A tavasz nálam sem csak a lomtalanításról, rendrakásról, takarításról szó. Én is szeretem megélni a tavasz csodás pillanatait, együtt rezdülni a természettel. Szeretek megújulni lelkileg is és nemcsak az otthonom és a tárgyak szintjén. Épp ezért tetszett meg a Habfürdő blogon olvasott Tavaszi szél kérdéssor, mely segít még jobban ráhangolódni a tavaszra!

Mi az első szó, ami eszedbe jut a Tavaszról?

Megújulás. A folyamatos fejlődés, megújulás a saját életemben is fontos számomra.

Mi a kedvenc tavaszi “jeleneted”?

Amikor már kigombolva hordhatom a kedvenc ballonkabátom, ráadásul szoknyával, és mégsem fagyok meg 😀 De nagyon szeretem nézni, ahogyan kislányom kint játszik az udvaron, gyomlál, tesz-vesz, gazvirágot szed nekem.

Mit tartasz kihívásnak benne?

Eltalálni a megfelelő ruhamennyiséget. Mert persze ha szoknyát készítek ki, eső lesz, és ha zárt cipőben indulok el, megsülök másnap. De még rosszabb ennél, hogy kislányomat nem tudom hogyan öltöztetni, mert ahová odasüt a nap, lefő szegény, míg az árnyékos részre húzódva megfázhat.

Mi a legnagyobb terved az idei tavaszra?

Élvezni. Na igen, én nem vagyok ez a lelki szárnyalós típus, aki elvont módon csak élvezni akar egy időszakot különösebb tervek nélkül. Ám most, kismamaként ez a legnagyobb vágyam: a várandósságot ne nyűgként, teherként, hanem örömként éljem meg, mindemellett pedig amennyit csak lehet, pihenjek a baba érdekében. Természetesen szeretnék előkészülni a pici fogadására is, de arra még ott lesz a nyár.

Fagyizol az első napsütéssel?

Igen, ez a gyengém. Lassan alkalmas is lesz rá az idő, de én már előlegként itthon megettem pár doboz jégkrémet. Ilyen ez a várandósság!

Mikor mered eltenni a téli ruháid?

Igazából nálam most nem a téli-nyári váltás zajlik a szekrényben, hanem a kicsi-nagy csere. Így jelenleg csak akkor teszek el egy-egy ruhadarabot a szekrényből, ha már nem jó rám. Mivel egyre inkább szűkülni fog a „rám jön még” ruhák köre, így simán megférnek a téli cuccok is.

Számodra milyen “színű” a tavasz?

Púderrózsaszín és zöld.

Érintett valaha a “tavaszi fáradtság”? Ha igen, mit tettél ellne?

Egy általános levertség szerintem mindenkinél előfordul ebben az időszakban kisebb-nagyobb mértékben. Átállás a bentülős létről a kintire, megszokni a hosszabb napokat és az ezzel járó több munkát természetes, hogy fárasztó. Mivel sosem öltött nagyobb méretet nálam, nem tettem ellene semmit, hamar elmúlt. Most azonban egybe esett a várandóssággal, így elég fáradékony voltam és vagyok. De hát mit tehetnék? Ez most egy ilyen időszak.

Kertészkedős típus vagy? Ha igen, ez hogyan zajlik nálad?

Az lennék, de jelenleg ezt most hanyagolnom kell. Otthon, anyuéknál nagy udvar és kert volt, és most is arra vágynék, hogy minél több időt kint tölthessek az udvaron (mert kert az nincs), de elég rendezetlen még, és én ezen most nem igazán tudok segíteni. Nagyon szomorú vagyok miatta, mert ez számomra mindig is fontos volt. Talán majd idővel… jelenleg ezen nem idegesítem magam, mert megoldást úgysem tudok.

Keress egy tavaszi verset, ami tetszik!

Tóth Árpád: Április

Április, ó, Április,

Minden csínyre friss!

Faun-bokáju, vad suhanc,

Újra itt suhansz!

Vásott cigánykereked

Porozza a tereket,

Repül a szemét,

Levegőbe parazsat

Hintegetsz és darazsat,

Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes

Ág végére már

Küldöd: kússzék az ügyes –

Katicabogár,

Mint árbócra egy piros,

Pettyes zubbonyú,

Fürge lábú és csinos

Kis matrózfiú!

Kémleli a láthatárt:

Mennyi fény! Mi az?

S zümmög zengő, napba tárt

Szárnyakkal: tavasz!

Szunnyad még a tél-mező,

Fáradt, vén paraszt,

Fűszakálla csendbe nő,

Megcibálod azt,

Majd meg méznél illatosb

Szellőfésüvel

Fésülöd, s szólsz: hé, de most,

Lomha szolga, fel!

Szundikálás volt elég,

Vár az új robot,

Mit álmodtál, vén cseléd,

Krumplit vagy zabot?

S reszket s kacag a liget,

Cserje meg bozót,

Gyenge bőrü testüket

Úgy csiklándozod;

Minden erdő egy bolond

Hejehuja-hely,

Nincsen még seholse lomb,

Csak virágkehely:

Izzad még a levelek

Vajudó rügye,

S a szirom már lepereg:

Csókos szél vigye…

S átsuhansz a városon,

Bérházak felett,

Felragyog sugároson

Sok vak emelet:

Reszkető, bibor varázs,

Vén kémény fala,

Lányszemszínű kék parázs

A szelíd pala.

Mély, sötét udvar felett

Négyszögű egen

Táncos lábad emeled,

Mint halk szőnyegen.

S padlásablakot, kitört

Sarkon fordulót,

Villogtatsz, mint zsebtükört

Pajkos nebulók:

Zsupsz! a földre hull a fény!

S ím a szenny alól

Nyűtt hang sír, tán a szegény

Por maga dalol?

Vak lap-árus: eleven

Bús utca-szemét

Sütkérez a melegen,

S nyitja holt szemét…

Április, ó, Április!

Míg tánccal suhansz,

Látogass meg engem is,

Víg örök suhanc,

Hisz egy régi kikelet

Furcsa reggelén

Együtt érkeztem veled

Földi útra én:

Szólt arany szimfónia

Napfény-húrokon,

S bölcsőmnél te, fény fia,

Álltál, víg rokon!

Április-testvérem, ó!

Hol van az a kor?

Ifjuságom hervadó

Kankalin-csokor,

Elpártoltam tőled én,

Nem veszed zokon?

Hej, beteg s fanyar legény

A régi rokon:

Ha a tavaszt élvezi,

Nézvén langy egét,

Bánatát is felveszi,

Mint szemüvegét…

Április, ó, Április!

Símogass, vezess!

Hadd legyek ma újra kis J

ó öcséd, kezes,

Hadd feküdjem tarka fák

Alján inni fényt,

Míg arcomba szöcske vág,

Zöld parittyaként,

Míg szememre patyolat

Szirom lengve jön,

S kis selyem-sátra alatt

Megbúvik a könny…

Ó, tán akkor, míg a méz

Színű nap lehull,

Bordám közül a nehéz

Szív is elgurul,

Imbolyog még, menni fél,

Majd gyáván, sután,

Bíbor labda, útra kél

Tűnő nap után:

Táncol, ugrik, fellebeg,

Enyhén száll tova,

Felfogják a fellegek,

S nem fáj már soha…