Az időrablók kisebb-nagyobb mértékben mindnyájunk életében jelen vannak. Időmorzsákat hullatunk el itt-ott, észrevétlenül olyan dolgokat teszünk, amelyek egyáltalán nem szolgálják céljainkat, érdekünket. De jó hír, hogy ezek felderítésével olyan tartalékokat találhatsz az időgazdálkodásodban, melyeket tudatosan használhatsz fel pihenésre, feltöltődésre, minőségi kapcsolatok ápolására. A lista nem teljes, de ha magadra ismersz valamelyik kapcsán, máris tudsz egy területet, amellyel érdemes foglalkoznod.
Elhiheted, hogy az Anyu tervez blog nem az én alapjáratú tervező-rendező-rendszerező létemből fakadóan indult. Egyszerűen csak azt láttam, hogy a kisgyerekes káosz felszámolása és egy jól működő családi élet formálása úgy jöhet létre, ha bizonyos dolgokban határokat szabunk, és egyértelmű családi szabályokat hozunk, közös normákat határozunk meg. A mi családunk pedig most érkezik lassan ahhoz a szakaszhoz (ovis gyerkőcök mellett), ahol már nemcsak a szülők döntenek a gyerekek felett, hanem már a családi együttműködés módjait kell megtalálnunk a közös életünkhöz. Bővebben… →
Mi van akkor, ha a rend iránti igény nemcsak a fizikai valóságunkban, hanem az elménkben is megjelenik? Mit tegyek előbb rendbe: a környezetemet, vagy az elmémet? Esetleg a kettő együtt jár? Tapasztalatok szerint igen. Ahogy átgondolod mit kellene helyre tenned, kiselejtezned, élhető környezetet szervezned, úgy tudsz cselekedni fizikai szinten is. Illetve amikor elkezdesz egy területet rendbe tenni, az elmédben is elkezd kitisztulni a kép. Bővebben… →
A korlátozások feloldása számomra igazi szabadságot rejtett magában: én ugyanis még annál is szigorúbban vettem mindent, mint amennyire törvényileg kötelező lett volna. A járványidőszak önismereti haszna azonban vitathatatlan számomra. A „feleljünk meg minél jobban a sztenderdeknek” meg a „jóanyaságnak”, „jóemberségnek” című báb egyre inkább elkezdett repedezni rajtam, és a szárnyalás vágya, az önazonosság egyre jobban érvényt kezdett szerezni bennem. Nem véletlen tehát, hogy amikor a BonPrix blogger programjának jóvoltából a ruhatáramat újítottam, előtérbe kerültek a színek és a számomra nyári szabadságot jelző minták, szabások. Bővebben… →
Amikor először kezdtem a háztartással kapcsolatos tippek, trükkök mentén egy rendszert kialakítani (sőt, kész rendszerekre bukkantam!) úgy éreztem, megtaláltam a a kincset, amit kerestem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem arra a legnehezebb rendszert kialakítani, hogy a lakás mindig rendezett és tiszta legyen, hanem mindezt úgy elérni, hogy közben ne a háztartás körül forogjon az életünk, hanem mondjuk, éljünk is… Bővebben… →
Az énidő jelentőségét már rengeteg alkalommal hangsúlyoztam a blogon, és biztosan te is találkoztál már több, ezt méltató cikkel. Végy egy forró fürdőt, nézz egy jó vígjátékot, fuss egyet a háztömb körül, satöbbi. Csupa szabadidős, kikapcsoló tevékenység, és én is ilyen értelemben használtam eddig az énidő szót: idő, amely rólam szól, az én örömömre van. Ám rádöbbentem, hogy még fontosabb, hogy a kikapcsolódás helyett (vagy mellett) az énidő sokkal inkább a bekapcsolódásról szóljon. Ezáltal tud igazi kulcs lenni a rendezettebb, összeszedettebb élethez.
Gyermeknevelés – Feleségszerep – Karrier – Háztartás: Amennyire fontosnak tartom az egyensúly megvalósítását annyira nem sikerült ez az utóbbi időszakban. Csalódtam magamban. A karantén időszaka teljesen kibillentett az egyensúlyomból és bár irigykedve néztem azokat, akik gyorsan alkalmazkodtak, tartalékenergiákat mozgósítottak, én úgy érzetem magam, mint akinek lefagyott a rendszere, lemerült az aksija, vagy legalább átment rajta egy úthenger. Akkor miért is írok róla? Mert ma már úgy látom, szolgált ez az időszak annyi tanulsággal, amelyről érdemes számot adnom.
Vegyes a kép a karantén-helyzetről. Gyász és motiváció. Nehézségekkel való küzdelem és limonádé főzése a citromból. Ha valamikor, akkor most tényleg rengeteg időt töltünk a közösségi médián és összességében az internet világában, belelátunk mások életében, gondolataiba, kommentjeibe. És persze aktuális cikkekben sem szűkölködünk. Kapjuk a motivációt, buzdítást, olykor a letolást is: ha most nem teszed meg, akkor aztán soha, hiszen most itt a sok idő meg lehetőség a nyakadon. Miközben valljuk be, azért ez a helyzet egyáltalán nem rózsás (ahogy egy brilliáns komment fogalmazott: “univerzálisan sz.r”), és a 6 hét bezártság után már erősen megtépázott állapotban létezünk… Akkor most hajrá mindent bele, vagy éljük túl, megengedve magunknak a panaszt és szomorúságot?
Annyira elcsépelt lett az elmúlt néhány évben az „énidő” kifejezés, hogy magam is elbátortalanodtam a használata kapcsán. Mindenki kicsit mást ért alatta, és a járványhelyzet kapcsán ez fokozottan igaz. És vajon van lehetősége egy anyának énidőt tartani ebben a korlátozásokkal teli, ovi- és iskolahiánnyal megspékelt helyzetben? Ennek jártam utána.
Milliónyi gondolat és érzés cikázik bennem napról napra. Olykor hajlamos vagyok azt hinni, hogy megtaláltam a saját lelki egyensúlyomat ebben a nyugtalanul nyugodt kényszerállapotban, máskor meg azon csodálkozom, hogy feltételezhettem egyáltalán ilyet. Információk, érzések, bizonytalanság, gyerekzsivaj. Hálás vagyok a nyakunkba szakadt lehetőségnek, amikor a bolygó is fellélegezhet, és az ember is lelassíthat. Nem mulasztom el minden percben figyelmeztetni magam, hogy pozitívan lássam a helyzetet. De azért erősen hullámzóan érzem magam. Bővebben… →