Így (nem) készülünk a beszoktatásra

Augusztus közepe óta lépten-nyomon az ovis, bölcsis beszoktatásra vonatkozó cikkekbe, videókba botlok. Ennek kapcsán elgondolkodtam, hogy tényleg, mi hogy is készülünk a beszoktatásra? Jah, igen! Sehogy.

Bővebben…

Varázslatos reggel – Miracle morning

A reggeli ébredésekkel mindig is gondjaim voltak. Sőt, úgy általában a rutinok kézben tartásával is. Rendetlen ugyan sosem voltam, de hidd el, különlegesen pedáns és fegyelmezett sem: csupán fejlődöm, keresve az arany középutat. A rutinok, napirend vagy akár csak a saját szabályaim betartása is mindig gondot okozott: élvezettel húztam keresztül a saját terveimet, találva valami más, szórakoztatóbb alternatíváját a fegyelmezett viselkedésnek. Talán sokat elárul rólam, ha azt mondom, hogy az egyetemen 3-an voltunk barátnők egy koliszobában, közülünk egyvalakinek volt meg a pontos esti menetrendje, amely révén időben feküdt és kipihenten, időben kelt. Hát nem én voltam az. Ehelyett mi képesek voltunk estig csacsogni a másik barátnőmmel, filmet néztem, olvastam, vagy éjszakába nyúlóan tanultam. Így nem igazán tudtam korán kelni. Ezután a házasságom ajándékaként megérkezett hozzánk első gyermekünk, aki meg aztán pláne nem volt díjnyertes alvóbaba. Na, mellette aztán korán kelni… egyáltalán kelni. Reggel… Nem igazán ment. Aztán kezembe került a Varázslatos reggel című könyv.

Bővebben…

Tiéd lehet a reggeli nyugi anyaként is!

A kiegyensúlyozott időgazdálkodást elősegítő módszerek közül anyaként, a reggeli korán kelés bevezetése volt számomra a legnagyobb mumus. Szükségességét már egész korán felismertem (erről olvashatsz ITT), igazi megvalósításra azonban még évekig kellett várnom. Egy édesanya ugyanis nem a maga ura (háh, gondolom már feltűnt!) és ez az alapállás az éjszakákat sem kíméli… Bővebben…

Anyu, dolgozz és ne dolgozz!

Ha arra gondolsz, milyen a jó anya(ság), biztosra veszem, hogy benned is megannyi ellentmondás üti fel a fejét. Ezek közül a legszembetűnőbb kizárólagosságként feltüntetett ellentmondást számomra a „dolgozni vagy nem dolgozni” című kérdés adja. Egyrészt él az ember fejében egy kép az otthon melegét megteremtő nőről, akinek egyik kezében a kisgyermek, másik kezében a háztartás ügyes-bajos dolgai, körülötte a többi gyermek, férjét pedig mosollyal üdvözli és meleg vacsorával várja. Másrészt az egykeresős család megélhetési nehézségei, az anya más színtéren való kiteljesedési vágyai, és úgy általában az elvárás, hogy a nő (akkor is ha anya) tegyen le valamit az asztalra (pénzt és eredményt egyaránt). Ömlik a sok anti-bölcsi cikk a nyakunkba és ezzel együtt a félelem, hogy milyen „rossz” anyákká válunk, ha „idő előtt” közösségbe visszük a gyermeket. Közben meg milyen egyértelmű, hogy mi se legyünk munka és pénz nélkül… Bővebben…

A jó, a rossz és a kiegyensúlyozott (anya)

Az anyaság mérőszámait sokan sokféle módon próbálták már megállapítani. Persze nem tudományosan, mert arra nehéz mércét találnunk, hogy milyen a jó, vagy épp a „jobb” anya. Néhány támpontot találunk, mint amilyen a szeretetteljes gondoskodás, táplálás, érzelmi szükségletek kielégítése. De ezen kívül a legtöbb ponton lehetetlen igazságot tenni és az előbb említett fogalmak sem egyértelműek. Így is úgy is lehet jó anya az anya:

Bővebben…

Időtetrisz anyáknak

Mindenkinek arra van ideje, amire szánja: tehát van rá időd. Pontosan arra, amire akarod. Vagy mégsem? Egy édesanyánál már bonyolódik a helyzet: a gyermek(ek) igényei határozzák meg, mikor mire kell időt szánni, vagy inkább hadd fogalmazzak pontosabban: Mivel muszáj tölteni az időt. Akkor mégis mire lehet ideje egy anyának? Hol marad a szabadsága, hogy rendelkezzen az ideje és a tevékenységei felett? Hogyan lehetséges az, hogy néhány édesanya képes otthonról dolgozni kisgyermek mellől is, miközben rendben van az élete, az otthona, a háztartása, a házastársa és a gyermekei is? Akkor mégis van rá mód, hogy egy anya is arra szánja az időt, amire akarja? Szerintem igen! Bővebben…