Tervezési sikereim és kudarcaim

„Az időt be kell osztani” – visszhangzik még ma is a fejemben 9.-es koromból az irodalom tanárnőm mondata, mely akkor számomra korszakalkotó felismerés volt. Addig gyermekként az általános iskola és szüleim adtak egy olyan keretet számomra, amelyben nekem már nem is kellett semmilyen módon az időre figyelnem. Aztán középiskolában már érzékeltem, hogy ilyen lazaságban bizony nem jut időm mindenre: tanulásra, kötelezők elolvasásra, külön foglalkozásra, barátokra, a családra és persze a pihenésre is. És a helyzet csak tovább bonyolódott.

Az 1. kísérleteim

Beosztottam a tanulást. Felmértem, hogy melyik tantárgyra mennyi időt kell szánnom, milyen feladataim vannak aktuálisan belőle, majd rangsoroltam, hogy melyikkel kezdek és mivel folytatom. Volt egy szabályom, miszerint 4-nél hamarabb nem kezdtem bele (hát amúgy 15.15-re értem haza), és 19.30-kor abbahagyom maximum (ekkor kezdődött a híradó, amit feltétlenül végignéztem xd). 10-re próbáltam ágyba kerülni, hogy reggel 5.50-kor kipihenten ébredhessek. Ez egyébként egész jól is ment: az életemet meghatározta az iskola, majd a délutáni tanulás, a szokásaim fenntartásához pedig családi keretek is hozzájárultak.

Egyetem és alváshiány

Az egyetemen még szintén egész jól ment az időbeosztás, ám az össze-vissza órarendem, a sokféle lyukasóra, a rengeteg járkálás igencsak feldarabolták a napjaimat. További nehezítő tényező volt számomra, hogy otthon megszoktam a külön szobát, így a 3 ágyas koliszobában már az alkalmazkodás és az elvonulás hiánya is megjelent. Ennek ellenére egész jól menedzseltem a feladataimat, a barátságaimat, jegyességemet és a származási családommal való kapcsolattartást. Csak épp a pihenés maradt ki: keveset aludtam, hogy mindenhol ott legyek.

Háromlaki lét

A legérdekesebb évem –időbeosztás szempontjából is- az volt, amikor egyetemre jártam (2 órányi vonatútra az otthonomtól), és vőlegényem volt (2,5 órányira a másik irányba). Az időzsonglőrködésem kulcsát pont a nehezítő tényező: a vonat utak adták. Lehetőségem volt befelé figyelni, gondolkodni, olvasni, naplót írni, vagy csak kiüríteni a fejem, esetleg előre tervezni. Kinyílt számomra a tér és az idő ezekkel az utazásokkal. Az időbeosztásomban egyébként továbbra is szerepet kapott az esti órákban történő olvasás, tanulás, amely szintén az alvás rovására ment…

Gyerkőccel az időbeosztás – nem indul tudatosan

Megszületett az első gyermekem és én csak sodródtam. Persze egyébként is az a természetes, hogy egy kisgyermek fenekestül felfordít mindent, de nálam ez még nagyobbat ütött a kötözés miatt: 7 hónapos kismamaként kerültem új környezetbe, családtól távol. Minden voltam, csak épp összeszedett nem, amikor is megelégeltem, hogy az egész életem egy ordító baba és egy óriás mosatlan halom elegye. Elkezdtem az időgazdálkodásról, háztartásrendezésről, rendszerezésről tanulni, és ahogy kezdtem a gyakorlatba ültetni az olvasottakat, jöttek is sorra az eredmények. Megszületett a blog ötlete is, melyben célul tűztem ki magam elé, hogy megmutatom az édesanyáknak (és ezáltal magamnak is!), hogy az anyaszerepet meg lehet élni boldogan, kiegyensúlyozottan úgy, hogy közben mi magunk sem tűnünk el a süllyesztőben, a háztartás is nagyjából rendben van és még a nőiességünket is megőrizhetjük. Fontosnak tartottam, hogy felépítsem magamban majd átadjam azt a céltudatos hozzáállást anyatársaimnak, mely révén meg lehet valósítani a szerepek közötti egyensúlyt nőként, és elérhetünk új eredményeket, megvalósíthatjuk a vágyott céljainkat.

Időbeosztás – nincs tuti recept

Ahogy egyre többet tanultam az időgazdálkodás kapcsán és egyre több édesanyával beszélgettem a témáról, világossá vált, hogy nincsenek konzerv megoldások, tuti receptek. Ami nálam működik, az nem biztos, hogy nálad is fog. Egyéni életutak vannak, más-más aktuális súlypontokkal, elakadásokkal, erősségekkel és segítő tényezőkkel. Kikristályosodott előttem, hogy nemcsak blogos cikkekkel inspirálva, hanem közösségben, egymást támogatva és egyénileg is szeretnék segíteni az édesanyának életszerepeik összehangolásában, a vágyott egyensúly elérésében. Úgy láttam, hogy ehhez kínál kiváló eszközt a coaching. A coaching konzultációk során egyénileg tudlak támogatni a saját megoldásaid megtalálásában és a céljaid elérésében. Nem tanácsot adok, hanem segítek szélesíteni a látóköröd, más szemszögtől rálátni a problémádra és a céljaidhoz vezető utat megtervezni.

Filofax

A filofax nekem abban segített (a rendszerről egyébként itt írtam korábban), hogy átlássam az életterületeimet egy időpontra vonatkoztatva illetve időben elhelyezve is a naptár segítségével. Sajnos azonban a túl nagyra duzzadt tematikus listáim nem segített, hanem inkább hátráltattak és még több feladatot adtak mint amihez erőm és időm volt 2 kicsi mellett. Itt jött képbe a Bullet Journal.

Bullet Journal

Talán már te is hallottál a BuJo-ról, ami igazából tök egyszerű dolog: végy egy bármilyen füzetet és írj bele bármit 😀 Na jó, bővebben arról szól, hogy naptári időpontokat is megjelölhetsz, napi vagy heti szinten tervezhetsz, de írhatsz tematikus listákat is akár teendőidről akár az emlékeidről, de akár ötleteid, inspirációid is ide kerülhetnek. Jöhet minden egymás után, majd az oldalszámozás és az ez alapján készített tartalomjegyzék segít utólag elnavigálni a füzetedben. Hatalmas szabadságot ad egy ilyen rendszer, bár nyilán kissé időigényes, mire megtalálod a saját hangod, illetve hogy milyen rendszer lesz praktikus számodra. De amíg ezen a rendszeren dolgozol, addig is elkezdesz ránézni az egyes életterületeidre, elkezded rendszerezni az addig kusza gondolataidat, ötletcunamidat. Számomra nagymértékben növelte a rendszerezettségemet.

Amikor elvesztem a fonalat…

A Covid olyan helyzetet teremtett a külső körülmények mellett a lelkemben is, amelyet nem bírtam szusszal. Szétcsúsztam eléggé, nem láttam rendszerben a dolgaimat, meghiúsultak a terveim, a céljaimat újra kellett értékelnem, sőt úgy nézett ki, hogy fel is kell adnom. A káoszból egy üres füzet segített ki. Kezdjük új lappal, ha elakadunk! Jött egy új BuJo, egy új rendszer, egy új napirend, új időbeosztás, a célok átértékelése, átütemezése. És itt tartok most.

Bullet Journal és céltudatosság

Kellett némi idő, mire megtaláltam, hogy magam számára hogyan tudom a legjobban használni, és mi az, ami számomra célravezető lesz. Ugyanis az, hogy mások hogyan használják a BuJo-t remek inspirációt adhat, de teljesen félre is viheti a gondolkodást, hiszen nagyon nem mindegy, hogy ki milyen céllal használja, mit és hogyan akar tervezni, mérni, rögzíteni, megörökíteni stb. Fontos, hogy tudd és lásd mi azt amit te szeretnél elérni, amihez hozzá fogod magad segíteni azáltal, hogy BuJo-t (vagy bármilyen más tervezőrendszert használsz).

Ha szeretnéd a segítségemet kérni a saját rendszered kialakításában, az időd jobb beosztásában, vagy akár céljaid megtalálásában, akkor fordulj hozzám bizalommal az anyutevez@gmail.com email címre írva 🙂


Ha hasznosnak találtad, oszd meg másokkal is, gyere az Anyu tervez blog facebook oldalára és csatlakozz a Rendezett anyukák facebook csoporthoz!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s