Örülök, hogy egymásra találtunk Eszterrel a Restart_Mom Project alapítójával, aki édesanyáknak segít, hogy megtalálják saját útjukat a munka világába. A kisbabás időszak rengeteg kérdést vet fel, és meghatározó szerepe van, hogy mit válaszolunk arra, hogyan tovább a munkánkkal kapcsolatban. A gyermekvállalással könnyen megeshet, hogy egy anya 2-3 évre, sőt ha egymást követik a gyermekek akár 6-8 évre is kieshet a munkaerőpiacról, ami után egy teljes restartra lehet szükség.
A járvány megmutatta, milyen esendőek vagyunk, ha az élet irányításáról van szó. Ám arra is rávilágított, hogy mindig marad egy maréknyi dolog, ami akkor is a mi hatókörünkbe tartozik, ha a világ összeomlani készül. (Erről ITT írtam.) Gondoljunk a koncentrációs táborok túlélőkre, akiknek nem sok esélyük volt a körülményeiket irányítani a haláltáborokban, de arról még mindig döntést hozhattak, milyen hozzáállással lesznek és miket gondolnak (ahogy erről Viktor Frankl és Edith Eva Eger munkássága is tanúskodik). A folytatáshoz kattints a Bővebben linkre!
Anyaként hányszor ostoroztad magad amiatt, hogy nem voltál elég türelmes a gyerekeddel, a férjeddel, a szeretteiddel? Hányszor fogalmaztad meg magad számára, hogy „holnap türelmesebb leszek”? És hányszor voltál magaddal türelmes? Ja, hogy azt is kellene? Létezhet olyan, hogy magaddal szemben is türelmes vagy és a változásokat nem egyik napról a másikra akarod abszolválni? Hát… kéne, hogy legyen így is. Legalábbis ha nem akarod kapkodva végigrohanni az életed, örökké magad után loholva…
Talán most milliónyi érzés kavarog benned a korlátozások kapcsán, de az is lehet, hogy sokkal felkészültebben vártad a hírt, mint ahogyan tavasszal. Most én is sokkal gyorsabban hangolódtam újra, mint márciusban, és elhoztam számodra néhány olyan gyakorlatot, amellyel te is átgondolhatod az új élethelyzeted.
A nyomon követés, naplózás bármilyen téma kapcsán óriási segítségünkre lehet. Ha látjuk hány kalóriát viszünk be, mennyit edzünk, vagy épp mivel töltjük az időnket, objektívebb képet kaphatunk a téma kapcsán. Érdemes egy pillantást vetnünk a tevékenységeink, az időnk felhasználására: arra, hogy tulajdonképpen mivel mennek el a napjaink. Ez akkor is jó gyakorlat, ha gőzöd nincs, hová folyik el az időd, de akkor is, ha szeretnél tudatosabb lenni és javítani a hatékonyságodon. Én ez utóbbi ok miatt néztem rá ismét az időtöltésemre.
Ahhoz, hogy egy kicsit jobban megismertessem veletek a coachingot, nem definíciókat, tényeket vagy különféle irányzatok bemutatását szeretném leírni. Közelítsünk inkább onnan, hogy nekem, 2 kisgyermekes édesanyának mit adott a coaching, hogyan hozott változást az én életembe.
„Az időt be kell osztani” – visszhangzik még ma is a fejemben 9.-es koromból az irodalom tanárnőm mondata, mely akkor számomra korszakalkotó felismerés volt. Addig gyermekként az általános iskola és szüleim adtak egy olyan keretet számomra, amelyben nekem már nem is kellett semmilyen módon az időre figyelnem. Aztán középiskolában már érzékeltem, hogy ilyen lazaságban bizony nem jut időm mindenre: tanulásra, kötelezők elolvasásra, külön foglalkozásra, barátokra, a családra és persze a pihenésre is. És a helyzet csak tovább bonyolódott.
Kisfiam táplálkozása kapcsán dokumentáltam azt az utat, amelyet közösen jártunk be: tapasztalatokat, gyakorlati megoldásokat mutatottam be a blogon. Ezt a naplót szeretném most nektek összefoglalni. Ha érdekel mikor, milyen falatokkal, milyen sorrendben haladtunk, mi működött és mi nem, akkor tarts velem!
Az Anyu tervez címet először látva, és azt, hogy az időgazdálkodással, rendteremtéssel foglalkozom a blogon, talán van, aki azt gondolja: ez a nő alapból rendmániás, mindene a tervezés és kiszámíthatóság keresése és úgy általában, könnyű neki, hisz ő egy született feleség! Hadd áruljak el egy titkot: ez egyáltalán nem így van.