Nem vagyok egy fitnessguru, sőt, a suliban én voltam az anti-testmozgás mintapéldánya. Nem szerettem a tesi órákat, valami kötelező rossznak gondoltam. Mozgás helyett szívesebben olvasgattam az íróasztalomnál ülve. De ahogy elkezdtem egyre tudatosabban élni, rádöbbentem, mekkora fekete folt ez az életemben, és hogy változtatnom kell, ha szeretnék egészséges maradni.

Test és lélek nem választható el egymástól, és egy idő után megbosszulja magát, ha nem figyelünk oda a testünkre. Romlik az állóképesség, kevesebb dolgot tudunk majd végrehajtani, elkezdődik az „itt fáj, ott fáj” korszak. És ehhez nem kell 70 évesnek sem lenni. A gerincpanaszok nagyon hamar, akár már a húszas éveinkben is jelentkezhetnek az állandó ülőmunka (illetve tanulás) miatt. Ínhüvely gyulladást okozhat a gépelés, és a szemrontó hatású a rengeteg képernyőbámulás. Ha nem mozgatjuk meg tagjainkat, nem törődünk testünk kondíciójával, akkor szép lassan felszaladnak a kilók, és még nehezebben bírunk majd mozogni.

Arról nem is beszélve, hogy a várandósság alatt felhalmozott kilók (nálam 11 maradt akkor) sem biztos, hogy jót tesznek az egészségünknek illetve az önértékelésünknek. De ha a súllyal nincs is problémánk, akkor sem hanyagolhatjuk el a testünket, mely alapvetően mozgásra lett tervezve. A testgyakorlás boldogsághormonokat is felszabadít, mely megakadályozza, hogy levertekké váljunk.

De nekem most nem tisztem a mozgás fontossága mellett érvelnem. Csak nézz mélyen a lelked mélyére: te is érzed, hogy kell a testnek a mozgás ahhoz, hogy egészséges, jól működő, jó kondíciójú legyen. Kell ahhoz, hogy vidáman és jó tempóban végezhesd feladataidat, élhesd meg a mindennapokat. Egy fitten tartott test nagyon hálás, hiszen ellenállóbb a betegségekkel szemben is.

Hatékonyság szempontjából…

Ha hatékonyság szempontjából vizsgáljuk a mozgás kérdését, biztosan minden kétség eloszlik: jó kondiban tartott testtel, jobban és többet bírsz véghezvinni kevesebb fáradtsággal. Emiatt kiegyensúlyozottabb, vidámabb leszel, hiszen nem frusztrál az „erre sem vagyok képes” érzés. Magabiztosan, tettre készen állhatsz a mindennapok kihívásai elé, tudva, hogy a testedet is gondozod (a lelkeddel egyetemben), amely így kiállja majd a próbákat.

Nem arra gondolok, hogy csak a testben bízz. Nem arra biztatlak, hogy azt hidd: ha jól működik a test, akkor nincs mitől tartani, szinte bármire képes leszel. Koránt sem így van. Inkább azt mondom, hogy a tested a Szentlélek temploma, melynek gondozásáért felelősséggel tartozol. Azzal, hogy erősebb leszel a mozgás révén, te megteszed a magad részét a feladataid kapcsán az erőnlét tekintetében, a többit pedig Istenre bízhatod. Tedd meg, ami rajtad múlik, és Isten is meg fogja tenni, ami rajta múlik.

Másrészt a testmozgás révén csinosabbá, formásabbá válunk, ennek pedig a férjünk örülhet a legjobban. Magabiztosan állhatsz elé, hiszen a „lesznek ketten egy test”-ből a magad részéért minden tőled telhetőt megtettél. Kell ennél vonzóbb dolog?

De sajnos be kell vallanom, hogy én jelenleg megrekedtem torna-fronton. A tanítás új helyzetet teremtett, precízebb időbeosztást, valamivel feszítettebb tempót követel meg a részemről, amelybe egyszerűen nem sikerült még bepréselnem a tornát. Ráadásul bizonyos gyakorlatoknál kattog, fáj a térdem, így nem tudtam az év elején elkezdett fegyencedzéssel sem haladni, valamint nem tudok végigcsinálni maradéktalanul egyetlen tornavideót sem. De a legfőbb gond, hogy nem is próbálkoztam, és hogy őszinte legyek, korábban sem volt igazán jól működő rendszerem. Voltak azonban működésképtelen kísérleteim.

Testmozgás beosztások, amelyek NEM működtek:

1. Felkelek a gyerek előtt, hogy röviden átmozgassam magam, fitten indíthassam a napot. Ám sosem sikerült rendszeresen előtte kelnem: egyszerűen bármikor kelek, kislányom is felébred (bármilyen halk vagyok).
2. Délutáni alvás idejében. No igen, de délben együtt ebédelünk kislányommal, és a legkevésbé sem vágyom rá, hogy kimozogjam magamból az összes kaját.
3. A kinti séta és a közös játék után. Ezzel meg az volt a baj, hogy időjárástól és programtól függött az időpontja. Nyáron szinte estig kint voltunk az udvaron, máskor meg a barátnőzés, vendégeskedés miatt napoltam el a tornát.
4. Közös játék keretében. Igen, de kislányom rögtön rám mászik, amint a földre fekszem tornázni. Sőt, olyan is volt, hogy felülések közben gyorsan odafeküdt, ahová az én fejem érkezett. Nem volt kellemes.
5. Miután Léna elaludt. Elég fáradt vagyok már este, hogy még tornázzak is. Ráadásul szeretnék valamikor a bloggal is és a férjemmel is foglalkozni. És még jó lenne időben is feküdni. Ebbe már nem fér bele a torna.

 De akkor hol, mikor és mit tornázzak?

A helyszínben biztos vagyok: itthon fogok tornázni. Nincs lehetőségem eljárni gyermek mellett, úgyhogy itthon kell megoldanom, ez világos volt mindig számomra. De azt sosem döntöttem el, melyik szoba lenne legalkalmasabb rá. Nyilván a nappali, ám ha alszik a kislányom, behallatszik a zene illetve a „dübögésem”. De lehet ez csak egy újabb kifogás a részemről. A többi helység kisebb, nem férek el annyira kényelmesen.

Oké, szóval nappali. De mikor?!  Ha mégis az este mellett döntök, akkor kockáztatom, hogy kislányom felébred a zajra, és hogy olyannyira lerövidül az estém, hogy már nem jut idő a férjemre vagy a blogra. Ugyanakkor tudom, ha fittebb vagyok, akkor általánosságban vagyok gyorsabb és hatékonyabb, így elképzelhető, hogy a nap folyamán el tudnék mindent végezni, ami így az estére marad. Megoldás: Amikor elaltatom a kislányomat, én rögtön zuhanyozni indulok. Ezentúl először a nappali felé veszem az irányt, átöltözök tornás ruciba, és ha végeztem a tornával, egyenesen mehetek majd zuhanyozni.

Még mindig nagy kérdés számomra, hogy konkrétan mit tornázzak? De hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy ez a legegyszerűbb kérdés: BÁRMIT. Szó szerint bármit, csak kezdjek bele! Ha jobb ötletem nincs, akkor csak táncolok pörgős zenékre, aztán keresek majd fitness videókat, vagy akár beosztom, hogy melyik napon mit fogok erősíteni, vagy mennyi időt szánok az edzésre. Volt, amikor meghatároztam konkrétan, hogy melyik nap mit tornázok, de anélkül, hogy meglett volna az igazi elhatározás a testmozgás irányába. Így a túlszabályozás megölte a mozgás örömét.

Ezúttal csak úgy belevágok.

Lefekszik a kicsi, átöltözök és bekapcsolok zenét. Táncolok, bemelegítek, felidézek néhány gyakorlatot. Megérzem, mire is van szükségem, melyik területeket szeretném fejleszteni, majd utánanézek milyen gyakorlatok, videók alkalmasak erre. De csakis akkor, ha már belevágtam. Előbb megteszem az első lépést, és úgy gondolom, elég, ha csak később látom majd a teljes utat.

Csak el kell kezdeni, bele kell vágni. Nem jó ez a mozgásszegény életmód, amit folytatok. Ideje félretenni a kifogások és változtatni!

---

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!