Nem számít mekkora a vagyonunk: szegény és gazdag egyaránt folytathat gyűjtögető életmódot, halmozva a szükségtelen holmikat. Van, aki megengedheti magának a nagyfokú költekezéssel járó halmozást, mások pont azért vesznek egy típusú dolgokból többet, mert nem tudnak megfizetni egy igazán jót. Bárhogy is legyen, a gyűjtögető szemlélet sokféle lelki béklyót köthet ránk.

Ha szeretnénk változtatni, a lomokat, a fölösleges holmikat kiseperni az életünkből, hogy felszabadultan élhessünk, egy selejtezés nagyon sokat segíthet. Erről már A selejtezés áldásairól és az Anyu selejtezz című cikkeimben is írtam.

Ám az alkalmi selejtezés kevés…

Az egyszeri lomtalanítás csupán részmegoldás, ha nem tesszük magunkévá a selejtezés attitűdjét. Hiába selejtezünk ki ugyanis néhány dolgot, ha azok a pincénkben növelik tovább a rendetlenséget. Ha valamit feleslegesnek ítéltünk, attól mihamarabb meg kell szabadulni, a pakolgatás nem jelent igazi megoldást.

És persze hiába dobjuk ki (logikus módon) a lejárt szavatosságú, félig teli kozmetikai termékeket, ha továbbra is olyan sokat vásárolunk egyszerre, amelyet nem tudunk a lejárat előtt felhasználni. A szemléletünkön kell változtatni ahhoz, hogy valóban ne egy lomokkal teli életet éljünk.

A selejtezés ugyanis csak hosszú távon működik jól, és nemcsak fizikai, sokkal inkább lelki szinten jelenik meg, tudatos döntések által. Kezdve azzal, hogy már a boltban átgondolom, hogy valóban szükségem lesz-e a második számú szempillaspirálra, vagy bőven elég nekem egy? És ha szükségesnek érzem az újat megvenni, akkor miért tartom meg a másikat? Ha beszáradt, nem tetszik, nem olyan jó, minek őrizgetem?

Turkálóban járva nagyon könnyen fellelkesedek, és alig várom, hogy valami szép ruhát találjak. Vagy inkább többet. Aztán vásárlás előtt elgondolkodom, hogy igazán szükségem van ezekre a darabokra? Nincs már hasonlóm? Tudom kombinálni a többivel? És egyébként is… 10 póló mellett biztosan kell a 11. Miért?! Hiszen hetente mosok, elég a 10 db. Ha mégis a vásárlás mellett döntök, akkor otthon kiselejtezek egyet a régebbi ruháim közül. Más persze a felállás, amikor stílus- vagy méretváltás miatt vásárol az ember: de ilyenkor is távoznak a korábbi ruhák, hogy átadják a helyet az újaknak.

Otthon is FOLYAMATOSAN SELEJTEZEK: kifogy egy toll? Kuka. Nem teszem vissza a többi közé. Eltörik egy gyermekjáték (javíthatatlanul)? Kuka. Kiszakad a zokni? Feltörlő rongy. Ruhát veszünk, amely többszörösen be van csomagolva? Mehet a szelektívbe a csomagolóanyag azzal a mozdulattal, ahogy kibontottam. Ha kislányomra már nehezebb ráadni az egyik ruháját, vagy látom, hogy kezd rövid lenni, akkor nem rakom vissza, hanem mosás után a kinőtt ruhák közé sorolom (amelyeket később méretenként dobozolva megtartok a testvérkéknek).

Ha valamit megőrzök, akkor pedig a helyére teszem, amilyen gyorsan csak lehet. Én például meg szoktam tartani a mozijegyeket, így azokat rögtön az emlékdobozba teszem. Ha kapunk kis ruhákat a gyermeknek, azonnal átválogatom, méret szerint illetve aszerint, hogy szükségünk van-e rá, rendezem. Teregetés után a száraz ruhát rögtön elpakolom, bevásárlás után minden a helyére kerül.

Ez a selejtező-rendrakó hozzáállás nagy hasznomra van a 2,5 éves kislányom mellett is. A játékokat (és egyéb használati tárgyakat is…) hozza-viszi a szobák között, így mindig előfordul, hogy valami épp nincs a helyén. Erre két megoldást találtam.

Rend fenntartása a hétköznapokban

Sosem járok üres kézzel a lakásban. Ha egyik helységből a másikba igyekszem, akkor viszek magammal egy olyan tárgyat, amely oda való. Nem erőltetem, de már ráállt a szemem, hogy ebben a hordozó üzemmódban közlekedjek. Ha a hálószobában van egy használt zsepi, én meg a konyhába tartok megnézni a főzést, akkor viszem magammal a kukához. Út közben az előtérben találok egy játékot a földön, felveszem és viszem is a nappaliba a kislányomhoz.

Másik megoldás a tranzitkosár. Ezt még csak akkor szoktam alkalmazni, ha valami miatt nagyobb felfordulás keletkezik és sok minden nincs a helyén. A Kicsivel könnyebben c. könyvben ajánlja a szerző, hogy a lakás legforgalmasabb pontjára helyezzünk el egy kosarat, ahová azokat a tárgyakat tesszük, amelyek nincsenek a helyükön épp. A lakásban járva-kelve ki is üríthetjük akár napközben (mennyivel egyszerűbb, mintha mindent a kezünkben kellene hurcolni), vagy este közös pakolás keretében a családdal együtt.

Tehát úgy vélem, a selejtezés és a rendrakás nemcsak egyszeri, kampányszerű dolog. Sokkal inkább egy szemlélet, amelyet ha magunkévá teszünk, akkor már nem is igazán a cselekedetekre fogunk figyelni, hanem ösztönösen megtesszük a szükséges lépéseket a rendezett környezet felé.

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!