Ahogy elkezdtem egyszerűsíteni a környezetemet és ezzel együtt az életemet, nem volt kérdés számomra, hogy a gyermekeim esetében is ugyanerre szeretnék törekedni. A játékok vetésforgó szerű rotálása, az önálló tevékenységekre való sarkallás (a túlfoglalkoztatás helyett) korábban is életünk részét képezte. Ám nem tudtam igazán megvalósítani az egyszerűsítést két gyermekkel. Így most ebben volt segítségemre Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyve.

A módszerről először ITT olvastam, és nem volt számomra kérdés, hogy a konmaris rendrakás után gyermekeim dolgai következnek. Ám nemcsak tárgyi szinten akartam rendet tenni, és jó alapot vetni mindkettejük egyéni és közös játékának, tevékenységeinek, hanem érzelmi, lelki szinten is.

A könyv egy teljes fejezetet szentel arra, hogy példákkal is alátámasztva minden kétséget eloszlasson: gyermekünknek „egyszerűbb” gyermekkorra van szüksége. A tevékenységei, időbeosztása, sőt még akár az étkezései kapcsán is. Ám hangsúlyozza, hogy nem egy kész receptet kíván adni az olvasónak, vagy kizárólagos útmutatást, hanem sokkal inkább egy étlapot, amelyről mi magunk választhatjuk ki az ételeket, tehát hogy mit szeretnénk a gyakorlatban is megvalósítani.

---

4 fő terület az egyszerűsítésben:

1. A környezet
2. Ritmus
3. Időrend
4. A felnőttvilág kiszűrése
   

   ---

A környezettel kezdődött

Jellemző, hogy az egyszerűsítésen felbátorodva a legtöbb szülő elsőként a környezeten szeretne változtatni: ez a legkézzelfoghatóbb, leglátványosabb, és talán ez segíti leginkább, hogy megerősödjünk elhatározásunkban a többi területet illetően is. Én magam is a gyermekszoba egyszerűsítésével kezdtem, amelynek külön posztot fogok szentelni, hogy minél inkább be tudjam mutatni ezt a kényes területet. Mert nem volt egyszerű megtalálni a legjobb megoldásokat egy 3,5 éves (akár már gyöngyöt is fűző, gyurmázó… stb) és egy 10 hónapos mindent megevő totyogó közös szobájának kialakítására (a bútorok meghagyásával).

(Erről itt írtam: Egyszerűbb gyermekszoba)

A könyv egyébként egészen gyakorlatiasan világít rá, melyek konkrétan azok a játékok, amelyeknek nincs helyük a gyermekszobában, és melyekkel tudnak többfunkciósan játszani. Mert az a jó játék, amelybe a gyermek bele tudja vetíteni a fantáziáját, többféle játékhoz is fel tudja használni. Ezzel szemben a nagyon pontosan kidolgozott elemes pittyegő játékok általában csak egyet tudnak: rövid úton elromlani. Jó példa erre most kislányom fából készült furulyája, amelyet általában valóban így használ, de lehet belőle varázspálca, fakanál, de akár csavarhúzó vagy járóbot a babának.

Külön tetszett, hogy a szerző a környezet egyszerűsítésébe a gyerekruhákat is beleveszi, amelyet én egyébként is fontosnak tartottam a KonMari féle rendrakás alapján is. Most még inkább megerősödött bennem az elhatározás, hogy elkerüljem a ruhahalmozást: A gyermekem életet is megkönnyítem vele, ha átlátható módon, csak az éppen most jó, szükséges ruhák állnak rendelkezésre a szekrényében (esetünkben konmari hajtogatással a fiókjában, melyet könnyen kezel 3,5 éves lányom). Én hajlamos voltam rengetegféle ruhát összevásárolni a gyerekeknek (turikban is akár, tehát nem az összeg a lényeg, hanem a mennyiség), miközben hetente 2-3 alkalommal biztosan mosok. Sok ruha 1-2 alkalommal került elő, vagy azon is törtem a fejem, hogy melyik ruha volt régen rajtuk, hogy azt is vegyük elő, mielőtt kinövik stb… Minek a plusz fejtörés? A gyerekeknek is egyszerűbb, ha a megszokott, kényelmes darabokat hordják, sokkal kevesebb döntési helyzetet okoz nekik is, amikor már maguk választanak ruhát.

---

Ritmus = kiszámíthatóság

Az egyszerű, boldogabb gyermekkor megvalósításában a környezet kialakításán túl nagyon fontos a kiszámíthatóság megteremtése. Amikor a gyermeknek nem kell azon aggódnia, gondolkoznia, hogy mikor mi várható, vajon ma megyünk-e doktor bácsihoz, vagy esetleg ez a rettegett hajmosás napja?! Ha nem tudja ki megy érte oviba, természetes, hogy hisztiben tör ki a gyerek, mert épp anyát várta, de apa jött (vagy fordítva). Ha ismeri a történések sorrendjét (legyen szó épp a lefekvés előtti rutinról vagy az egyes napok konkrét eseményeiről), az biztonságot ad a gyermek számára a kiszámíthatóság révén. Nyugodtabb életet, jobb alvást és kevesebb hisztit.

Mi most erre, hogy a hét egyes napjain mire lehet számítani, a Lurkónaptárat kezdtük el használni, a tapasztalatokról pedig hamarosan beszámolok.

---

Időrend

„Mindennek megvan a maga ideje” mondja a Prédikátor könyve a Bibliában. A gyermekeknek szükségük van a kötött tevékenységek mellett kötetlen szabadidőre, sőt unatkozásra is, amely fejleszti kreativitásukat és problémamegoldó képességeiket is. A zűrösebb, zsúfoltabb napok után szükségük van lazább, „programmentes” hétköznapokra is. Ez az egyensúly pedig további kapaszkodókat, biztonságot ad a gyerekeknek, valamint elősegíti, hogy még felszabadultabbak és boldogabbak legyenek.

---

Felnőttvilág kiszűrése

Mi gyakran követtük (és követjük el sajnos még mindig) azt a hibát, hogy a gyerekek feje felett értekezünk a rájuk nem tartozó „felnőtt” dolgokról. Munkahely, pénz, családi és baráti kapcsolatok, vagy épp az ő nevelésükhöz kapcsolódó kérdések nem épp azok a témák, amelyekről nekik hallaniuk kell. Feleslegesen terheljük vele őket, sőt Lénát ez annyira zavarja, hogy mindig „figyelmeztet” minket, ha ebbe a hibába esnénk: hangosan énekelni kezd, és mindenfélét magyaráz, csak hogy mi ne beszélgessünk az apjával (ezekről a dolgokról).

A felnőttvilág kiszűrése kapcsán a képernyők kérdése is előtérbe kerül. A  TV, számítógép, tablet, okostelefon révén ugyanis megengedjük, hogy a gyerekek újabb információkat szerezzenek a legszuperebb játékokról (amely kütyüket nemrég likvidáltunk), legütősebb finomságokról (amelyeket most szorítottunk ki az étrendből, hogy ismét érezzék a finom zöldségek ízét is), nem beszélve arról a rájuk ömlő rengeteg ingerről, amely nem épp hasznos a fejlődésben lévő idegrendszerük számára. A könyv a teljes megvonást tartja kívánatosnak a képernyők tekintetében, de bármiféle csökkentést már jó eredménynek tart.

Mi sem vontuk ki teljesen a képernyőket az életünkből, de korlátozzuk az időtartamot, amíg nézhetik, és természetesen nem a gyerekszobában van a TV, és nincs szabad hozzáférésük a tablethez, okostelefonhoz sem. Eddig a csendes pihenő Léna esetében (aki már nem alszik délután) mese nézésből állt: ő feküdt, „pihent”, és nézte a TV-ben a mesét. Ezzel azonban nem segítettem elő az igazi pihenést, így újabban ebéd után színez, rajzol az ágyban, kicsit elnyúlik, hasra fekve nézi a képet, hogyan folytassa, tehát láthatóan igazán pihen (ha nem is alszik).

---

Összességében nem kell mindenkinek mindent megvalósítania a könyvből, de megtehetjük azokat a lépéseket, amelyek a mi gyermekeink számára is egy egyszerűbb, boldogabb gyermekkort hoznak ebben a rohanó világban.

---

Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon és Instagramon is!

---