Végre eljött a várva várt tavasz, felfrissül, megújul a természet, mi pedig élvezhetjük a csodás napsütést. Ezzel a megújulással együtt pedig mi is vágyunk rá, hogy megtisztuljunk kívül-belül egyaránt. A tél folyamán sok por és szemét lephette el a lakást és a szívünket egyaránt. Itt az ideje hát a tavaszi felfrissülésnek!
A külső megújulás nem egyszerű: a lakás és az udvar egyszerre kiált értünk. Kint lennénk a szabadban, miközben bent is szeretnénk már elkezdeni a takarítást. Ezért szeretem a legjobban pl az ágynemű mosást, szellőztetést illetve az ablakpucolást, amikor félig benti munkát végzek, de kint is lehetek. Természetesen sok múlik a gyermeken is: kisgyerekes szülőként már nehéz ki-be ingázni, és akár csak néhány percre is egyedül hagyni a kicsit az udvaron (úgyis beszalad majd sáros cipővel 😀 )
Arról, hogyan érdemes hozzákezdeni a nagytakarításhoz, illetve milyen teendőket sorolhatunk ide, megoszlanak a vélemények. Bárhogy is döntünk, mérlegelnünk kell, hogy kisgyermek mellett milyen fokú tisztaságot és rendet tudunk (és akarunk) varázsolni – főképp, ha mindezt egyedül kell megoldanunk. Készítsünk listát az elvégzendő feladatokról, illetve próbáljunk meg időtervet is rendelni az egyes feladatok mellé. Tudom, ez kisgyermekkel egyáltalán nem könnyű, de nagyjából megtervezhetjük, mikor milyen feladatra szeretnénk sort keríteni. A legjobb, ha addig valaki vigyáz a gyermek(ek)re, vagy legalább megpróbáljuk ő(ke)t bevonni.
Nálam a lista a következőképp épül fel:
- selejtezés mindenhol
- rendrakás, rendteremtés
- 16-os lista aktuális teendői (ez sokszor kéz a kézben jár a rendteremtéssel)
- ablakpucolás + függönymosás
Selejtezés
Tehát az első lépés szerintem mindenképpen a selejtezés. És itt most nemcsak arra gondolok, hogy kidobjuk a szemetet, vagy időközben azzá váló tárgyakat. Egy másik szemüveget kell felvennünk, ha igazán eredményesen szeretnénk lomtalanítani: ne azt nézzük, hogy mi az, amit mindenképp leselejtezünk, hanem azt, mi az amit megtartunk.
A selejtezésről már több cikkem született:
De mindig fontosnak tartom hangsúlyozni, mekkora előnyökkel jár a selejtezés. Egy megújult felszabadult életet nyerhetünk általa, mely testi-lelki szinten egyaránt!
A selejtezés előnyei
- Egy kilomtalanított lakásban könnyen megtaláljuk a dolgainkat.
- Több hely marad a fontos dolgoknak.
- Nem nyomasztanak a régi emlékek, régi tárgyak.
- Képesek leszünk elengedni a múltat: még akkor is, ha nagyon szeretnénk ismét beleférni a középiskolás nadrágunkba. El kell fogadni, hogy ez a jelen, és nem kell, hogy frusztráljon, hogy már nagyobb a méretünk.
- Könnyebb és gyorsabb egy olyan lakást takarítani, ahol nem kell 3 réteg cucc alól előhámozni a takarítani kívánt felületet.
- Motiválóbb egy olyan környezetben élni, amely tele van lehetőségekkel, és a rengeteg cucc nem szívja el az energiánkat.
Engem most is elfogott a vágy, hogy a „fél lakást” kidobjam. Hiszen oly sok „majd jó lesz valamire” cuccot nem használunk és annyi minden vesztette el funkcióját, jelentőségét egy év alatt is. Nem beszélve a kopásról, elhasználódásról. Például miért tartogatom a törött esernyőt? És annak a babakocsinak a karfáját, amit már odaajándékoztunk?
Rendteremtés
Sok esetben viszont nem is a lom sok, hanem rossz a tárolásuk, elrendezésük.
Így véleményem szerint második lépés a rendteremtés lehet. Ha alapvetően rendezetten állnak a dolgaink a lakásban, polcokon, szekrényekben, a mindennapi használat során akkor is felborulhat a rend vagy újabb kategóriák alakulnak ki. Például kislányomnak más-más típusú játékai vannak már, mint egy éve ilyenkor, amely más tárolást, elrendezést igényel. Ugyanígy a ruhaneműk: már olyan nagy méretet hord, hogy nagyobb kosarakra volt szükségem a tároláshoz.
Takarítás
Ezután nekieshetünk a takarításnak. Persze azért rend teremtés közben is letörölgettünk ezt-azt, a megmaradt feladatokat pedig ezután végezhetjük. Számomra ebben nagy segítség a 16-os lista. Ez a nagytakarítással való folyamatos szembenézés jegyében született. Minden helységről megvan egy listám, amely 16 olyan dolgot tartalmaz, amelyet nem végezek heti szinten, de jó, ha kb évi 3 alkalommal sor kerül rá. Azért 16 db mert négy hónapot bő 16 hétnek számítok. A heti rendes takarítások alkalmával igyekszem mindig hozzácsapni egy-egy teendőt a listáról. Ám néhány feladatot télen nehéz kivitelezni (pl. ágytakaró mosás), illetve nem mindig van erőm/ időm (viszont egy 2,5 éves gyerekem, az van), így nem minden héten végezek el teendőt a 16-os listáról. A pótlásokat akkor intézem, ha akad segítség: néhány óra a nagyival sokat segít ez ügyben. Most tavasszal is erre várok majd: a lista kész, de olykor elkél egy kis segítség 🙂 Bővebben ITT írtam erről.
Az udvar kapcsán pedig én úgy döntöttem, hogy felhagyok a konkrét ütemezéssel. Legfrissebb tapasztalataim szerint ugyanis biztosan akkor esik az eső/ lesz beteg a gyermek, amikor kapálni szeretnék vagy erkélyt takarítani. Kimegyünk, amikor csak tudunk, és megteszek akkor mindent, amit csak tudok. A többi dolgon nem fogok idegeskedni.
Mert valahol erről is szól ez a tavaszi felfrissülés: megtanulni mérlegelni, mi az, amit meg tudunk és meg akarunk csinálni, és mi az, amit el kell engedni. A tél folyamán talán túl sok elvárás rakódott ránk: sok mindent várunk magunktól, vagy épp mások tőlünk. Talán télen kicsit depresszív hangulatba is kerültünk és nehéz most ezt lerázni magunkról: úgy érezzük, az újabb munka csak lenyomna, ugyanakkor, ha nem tesszük meg, bűntudatunk támad. Ezek teljesen természetes érzések, ám ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjanak rajtunk.
Próbáljuk meg gondolatainkat is megtisztítani, és elengedni a felesleges elvárásokat, terhelő gondolatokat. Nézzük meg, vajon van jelentősége az adott tárgynak, amin aggódunk? Ne hagyjuk, hogy lényegtelen dolgok vagy negatív érzések töltsék ki a szívünket. Engedjük inkább be a tavaszt, és hagyjuk teret az igazán fontos dolgoknak az elménkben is.
Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.
Keresd a blogot a Facebookon is!
Sok sikert a selejtezéshez és rendteremtéshez. Pont erről írtam én is a blogomban. Mindenesetre halogatom, habár fejben sok mindent kidobnék. Talán nem is a ruhákkal van bajom, hanem a könyvekkel és azokkal az emléktárgyakkal, amelyek kedvesek és nem akaródzik kidobni. Nemrégen találtam egy naplót, amire az idén a társaság (akikkel egy nagy úton voltunk és akkor írtam) összejön és nagyon jól jön. Mindenesetre sajnálok egy csomó mindent!
KedvelésKedvelik 1 személy
Köszönöm 🙂 Nálam is sok dolog lebeg a kidobás és a megtartás határán: pl középiskolás oklevelek. De az ehhez hasonló dolgokat külön tárolom, és amíg van hely, megtartom. Ha bővül a család vagy kisebb helyre költözünk, akkor ezek lesznek, amiket már valószínűleg nem tartok meg.
KedvelésKedvelés