Folytatjuk a múlt héten elkezdett „Tavaszi felfrissülés” projektet, melyben most a selejtezésé a főszerep. Miért ez a következő lépcsőfok? Nemcsak a tavaszi megújulás, de egész háztartásunk és életvezetésünk megújítása kapcsán is kiemelt jelentőséggel bír a felesleges holmik kiselejtezése…

Hiszen mi is a célunk? Otthon lévő anyaként számomra az, hogy háztartási feladataimat hatékonyan lássam el, miközben elég idő maradjon gyermekemre, férjemre és a számomra fontos dolgokra. Nem szeretném, hogy betemessen a házimunka, és úgy érezzem, hogy az élet elhalad mellettem.

De hogyan lehet hatékonyak lenni egy fölösleges tárgyaktól hemzsegő lakásban? Ahol azt sem tudjuk, reggel mit vegyünk fel, mert a rengeteg ruha között „nincs egy göncöm sem”, nem találjuk a kedvenc könyvünket, mert elborította sok holmi. Rettegve gondolunk a portörlésre, mert előtte külön ásatást kell végezni, míg eljutunk a takarítani kívánt felületig. Mindeközben újabb és újabb tárgyakat vásárolunk, mert fogalmunk sincs, hogy egyébként van már pont olyan csipketerítőnk, hajráfunk, vázánk, csak épp ki tudja hol…

Elismerem, hogy nehéz rávenni magunkat, de a selejtezéssel fizikai és lelki szinten is sokat nyerhetünk: Egy lomtalanított helységet sokkal gyorsabb tudunk kitakarítani és a munkafolyamatok hatékonyabbak, ha nem állja utunkat folyton valamilyen fölösleges kacat. A reggelek is vidámabban indulnak, ha nem kell percekig keresgélni a ruhás szekrényben, hanem rögtön előttünk vannak kedvenc darabjaink.

Ám személy szerint lelki szinten még nagyobbnak érzem a nyereséget: a selejtezés révén szabadabban élhetünk. Ha az ember kevésbé ragaszkodik a tárgyakhoz, könnyedebben élheti mindennapjait. Nem a tárgyak uralják majd az életét, hanem a lelki kincsek. Jézus is erre figyelmeztet: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:19-21)

Miért is ragaszkodunk annyira tárgyainkhoz? Egyrészt, mert amikor megvettük még hasznosnak tűnt, esetleg használtuk és szerettük is. De annak már 20 éve. És milyen csinosan állt rajtam az a ruha… mielőtt gyermekeim lettek. Milyen drága volt, majd biztosan hasznát veszem később… Félünk, hogy ha eldobjuk, eladományozzuk ezeket a tárgyakat, akkor szégyent vallunk magunk előtt is: azt bizonyítjuk, hibás döntést hoztunk, mikor megvettük. A tárgyak meg csak gyűlnek és gyűlnek, miközben fizikai és lelki energiánkat is elveszik.

Nem mindig könnyű megállapítani, hogy az adott tárgy kincs vagy ócskaság. Ahogy a korábbi cikkemben írtam, nekem az olyan apróságok okoznak gondot, mint a mozijegyek, blokkok, vonatjegyek. De ugyanígy nosztalgiázhatunk döntésképtelenül a ruháink felett is: ebben milyen jó volt az a bál, abban meg milyen szép kismama voltam, és de jó volt, mikor még rám jött ez a farmer… De a múlt elmúlt, és ideje a jelen pillanatban élni. A jelennek viszont egyáltalán nem kedvez, ha a múltban fontos tárgyak veszik el a helyet a hasznos dolgoktól.

Kicsit kíméletlennek kell lenni, és bármit is selejtezzünk, arra gondoljunk: ez a tárgy szolgálja még a jelenemet vagy csak a múltban volt értékes? Örömömet lelem benne, használom és épít engem? Nem azt mondom, hogy ne őrizzünk meg egy emléktárgyat sem, de ha már a szekrényeink szinte csak ilyen „muzeális értékekkel” van tele, akkor ideje elgondolkodnunk, hogy a múlt vagy a jelen pillanat fontosabb-e számunkra.

És hogy hogyan fogjunk bele a selejtezésbe (kisgyermek mellett)?! Kattints, és meglátod!