A döntés megszületett: selejtezünk. De hogyan kezdjünk bele? Ahogy az előző bejegyzésben említettem, sok olyan tárgyat őrizgetünk, mely már nem szolgálja jelenünket, mégis nehezen válunk meg tőle. Most azonban ideje, hogy valóban a most-ban éljünk!

Ahhoz, hogy a munka nagysága, illetve érzelmi vonatkozásai ne tántorítsanak el bennünket a lomtalanítástól, véleményem szerint érdemes olyan dolgokkal kezdeni a sort, melyekhez kevesebb érzelem fűz. Egyes módszerek meg is mondják konkrétan, hogy milyen sorrendben érdemes haladni, én azonban azt javaslom, hogy mindenki maga állapítsa meg, hogy mivel könnyebb kezdenie. A sminktermékeit nagy becsben tartó hölgy ne a fürdőszobával kezdjen, hanem pl. a könyvekkel. Ugyanígy a könyvmoly inkább a ruhákkal. Mindenki tudja, hogy mi megy könnyebben, így szerintem érdemes azzal kezdeni.

Ha sikerült eldönteni, milyen kategóriával kezdünk, érdemes megfontolni, hogy helységenként vagy tárgycsoportonként haladjunk. Mari Kondo ez utóbbit javasolja Rend a lelke mindennek című könyvében. Például szedjünk össze minden ruhát (a ruhás szekrényből, a tárolóból, az előszobából stb.), és tegyük egy helyre, hogy átlássuk, mivel rendelkezünk. Ugyanígy a könyvekkel, kozmetikumokkal stb. Ez jól hangzik, mivel így nem tartunk meg csak azért valamit, mert úgy gondoljuk, nincs más belőle.

Azzal, hogy minden kikerült ideiglenesen a helyéről, már nem az lesz a kérdés, hogy mit selejtezzünk ki (vagyis mit vegyünk ki), hanem, hogy: mit tartsunk meg, tehát mit tegyünk vissza. Ám én személy szerint kisgyermek mellett praktikusabbnak tartom a helységenkénti selejtezést. Nehezen kivitelezhetőnek tűnik ugyanis, hogy órákig válogassam a szoba közepén heverő összes ruhámat. Polconként viszont ki tudom szedni, és addig még a kislányomat is le tudom foglalni, egy-egy polc vagy fiók után pedig tudunk egy rövidet játszani.

A fent említett KonMari módszer úgy dönti el, hogy mi marad, hogy arra kér: tegyük fel a kérdést magunknak, hogy örömet okoz-e számunkra ez a tárgy. A praktikus, anyagi és egyéb tényezőket félretéve tegyük fel ezt a kérdést magunknak. Nos, én ennyire nem vagyok drasztikus: mi van, ha valaki az egész ruhatárával elégedetlen, de anyagilag nem engedheti meg magának, hogy mindent lecseréljen? Mindent nem dobhatunk el, ha nem áll módunkban újravásárolni a hiányzó holmi „örömet okozó” alternatíváját. Ezért azt javaslom, hogy mindenki pénztárcájához mérten selejtezzen. Kényes téma ez, és ritkán számolnak be erről a selejtezési-rendrakási módszerek, én mégis figyelemre méltó tényezőnek tartom.

Segítségként összeállítottam egy minimumlistát a selejtezendő tárgyakról:

• Régi újságok
• Aktualitásukat vesztett könyvek (pl. megörökölt marxizmus-leninizmus kötetek, régi kifestők)
• Lejárt szavatosságú kozmetikumok
• Páratlan tárgyak: magányos zoknik, kulcs lakat nélkül és fordítva, rég nem használt telefon töltője, hiányos darabszámú kirakó.
• Aktualitásukat vesztett iratok: pl. használati utasítások, nagyon régi hivatalos iratok, megválaszolt levelek.
• Megrongálódott tárgyak, melyeket nem lehet, vagy nem szeretnénk javíttatni: pl. törött váza, szakadt, elnyűtt ruha.
• Kifogyott tollak.
• Olyan csomagolópapírok, dobozok, amelyeket már nem tudunk később felhasználni.

Továbbadható szerintem (eladományozható vagy eladható):

• Könyvek, melyeket nem szeretünk, vagy nem fogunk elolvasni, de még más számára hasznos lehet.
• Ruhák, amelyeket méretbeli vagy ízlésbeli okokból kiselejtezünk, de még mások hordhatnak.
• Játékok, melyeket már nem kedvel gyermekünk.
• Ékszerek, amiket már nem hordunk, de jó állapotúak.
• Kozmetikumok, amiket nem használunk már, de még nem járt le a szavatosságuk.

Az adakozás vagy az eladás kérdése megint nehéz terep. Ha a tárgy értéke és anyagi helyeztünk indokolja, akkor próbáljuk meg eladni azt. Én őszintén szólva nem vagyok ebben sikeres, mert eddig bármit próbáltam eladni, akár olcsón akár drágán, nekem nem sikerült. Facebookos csoportok, jófogás, vatera mind-mind hasznos terepei lehetnek az eladásnak. Én már ritkán próbálkozom ezzel, hiszen a tárgyak fotózgatása, őrizgetése az eladásig,  ajánlása, majd egyeztetés, csomagolás, postázás… aztán vagy lát belőle pénzt az ember, vagy sem. Úgyhogy az eladás esetén számolnunk kell az idő- és energiaveszteséggel is. A felajánlás (pl. ruhák esetén) számomra hatékonyabbnak bizonyult. De erről majd legközelebb!

Végül, ha lehet még egy javaslatom: tegyük meg a lehető legnagyobb lomtalanítást, amit időnk és képességünk enged, ne hagyjuk, hogy a túl nagynak látszó feladat miatt bele se fogjunk. Igen, kell a radikalizmus, és jó dolog felforgatni az egész lakást, hogy tényleg csak a fontos dolgokat tarthassuk meg később. De ha csak egy szekrényt sikerül kiselejtezni, vagy csak egy-két féle tárgyat, akkor is fogjunk bele. Mert még ez is több, mint a semmi és ez is nagyobb áldás lesz, mintha egyáltalán nem foglalkoztunk volna vele. És higgyétek el, ahogy ráéreztek az ízére, és később menni fog majd a többi is.