Befelé figyelés, mint énidő: Kulcs a összeszedettséghez

ÉnidőAz énidő jelentőségét már rengeteg alkalommal hangsúlyoztam a blogon, és biztosan te is találkoztál már több, ezt méltató cikkel. Végy egy forró fürdőt, nézz egy jó vígjátékot, fuss egyet a háztömb körül, satöbbi. Csupa szabadidős, kikapcsoló tevékenység, és én is ilyen értelemben használtam eddig az énidő szót: idő, amely rólam szól, az én örömömre van. Ám rádöbbentem, hogy még fontosabb, hogy a kikapcsolódás helyett (vagy mellett) az énidő sokkal inkább a bekapcsolódásról  szóljon. Ezáltal tud igazi kulcs lenni a rendezettebb, összeszedettebb élethez.

Mi a különbség kikapcsolódás és bekapcsolódás között?

Vegyünk egy előszeretettel alkalmazott tevékenységet: a filmnézést, mint énidő. Amikor 2 órád van magadra és ebben 2 órás filmet nézel, az sokkal inkább kikapcsolódásnak tekinthető, semmint befelé figyelésnek. Ha 3 órád van ugyanerre, és a filmet követő egy órát azzal töltöd, hogy átgondolod annak tanulságait, valamint hogy hogyan hat ez rád, mit tudsz alkalmazni az életedben ebből, az már befelé figyelő énidő. Én a sorozatnézést tekintettem rendszeresen énidőnek, holott nem más volt ez részemről, mint menekülés magam elől. Kikapcsolt, elvitt egy másik élethelyzetbe, történetbe, míg a sajátom nem került felszínre, sőt el is terelte a gondolataimat róla.

Az énidő, a befelé figyelés értelmében az, ami bekapcsol és így segít jelen lenned az életedben.

Másik példa a közösségi média világából: céltalan görgetés, mémek nézegetése, érdekes cikkek olvasgatása, közben pedig kósza gondolatok arról, hogy igen, ezt így kellene csinálni, azt meg de jó lenne elérni. Viszont amikor céllal veszed kézbe a telefont, belépsz mondjuk az önismereti csoportod oldalára és elgondolkodsz az aktuális feladaton illetve leírod azt, másokét pedig elolvasod, hogy szintén fejlődj általa, az már énidős tevékenység.

Az utóbbi hónapokban azt éreztem, hogy futok magam után, mert le vagyok maradva önmagamhoz képest. Életem minden területén lemaradást éreztem a lehetségeshez képest. Most kezdtem felvenni a fonalat magammal kapcsolatban és nem lemaradásként, hanem a kiindulópontként tekinteni a jelenre, ahonnan lehet fejlődni. Korábban úgy akartam behozni ezt a lemaradást, hogy gyorsan sok mindent akartam megvalósítani, akár erőmön felül is. Csak úgy jártam, mint a favágó, akinek annyi a dolga, hogy nincs ideje megélezni a fejszéjét (holott éles szerszámmal sokkal gyorsabban, és kevesebb erőfeszítéssel végezne). Elkezdtem időt szánni magamra. De nem filmnézésre, meg körömfestésre (félre ne érts, ez is szuper, mint kikapcsolódás), hanem befelé figyelésre. Újra belekezdtem a Bullet Journalba (ugyanis a tervezési szisztémám is teljesen szétcsúszott egyébként) és elkezdtem összerakni a darabjaimat újra.

Nem a tervezés a lényeg, nem az a kulcs, pedig biztos voltam benne. A Filofax, a BuJo, az előrelátás. Most úgy látom, hogy a kulcs a tudatosítás, a jelenlét a saját életedben. A bullet journal sem csak arra jó, hogy tervezgess. Nem véletlen van benne annyi naplózási elem illetve sokféle (kívánság)lista. Ezek segítenek átértékelni a múltat, és megmutatni merre haladj. Aki képes számba venni élete területeit, átlátja nehézségeit, a fejlesztendő részeket és azt, hogy merre akar haladni, az sokkal jobban jelen lesz a saját életében. Aki képes rá, hogy tudatosítsa azt, hogy hol tart jelenleg, milyen ember (önismeret), rendelkezik az egészséges énhatárokkal, az tud igazán összeszedett, magabiztos lenni. Mostanában kezdem megérteni, hogy ez az a titkos összetevő, ami megkülönbözteti azokat, akik csak úgy elvannak, leélik az életüket, reaktívan viselkednek és azokat, akik proaktívak, magabiztosan, vállalkozó típusúak.

Idézetes - saját

És persze ehhez nem azt mondom, hogy a Bullet Journal az egyetlen kulcs. Ehhez a tudatosítás, a jelenlétre, önmagadra szánt idő az igazi svájci bicska, amely mindent nyit. És hogy ez milyen formában ölt testet, az rajtad is múlik. Filofaxban, BuJo-ban gondolatok és tervek rendszerezése, önismereti könyv, munkafüzet vagy csoport, esetleg futás, sport közbeni gondolatrendszerezés, és még ki tudja hány másik mód jöhet számításba. Amiben viszont biztos vagyok, hogy bármi, ami nem elterel magadtól, hanem közelebb visz, befelé fordít, elgondolkodtat, tudatosít, bekapcsol, az mint énidő, hatalmas áldás az igazi jelenléthez, kezdeményezőkészséghez, magabiztossághoz. Nem azt mondom ezzel, hogy ne lenne létjogosultsága a kikapcsolódásnak, mert nagyon is kell és szükség van rá! De emellett a befelé fordulás, a belső fókusz még inkább meghatározó abban, hogyan is éljük az életünket. Túléljük, vagy megéljük.


Segítenél fejlődnöm?

Amikor létrehoztam 4,5 éve a blogot, az motivált, hogy segíthessek édesanya társaimnak abban, hogy kisgyermek mellett is képesek legyenek életszerepeik között a számukra megfelelő egyensúlyt megtalálni, idejüket úgy beosztani, hogy mindarra jusson, amelyet igazán fontosnak tartanak. A blog, mint ennek eszköze, lassan kinőtte magát, és egyre inkább az foglalkoztatott, hogyan tudnék személyre szabott támogatást nyújtani az anyáknak. Szeretném mindezt úgy tenni, hogy számotokra az a leghasznosabb legyen. Épp ezért kérem ki a ti véleményeteket az Anyu tervez bloggal, valamint a tervezett szolgáltatásaimmal kapcsolatban.

ELMONDOM A VÉLEMÉNYEM

A kitöltők között kisorsolok egy 5 alkalmas coching folyamatot, illetve minden kitöltőnek lehetősége nyílik egy 30 perces egyéni coachingra, előre egyeztetett időpontban.
Köszönöm minden válaszolónak! (Kitöltés időtartama: 2020.06.30- 2020.07.06)

KITÖLTÖM A KÉRDŐÍVET

 


Megtalálod a blogot a Facebookon és
 Instagramon is,
zárt facebook csoportunkat Rendezett anyukák – Anyu tervez néven érheted el.

Befelé figyelés, mint énidő: Kulcs a összeszedettséghez” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon örülök ennek a cikknek, mert végre elkezdi tartalommal megtölteni az önmagukra fordított időt. Én eddig pontosan azért ágálltam az énidő ellen, mert nagyom könnyen parttalan időfecsérlésbe torkollhat. Például egy testileg-lelkileg kimerült anyát egy vígjáték (a tanulságok levonása nélkül, talán még azzal sem) nem fog feltölteni, viszont rengeteg értékes időt veszít közben.
    Egyetértek abban, hogy a célok meghatározása fontos, az eddig elért eredményeket is jó értékelni. Abban viszont nem értek egyet, hogy ettől majd megjavulnak a dolgok. Az önismeret is fontos, de még mindig nem a kulcs. Mi a helyzet akkor, ha az önismeretem nem azt mutatja, hogy kiegyensúlyozott, vagy legalábbis elfogadható állapotban vagyok? Mi van, ha azt látom, hogy tele vagyok sebekkel? Mi van ha azt látom, hogy nem tudok megfelelni a magamról kialakított céloknak? És mi lesz, ha rossz célokat tűzök ki? És mi van ha nem tudok célokat kitűzni.
    Ne érts félre, a te szemszögedből releváns megállapításaid vannak, hiszen egy aktív, céltudatos, tervekkel teli, küzdő, harcos örökmozgó típusú ember vagy. És ez nagyon jó.
    De oda akarok kilyukadni, hogy kevésnek gondolom a befelé figyelést. Nagyon jó kezdetnek, nagyon jó alapnak, és sokkal több a kikapcsolódásnál. De mi van ha nincsenek tartalék energiáim arra, amit írsz? Mi van ha teljesen ki vagyok már? Ha azt se tudom hogyan kezdjem összeszedni a gondolataimat?
    Szerintem vagyunk így néhányan… Ezért mondjuk ki, honnan kapunk útmutatást, éltető erőt, vigasztalást! Ha tényleg segíteni akarunk, mondjuk ki Kinél találjuk mindezt.
    Ne vedd bántásnak ezeket a sorokat. Más szemszögből így is állhatunk lelkileg.

    Kedvelik 1 személy

    1. Szerintem nagyon jó, amiket írsz, és köszönöm, hogy megosztottad ezt a szempontot is! Én azt látom, hogy ilyen esetekben (és egyébként gyakorlatilag bármikor jól jön) egy segítőre lehet szükség. Tele vagy sebekkel, bánt a múlt? Terápia hasznos lehet. Célkitűzésben bizonytalan vagy, coaching segíteni fog, ha igazán szeretnéd. Elfogytak az erőtartalékok a gyerkőcök miatt és ez az időbefektetés akadálya, akkor pedig egy háztartási segítő vagy gyermekfelügyeletet vállaló személy lehet ideális.
      Én egyre inkább azt látom, hogy nem az a különleges netán szégyellni való dolog, hogy elérjük a határainkat. Mindnyájan elérjük. Ki itt és így ki ott és úgy. A kérdés csak az, hogy ezután mit lépünk.
      Kívánom, hogy megtaláld a saját, benned rejlő megoldásaidat, illetve ha nyitott vagy rá, azt a segítőt, aki tovább tud lendíteni 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s