A selejtezés attitűdje

OVWKT15VV0.jpgNem számít mekkora a vagyonunk: szegény és gazdag egyaránt folytathat gyűjtögető életmódot, halmozva a szükségtelen holmikat. Van, aki megengedheti magának a nagyfokú költekezéssel járó halmozást, mások pont azért vesznek egy típusú dolgokból többet, mert nem tudnak megfizetni egy igazán jót. Bárhogy is legyen, a gyűjtögető szemlélet sokféle lelki béklyót köthet ránk.

Ha szeretnénk változtatni, a lomokat, a fölösleges holmikat kiseperni az életünkből, hogy felszabadultan élhessünk, egy selejtezés nagyon sokat segíthet. Erről már A selejtezés áldásairól és az Anyu selejtezz című cikkeimben is írtam.

Ám az alkalmi selejtezés kevés…

Az egyszeri lomtalanítás csupán részmegoldás, ha nem tesszük magunkévá a selejtezés attitűdjét. Hiába selejtezünk ki ugyanis néhány dolgot, ha azok a pincénkben növelik tovább a rendetlenséget. Ha valamit feleslegesnek ítéltünk, attól mihamarabb meg kell szabadulni, a pakolgatás nem jelent igazi megoldást.

És persze hiába dobjuk ki (logikus módon) a lejárt szavatosságú, félig teli kozmetikai termékeket, ha továbbra is olyan sokat vásárolunk egyszerre, amelyet nem tudunk a lejárat előtt felhasználni. A szemléletünkön kell változtatni ahhoz, hogy valóban ne egy lomokkal teli életet éljünk.

A selejtezés ugyanis csak hosszú távon működik jól, és nemcsak fizikai, sokkal inkább lelki szinten jelenik meg, tudatos döntések által. Kezdve azzal, hogy már a boltban átgondolom, hogy valóban szükségem lesz-e a második számú szempillaspirálra, vagy bőven elég nekem egy? És ha szükségesnek érzem az újat megvenni, akkor miért tartom meg a másikat? Ha beszáradt, nem tetszik, nem olyan jó, minek őrizgetem?

lipstick-1137536_1920.jpg

Turkálóban járva nagyon könnyen fellelkesedek, és alig várom, hogy valami szép ruhát találjak. Vagy inkább többet. Aztán vásárlás előtt elgondolkodom, hogy igazán szükségem van ezekre a darabokra? Nincs már hasonlóm? Tudom kombinálni a többivel? És egyébként is… 10 póló mellett biztosan kell a 11. Miért?! Hiszen hetente mosok, elég a 10 db. Ha mégis a vásárlás mellett döntök, akkor otthon kiselejtezek egyet a régebbi ruháim közül. Más persze a felállás, amikor stílus- vagy méretváltás miatt vásárol az ember: de ilyenkor is távoznak a korábbi ruhák, hogy átadják a helyet az újaknak.

Otthon is FOLYAMATOSAN SELEJTEZEK: kifogy egy toll? Kuka. Nem teszem vissza a többi közé. Eltörik egy gyermekjáték (javíthatatlanul)? Kuka. Kiszakad a zokni? Feltörlő rongy. Ruhát veszünk, amely többszörösen be van csomagolva? Mehet a szelektívbe a csomagolóanyag azzal a mozdulattal, ahogy kibontottam. Ha kislányomra már nehezebb ráadni az egyik ruháját, vagy látom, hogy kezd rövid lenni, akkor nem rakom vissza, hanem mosás után a kinőtt ruhák közé sorolom (amelyeket később méretenként dobozolva megtartok a testvérkéknek).

Ha valamit megőrzök, akkor pedig a helyére teszem, amilyen gyorsan csak lehet. Én például meg szoktam tartani a mozijegyeket, így azokat rögtön az emlékdobozba teszem. Ha kapunk kis ruhákat a gyermeknek, azonnal átválogatom, méret szerint illetve aszerint, hogy szükségünk van-e rá, rendezem. Teregetés után a száraz ruhát rögtön elpakolom, bevásárlás után minden a helyére kerül.

Ez a selejtező-rendrakó hozzáállás nagy hasznomra van a 2,5 éves kislányom mellett is. A játékokat (és egyéb használati tárgyakat is…) hozza-viszi a szobák között, így mindig előfordul, hogy valami épp nincs a helyén. Erre két megoldást találtam.

baskets-2091031_1920

Rend fenntartása a hétköznapokban

Sosem járok üres kézzel a lakásban. Ha egyik helységből a másikba igyekszem, akkor viszek magammal egy olyan tárgyat, amely oda való. Nem erőltetem, de már ráállt a szemem, hogy ebben a hordozó üzemmódban közlekedjek. Ha a hálószobában van egy használt zsepi, én meg a konyhába tartok megnézni a főzést, akkor viszem magammal a kukához. Út közben az előtérben találok egy játékot a földön, felveszem és viszem is a nappaliba a kislányomhoz.

Másik megoldás a tranzitkosár. Ezt még csak akkor szoktam alkalmazni, ha valami miatt nagyobb felfordulás keletkezik és sok minden nincs a helyén. A Kicsivel könnyebben c. könyvben ajánlja a szerző, hogy a lakás legforgalmasabb pontjára helyezzünk el egy kosarat, ahová azokat a tárgyakat tesszük, amelyek nincsenek a helyükön épp. A lakásban járva-kelve ki is üríthetjük akár napközben (mennyivel egyszerűbb, mintha mindent a kezünkben kellene hurcolni), vagy este közös pakolás keretében a családdal együtt.

Tehát úgy vélem, a selejtezés és a rendrakás nemcsak egyszeri, kampányszerű dolog. Sokkal inkább egy szemlélet, amelyet ha magunkévá teszünk, akkor már nem is igazán a cselekedetekre fogunk figyelni, hanem ösztönösen megtesszük a szükséges lépéseket a rendezett környezet felé.


Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!

Reklámok

A selejtezés attitűdje” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s