Az egyszerűbb gyermekkor megvalósítását a környezet átalakításával kezdtem. A 3,5 éves illetve a 10 hónapos gyermekeim közös szobán osztoznak, így külön kihívást jelentett számomra, hogy úgy alakítsam ki közös környezetüket, hogy az mindkettőjük számára megfelelő legyen. Azt hiszem, tökéletes megoldás nincs ebben az esetben, hiszen más életkori sajátosságokkal rendelkeznek gyermekeim, más játékok keltik fel az érdeklődésüket, sőt még a nemük is különböző. Akkor mégis hogyan láttam neki? Mutatom!
Kim John Payne – Egyszerűbb gyermekkor című könyvének elolvasása után úgy gondoltam, egyedül, mindenféle külső segítség igénybe vétele nélkül vágok bele az egyszerűsítésbe. A könyv elég sok gyakorlati tanácsot tartalmaz a gyermekjátékokra és úgy általában a szobára vonatkozóan. Mégis elakadtam, amikor a tettek mezejére értem. Fix berendezés, fix szobabútor, szekrénysor amelyen nem tudtam variálni, és itt voltak a különböző érdeklődési körű gyermekeim. Léna már gyöngyöt fűzne, gyurmázna, rajzolna, Júda pedig ezeket szépen sorban megenné, ha előkerülnének. Másrészt azt sem várhatom, hogy az ovis nagylányom babacsörgőkkel játsszon…
Ekkor találtam rá az Egyszerűbb gyermekkor workshopra a Szimplán szerzőjének, Áginak a szervezésében. Mivel sajnos nem volt számomra megfelelő az időpont, úgy döntöttünk, hogy Skype tanácsadás keretében vitatjuk meg az egyénre szabott környezet kialakítását. Először beszélgettünk a gyermekeimről, azok igényeiről, majd arról, mi okozza a legnagyobb kihívást a szobával, a játékokkal kapcsolatban.
Kihívásaim a gyermekszoba egyszerűsítése kapcsán:
- Két gyermek eltérő érdeklődési körrel
- Kisebbik gyermekem számára veszélyes a nagyobbik gyermekem egyes játékai, így azokat elzárva tartom (így a nagylány elől is)
- Túl sok az inger összességében, nagyon színes az összhatás
- Rengeteg a játék, de szinte mindegyikkel játszanak, majd óriási kupi marad utánuk
- A szekrényben elegendő tárolási lehetőség van, mégis állandó káosz uralkodik a sok forgalomban lévő játék révén.
- Nincs meg minden játéknak a helye, ezért elpakoláskor ömlesztve kerülnek kosarakba.
Az egyéni tanácsadás során megmutattam konkrétan a gyerekszobát kamerán keresztül, kinyitogattam a szekrényeket, elmagyaráztam mi hol található. Az összkép nem volt ugyan szörnyű, mert mindent bedobáltam a szekrényben lévő kosarakba –ahogy addig mindig csináltam-, de a szekrényeket látva el kellett gondolkodnunk, hogy hogyan lehetne jól beosztani a tárolási lehetőségeket. Figyelembe kellett venni, hogy az alsó szekrényeket a kisfiam ki tudja nyitni, tehát ott nem lehet semmi, számára veszélyes dolog, viszont a nagylányom ruháinak is lenti részre kell kerülnie, hogy ő elérhesse azt.
Így először a ruhaneműket, textileket variáltam át (a könyv egyébként ezek egyszerűsítését is célul tűzi ki), és kihasználtam az alsó fiókokat, hogy konmari hajtogatással oda rendezzem Léna ruháit. Így felszabadult egy polcos szekrény alul, ahová ezúttal az ágynemű huzatok és plédek kerültek. Ezek eddig fentebbi részen voltak, foglalva az értékes helyet azoktól a dolgoktól, amelyeket el szerettem volna zárni a gyerekek elől (erre nem is gondoltam egyébként, Ági döbbentett rá). Az így felszabaduló hely lett a „játékkölcsönző” helye.
A selejtezés
Nagyon gyakorlatias módon írja le a könyv, hogy mely játékokra nem lesz szükségünk többé az egyszerűsítés során. Ám a döntés mindig a mi kezünkben, és magunk húzzuk meg a határokat, mit tartunk meg és mi az aminek végleg búcsút intünk. Én viszonylag kevés játéktól váltam meg végérvényesen, és több volt az, amelyet egy dobozba téve a padlásra helyeztem „szükségtelen játékok” felirattal. Ezeket egyelőre nem tudtam elrendezni, de ha például karácsonyi adományozáskor lehetőség kínálkozik, akkor tovább tudjuk adni. A „nagyobbaknak való játékok” feliratú dobozba olyan dolgok kerültek, amelyekkel egyelőre egyik gyermekem sem tud még játszani: pl. sakk, Rubik kocka, kisebb legó, hosszabb történeteket tartalmazó mesekönyvek. Ezeket jellemzően megörököltük, és eddig a többi játék között kallódtak, de nem tudták betölteni a funkciójukat még.
Mennyi játék maradjon elől?
Csak néhány, többfunkciós játék maradjon szem előtt, illetve 2 kis kosárnyi játék letakarva – a könyv szerint. Ezt úgy oldottam meg, a szekrény nyitott polcain maradtak azok a játékok, amelyekkel mindkét gyermekem tud játszani (pl. orvosi szett, játék szerszámkészlet, építőkockák, Montessori torony, baba, labda), és két kosárba az alsó szekrénybe került még néhány –főleg kisfiam számára érdekes játék-, amely így nincs szem előtt, de mindkét gyerkőc hozzá tud férni.
Könyvek tekintetében csak néhány, 10-12 maradt elől, illetve néhány kemény lapos könyv kisfiam számára. Addig lesznek ezek a példányok elől, amíg meg nem unjuk. Emlékszem, gyermekkoromban én is jobb szerettem mindig azt az 1-2 kedvenc könyvet lapozgatni, amelyet már unalomig ismertem. Biztonságot is nyújtottak az állandóság révén. Ráadásul így megtanulja Léna megbecsülnie azt, amije van. Természetesen, ha eszébe jut, hogy ezen felül valamire konkrétan szüksége van a többi holmija közül, azt is megkaphatja…
A játékkölcsönző
A többi dolog ugyanis a gyermekek számára elérhetetlen helyen –de a szobájukban- rejtőzik. Ha valamire szükség lenne, akkor innen kölcsönözhető: vagyis valami más, elől lévő játékot kell beadni helyette. Egyébként bizonyos időközönként én magam is fogok cserélgetni, de még nem tudom mi lesz az ideális intervallum: eddig egyetlen csere volt. A használaton kívüli könyveket sikerült az üveges szekrénybe rendeznem, míg a többi játék egy zárt részben várja, hogy sorra kerüljön.
Kézműves dolgok és az apróbb játékok
Mint említettem, Léna néhány játéka nem maradhatott elől, mert az veszélyt jelentett volna kisfiamra nézve. Így a ceruzái, színezői egy olyan szekrényrészbe kerültek, amelyet Léna elér, Júda viszont nem (bár a használatukkor így is jelen kell lennem). A gyöngyök, gyurma a szülői hálószobába kerültek. Itt –az egyszerűsítésnek köszönhetően elég sok hely felszabadult a ruhás szekrényem polcain- tárolom a pici, Léna számára érdekes dolgokat. Az íróasztalomat könnyen szabaddá teszem, ha Léna alkotni szeretne, így biztos vagyok benne, hogy Júda nem fér hozzá ezekhez a számára veszélyes dolgokhoz.
Sokkal egyszerűbb rendben tartani a szobájukat, mert minden áttekinthető, a gyerekek megtalálják a dolgaikat, és együtt tudnak játszani anélkül, hogy veszélyt jelentenének egymásra. Mostanában többet játszanak együtt, közös –gyakran mozgásos- játékokat találnak ki, és nem a játéktenger tetején ücsörögnek. Azt hiszem, a lehető legjobbkor hoztam meg a döntést az egyszerűsítés kapcsán.
Ha te is szeretnétek segítséget igénybe venni ehhez az egyszerűsítéshez, akkor keresd az Egyszerűbb gyermekszoba workshopot vagy egyeztess a Szimplán Ágijával az egyéni tanácsadáshoz!
Anyu tervez blog és coaching 
“Egyszerűbb gyermekkor – Az egyszerűbb gyermekszoba” bejegyzéshez ozzászólás