Azt hiszem, ha nem blogolnék, akkor nemcsak technikai akadályokba ütközött volna ennek a bejegyzésnek a megszületése, hanem maga a téma sem merült volna fel az életünkben. Korábban én nem igazán figyeltem a lakberendezésben rejlő lehetőségekre: a design-t mindig felülírta a praktikum, és egyébként is: az erre a témára irányuló igényem a felszín alatt maradt. Friss házasként az anyagiak korlátozták a lehetőségeket, majd az egymás után következő költözések nehezítették meg egy-egy otthon finomhangolását. Ezúttal viszont szeretnék erre is odafigyelni: hiszen napjainkat javarészt ebben a lakásban töltjük: legyen akkor szemet gyönyörködtető, mégis egyszerű és letisztult az összhatás.

Arról már olvashattatok, hogy az Egyszerű gyermekkor talaján állva, mennyire fontosnak tartom az letisztult környezetet a gyermekszobában is. Nem szeretném, ha túl sok játék lenne szem előtt, és ha a gyermekeim nem tudnának egy-egy dologra koncentrálni egy túlstimulált környezetben. Arra vágyok, hogy a szobájuk a nyugalom szigete legyen számunkra: ahol tudnak pihenni, feltöltődni, de játszani is egyaránt. Mivel nálunk közös helységen osztozik a 4 éves lányom és a 16 hónapos fiam, úgy kellett kialakítanunk a szobát (a meglévő bútoraink segítségével, amelyeket egyébként a korábbi lakásba vettünk), hogy az megfeleljen mindkettejük igényeinek.

A nagyobb bútorok tehát adottak voltak, és egyébként pompásan elfértek az új helyen is, ám túl sok variációra nem adtak lehetőséget. Ezért a kisebb dolgokkal próbáltam és próbálok mai napig is csiszolni az összhatáson, egyre kényelmesebbé, kuckósabbá tenni a gyereklakot.

A fal narancssárgás színű (ez adottság volt), a bútorok javarészt fehérek, illetve az ágyak, a szoptatós fotel és a pelenkázó komód fa színű. A barna dolgok egymás mellett kaptak helyet, míg a fehér szekrénysor két részletben állt össze, szintén egymáshoz illesztve. Szeptemberben Júda ágyát a Lénáéhoz toltuk, hogy a szoba közepén nagyobb hely legyen a szabad játékra. Kislányomnak pedig így megmaradt a kis kuckója: az ágyikó a falnál, mellette pedig a könyvespolcok.

(A gyermekszobáról az Egyszerűbb gyermekkor kapcsán már ITT írtam)

Léna kuckója

– Mindennek megvan a története –

Az ágy mellett falmatricák találhatók: lila virágok és pillangók. Ez nem különösebben illik talán az összképbe, de ennek is megvan a maga története. Amikor tavaly októberben ide költöztünk, kislányom egyáltalán nem akart az ágyában aludni, csak is a mi szobánkban, a szülői ágyban. Aztán novemberben néhány napra elment a mamájához és ott nagyon szépen aludt: ekkor kapta tőlük ezeket a matricákat mondván, hogy nálunk ők fognak rá vigyázni, és emlékeztetik majd, hogy mamánál milyen ügyesen aludt. A matricákat így együtt ragasztottuk fel, és egyébként bejött az ötlet (anyósom nagyon jól ráérez az ilyesmire!), szóval talán nem a legtökéletesebb kompozíciót adják, de funkciójukat tökéletesen betöltik.

Én a gyerekszoba kapcsán a natúr színek felé szerettem volna mozdulni, hogy a fiamnak és a lányomnak is megfelelő legyen az összhatás. A játékok pedig úgyis elég színt (és ingert) jelentenek akkor is, ha az alapok inkább barnás vagy bézs színűek, Léna saját kis részén pedig mindezt púderes rózsaszínnel szerettem volna kombinálni.

A debaba KRAFT kollekciói között válogatva ennek az összhatásnak a kialakítására törekedtem. Aranyosabbnál aranyosabb állatkák várták, hogy bekerülhessenek a szobánkba, de végül a szürkés alapon lévő nyuszi nyert a maga kis rózsaszín díszítésével.

A nyuszis nagypárna egyszerre lett dísze az ágynak valamint éjjeli társa a lányomnak: olyan nagy ugyanis, hogy meg tudja ölelni lányom, mint egy puha plüsst. Az utóbbi időben ezek kapcsán is az egyszerűség felé mozdultunk: a gyerekek ugyanis sokkal változatosabban játszanak a kevésbé kidolgozott formákkal. Egy-egy figura jóval több szerepben tud így helyt állni. Erre ugyanis nem tudatosan törekedtünk, de amikor a nyuszihoz hasonló egyszerűbb figurákat kaptak, nagyobb volt az öröm és nem dobták 2 perc múlva sarokba őket (mint általában a többi plüsst).

A debaba KRAFT azzal is elnyerte tetszésemet, hogy egész kollekciókra tehetünk szert, ezzel is egységes arculatot kialakítva a gyermekbirodalomnak. A nyuszis párnához nyuszis bújtatónk is van, valamint falikép, amely szintén segít az egységesítésben. Még egy nyuszis takaró lenne, ami tökéletessé tenné a kislány kuckót, de ezt még később is beszerezhetjük, hiszen a kollekciók egyes darabjai folyamatosan rendelkezésre állnak.

 

A bújtató pedig az egyszerűbb gyermekkor talaján is megáll: aranyos fajáték, amely segíti a kézügyesség fejlődését és a kreativitás kialakulását. A selyemfonalat többféleképpen is bújtathatjuk, szinte végtelen a lehetséges kombinációk száma. Óvodás korú gyermekek már szépen tudnak vele játszani.

---

 

Amíg közös szobán osztoznak a gyerekek, ezt a design-t próbálom erősíteni, később pedig ha külön tesszük őket, szeretnék mindkettejüknek a nemükhöz még inkább passzoló szín- és formavilágot kialakítani. Remélem sikerülni fog, és később erről is be tudok majd számolni a blogon.

---

Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

Ha nem szeretnél lemaradni semmiről, iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Megtalálod a blogot a Facebookon és Instagramon is, zárt facebook csoportunkat pedig Rendezett anyukák – Anyu tervez néven érheted el