A járvány megmutatta, milyen esendőek vagyunk, ha az élet irányításáról van szó. Ám arra is rávilágított, hogy mindig marad egy maréknyi dolog, ami akkor is a mi hatókörünkbe tartozik, ha a világ összeomlani készül. (Erről ITT írtam.) Gondoljunk a koncentrációs táborok túlélőkre, akiknek nem sok esélyük volt a körülményeiket irányítani a haláltáborokban, de arról még mindig döntést hozhattak, milyen hozzáállással lesznek és miket gondolnak (ahogy erről Viktor Frankl és Edith Eva Eger munkássága is tanúskodik). A folytatáshoz kattints a Bővebben linkre!

Anyaként hányszor ostoroztad magad amiatt, hogy nem voltál elég türelmes a gyerekeddel, a férjeddel, a szeretteiddel? Hányszor fogalmaztad meg magad számára, hogy „holnap türelmesebb leszek”? És hányszor voltál magaddal türelmes? Ja, hogy azt is kellene? Létezhet olyan, hogy magaddal szemben is türelmes vagy és a változásokat nem egyik napról a másikra akarod abszolválni? Hát… kéne, hogy legyen így is. Legalábbis ha nem akarod kapkodva végigrohanni az életed, örökké magad után loholva…

A nyomon követés, naplózás bármilyen téma kapcsán óriási segítségünkre lehet. Ha látjuk hány kalóriát viszünk be, mennyit edzünk, vagy épp mivel töltjük az időnket, objektívebb képet kaphatunk a téma kapcsán. Érdemes egy pillantást vetnünk a tevékenységeink, az időnk felhasználására: arra, hogy tulajdonképpen mivel mennek el a napjaink. Ez akkor is jó gyakorlat, ha gőzöd nincs, hová folyik el az időd, de akkor is, ha szeretnél tudatosabb lenni és javítani a hatékonyságodon. Én ez utóbbi ok miatt néztem rá ismét az időtöltésemre.