. A kórháztól való félelmünkkel érdemes tehát mihamarabb megbirkóznunk: a szülés kapcsán (Magyarországon nagy valószínűséggel) nem tudjuk elkerülni. Ennek megfelelően én is átgondoltam mire lehet számítani a szülés után kórházi bent tartózkodás ideje alatt.

Először is azzal kezdeném, hogy egyáltalán nem biztos, hogy csak a szülés után várnak tárt karokkal a kórházban. Előfordulhat, hogy valamilyen terhességi komplikáció megelőzése vagy kordában tartása miatt már pocakosan be kell feküdni a kórházba. Ez elég rosszul hangzik, de a baba és az anya érdekét szolgálja. Talán nem lelkesítene különösebben, ha sor kerülne ezekre az extra napokra, de hálás is lehetsz, hogy ezáltal valamilyen komolyabb problémát sikerül megelőzni vagy kiküszöbölni. Most a legfontosabb az egészség, és nem a kényelmetlenség.

Ha a kiírt időpontig nem szülsz meg, szintén befektethetnek. Nem minden kórházban ez a gyakorlat, de a szigorúbb ellenőrzés miatt rendelkezhet így az orvosod. Mivel így napi többször is megfigyelhetik a babát, bármikor be tudnak avatkozni, ha szükség van rá. Persze érthető, hogy nem szívesen fekszik be az ember a kórházba csupán egy dátum miatt: előfordulhat ugyanis, hogy csak számolási tévedésről van szó, mert nem pont a ciklus középidejében fogant a baba esetleg nem pontosan lehet tudni mikor volt az utolsó menstruáció.

A szülés utáni napokat viszont biztosan a kórházban fogjuk tölteni. Ennek időtartama változó: időre született babák esetén 3-6 nap, míg a koraszülötteket tovább is bent tarthatják. Ahol én fogok szülni, már előre tudom, hogy 4 nap a minimum bent töltendő idő, míg ha bármilyen nehézség adódik a babával (pl. besárgul), vagy velem, akkor további napokra is számíthatok. Már a kórházi csomag összeállításánál is ezt az időintervallumot vettem figyelembe.

Ahhoz, hogy minél gördülékenyebben essünk túl a kórházi napok megpróbáltatásain, érdemes a legtöbb eshetőségre felkészülni testileg-lelkileg egyaránt. Én például csomagoltam egy kis élelmiszert, innivalót a bőröndömbe, ha lemaradnék az első ott tölthető étkezésemről, illetve ha nem lenne férjemnek ideje behozni ételt a szülés utáni órákban.

Gondolni kell az itthon maradókra: ha van nagyobb testvér, meg kell előre beszélni, hogy ki fog vigyázni rá a kórházi távollét alatt, illetve fel kell készíteni a felvigyázókat minden lehetséges esetre. Én már elmagyaráztam az édesapjának, hogy milyen alkalomra milyen ruhát adjon Lénára, és hogy hol találja azokat. Az étkezéssel és a különleges esetekkel kapcsolatos dolgokat is átbeszéltük. Még le fogom írni a napirendjét illetve a szabályainkat és kiragasztom azt, hogy ha mások vigyáznak rá, akkor is egyértelmű legyen, hogy mi a szokás nálunk. Persze, nem azt mondom, hogy nem fér bele pár nap káosz, csak tudom, hogy meg tudja zavarni az alvását, étkezését, ha nem a szokott módon történnek a dolgok.

A nagyobb tesó lelkére is gondolni kell: Én például még nem voltam ennyi időt távol Lénától, sőt altatni is én szoktam. Nagyon anyás kislány, de hogy áthidaljuk azt a néhány napot, amíg nélkülöznie kell, az ECLECTICK jóvoltából kapott egy KID FACE babát, amelyen az én arcképem szerepel. Úgyhogy Lénának lett egy saját anya-babája. Nagyon tetszik neki, remélem a kórházi napok alatt is kárpótol majd engem valamelyest.

Ezen kívül érdemes lehet feltankolni minden szükségesből: pl. pelenka, popsitörlő a nagyobb gyermeknek is, bébiétel, ha még olyan kicsi, tisztálkodó eszközök, tartós élelmiszerek. Sok helyen ajánlják, hogy főzzünk előre fagyasztóba, de ha nem vagy gyakorlott ebben, akkor ne most túráztasd magad. Inkább keress egy jó kifőzdét a közelben, ami átsegíthet az első napok nehézségein. Nekem sikerült olyan megoldást találnom, amivel a kislányom is elégedett.

Amit pedig a legfontosabbnak tartok: ne aggódj! Nem mintha én halálos nyugalommal állnék a kórházi napok kényelmetlenségei elé, sőt, meggyőződésem, hogy itthon már könnyebb és kényelmesebb lesz minden. De rá kellett jönnöm, hogy fölöslegesen aggódom, vagy félek a kórháztól, hiszen ott (is) az én illetve a gyermeken javát szeretnék. Nem akarok többé félni ettől.

Te hogy élted meg a kórházi napokat? Mivel tudnánk biztatni egymást?

A Kismama napló sorozat korábbi részeit itt találod:

• Kismama napló: Alapelveim a második várandósságom alatt
• Kismama napló: Egy testben két lélek
• Kismama napló: A ruhatár
• Kismama napló: Szeresd magad
• Segítség, várandósan költözöm! 1. rész
• Segítség, várandósan költözöm! 2. rész
• Kismama napló: Terhességi súlygyarapodás
• Kismamaként is csinosan
• Kismama napló: Kórházi csomag kismamáknak
• Már nem csak a cél érdekel
  

  ---

  Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

  Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

  Keresd a blogot a Facebookon is!