Több, mint egy hete tart a veszélyhelyzet Magyarországon és kb. ennyi ideje vannak otthon az önkéntes karanténba vonulók. Ennyi idő alatt milliónyi hírt kaptunk, számtalan, egymásnak ellentmondó érzéssel küzdöttünk meg önmagunkban, miközben a hurráoptimizmus és a depresszió között félúton lavíroztunk. Kemény feladat utat vágni ebben az érzelmi káoszban és a bizonytalanságok ellenére is látni a fényt az alagút végén. Merthogy az élet nem állt meg, csak épp más mederben folyik pár napja (és még egy ideig). De akkor ezeket a napokat hogyan éljük meg? Minden helyzet egyedi, most a saját megoldásaidra és fontossági sorrendedre lesz szükség! Bővebben… →
Készítettem egy lehetséges napirendet az elkövetkező időszakra. Alapfelállás, hogy mindkét szülő otthonról dolgozik és otthon van 1-2 ovis, külső segítség nincs, hiszen mindenkinek érdemes most otthon maradnia! Úgy tekintettem, hogy mindkét szülő tud rugalmasan dolgozni a nap során elosztva és felváltva vigyázni a csemetékre. Szerettem volna, ha minél kevesebb dolog sérül, hogy ne haljon meg egyik szülő sem 1 hét alatt alváshiányban, meg a mesenézés, kütyüzés se legyen jobban csúcsra járatva, mint amennyire szükséges. DE így sem lett tökéletes a beosztás: ilyen ugyanis nem létezik. Személyre, családra kell szabni, illetve elfogadni, hogy ha ennél többet kell/akar valaki bármiből megvalósítani, az valaminek a rovására fog menni. És itt jönnek képbe a prioritások. Bővebben… →
Új megpróbáltatás, ami nem feltétlenül lesz könnyű és még benne sem vagyunk igazán, de fontosnak tartom, hogy lássuk: nem lehetetlen, hogy legalább magunk számára legyen egy kis bizalmunk. Ez adhat egy kapaszkodót, hogy hideg fejjel tudjuk végigcsinálni az előttünk álló időszakot. A hétfőtől életbe lépő új helyzet ránk, kisgyermekes szülőkre fokozottan nagy hatással lesz. Az otthon maradó ovisoknak a kiszámítható napirend most kiváló fogódzót jelenthet és a home office-nak is esélyt ad a gyerekzsivajban is. Erre hoztam mintát.
Most mindenki ott segít, ahol tud ebben a kialakult helyzetben. Én magánemberként a mindenkire vonatkozó általános szabályok betartásával, bloggerként, coachingot tanulóként pedig elsősorban coaching eszközökkel szeretnék segíteni a járvány kapcsán kialakult félelmek és a bizonytalanság csökkentésében. A tegnapi facebook élőben többek között arról volt szó, hogy érdemes a járvánnyal kapcsolatos félelmeinknek nevet adni, verbalizálni, hogy tulajdonképpen milyen módon foglalkoztat minket ez. Amikor már nevet adsz neki, tudsz rajta dolgozni, lépéseket tenni a megoldás felé. Vagy legalább helyén kezelni a dolgot. Bővebben… →
Gyakran hallom kisgyermekes édesanyáktól, hogy eszükben sincs megtervezniük a hétköznapokat, mert a gyerkőc úgyis felülírná a számításaikat, akkor meg minek vesződjenek vele. Az is sűrűn jelentkező panasz, hogy belefogtak ugyan egy-egy rutin kialakításában, vagy kipróbáltak már 1-2 tervezési, időgazdálkodási módszert, de ezek mindegyike kudarcba fulladt. Akkor hogyan tovább?!
Megvan az a szitu, amikor elmész vásárolni, hogy kifejezetten magadnak vegyél valamit, mert konkrétan szükséged van egy adott ruhadarabra, és hazaérve azt veszed észre, hogy rengeteg dolgot vásároltál a gyerekeknek, csak épp azt nem vetted meg magadnak, amiért elindultál? Vagy amikor már eleve úgy kalkulálod a költségeket hó elején, hogy a gyerekeknek mindenre szép jut, a te részed meg valahogy kimarad?
Nemrégiben kitettem az Anyu tervez facebook oldalára egy diagramot, amely azt próbálja bemutatni, hogy a munkát, alvást és a táplálkozással, tisztálkodással töltött időt leszámítva a 168 órás hétből még 37 óra mindig szabadon marad. Ezt a szeletét az időnek a diagram „elég idő” megnevezéssel illeti. Ez igencsak beszédes. És az is érthető, hogy ezzel nem mindenki ért egyet. A diagramhoz és a folytatáshoz katt a bővebben linkre!Bővebben… →
Ma 4 éves az Anyu tervez blog, ami kiváló alkalmat kínál az elmúlt időszak áttekintésére és a blog jövőjéről szőtt terveim megosztására. Tarts velem, ha szeretnéd tudni honnan indult és hová tart a blog! Bővebben… →
Az egyik kedvenc időszakom a karácsonyt követő, újévet megelőző két ünnep közötti 5 nap. Az évértékelés, visszatekintés és a tervezés, jövőbe tekintés ideje ez számomra. Szeretek végigtekinteni az éven: honnan indultam és hová jutottam el célok és a lelki fejlődés szempontjából egyaránt. Jól esik látni az elért sikereket, és szintén hasznos megvizsgálni a kudarcokat is, levonni a tanulságokat és megnézni, mit tanulhatok belőle. Nagy hangsúlyt fektetek a jellemfejlődésem értékelésére is: vajon ma jobb vagy, mint egy éve? Vagy pontosabban megfogalmazva: közelebb állok ahhoz az emberhez, amilyennek lennem kell: a legjobb önmagamhoz, amilyennek Isten elképzelt? A helyemen vagyok? Bővebben… →
A rendszeres olvasóimnak már biztosan feltűnt, hogy időről időre bemutatok néhány összeállítást a BonPrix jóvoltából, amelyet egy bloggereknek szóló együttműködés keretén belül van lehetőségem megtenni. Amikor újabb kuponom érkezett, azon gondolkodtam, hogyan tudnám ezt hitelesen folytatni, ugyanis az utóbbi időben a fast fashion márkákba vetett bizalmam megrendült, ezzel párhuzamosan nullára csökkentettem egy ideje az új ruha vásárlásomat. Mikor azon hezitáltam, elvállaljam-e az újabb megkeresést, megtaláltam azt az új vonalat, amelyet a cég nemrég indított, és egybevág azzal, amit képviselek és szeretnék be is mutatni nektek: ez pedig a Fenntartható divat kollekció. Bővebben… →